Tehetném fel úgy is a kérdést, hogy miért pazarolja bárki a mi pénzünket? Miért kell egyáltalán pazarolni? Ha a törvény nem rendelkezik ennek ellenkezőjéről, akkor a törvényt kell megváltoztatni. Amennyiben rendszerszintű telibe szarásról van szó következmények nélkül, akkor bizony következményeket kellene meghatározni. Az elmúlt 6 évünk annak szellemében telt, hogy megszorítani kell, költségvetési fegyelemmel önigazolt közszférai elbocsájtások, létszámleépítések, kórházbezárások és egyéb finomságokkal megspékelve. Persze baromi látványos dolgok ezek, hiszen milliárdokat csak így lehet egyik percről a másikra megköltségvetéselni, de igazából a nagyobb problémát egyik kormány sem akarja megoldani. Nyílván, mivel nem az ő dolguk...
"Egy 14 éves fiú 0 forintos ötletével spórolhatna milliárdokat a kormány
Az eredmény pedig nem volt más, mint hogy Times New Roman helyett Garamondot használva 24 százalékkal csökkenthető a tintafelhasználás mértéke. Számításai szerint ez szövetségi kormányzati szinten 136 millió dolláros, állami kormányzatok szintjén pedig további 234 millió dolláros megtakarítást jelenthet. Ez átszámolva összesen 60,6 milliárd forint évente." hvg.hu, 2014.03
Az évek során több politikusnak magát beállító hentestől hallottam nyilatkozatában, hogy közigazgatási szinten pár millió, pár tízmillió forint egyáltalán nem számít, nem éri meg emiatt belemenni a dologba. Mondhatni ez egy általánosan elfogadott vélekedés a közigazgatásban, ami a legjobban tükrözi a közigazgatás önpazarló technikáját. Ma olvastam a neten, hogy "A Belváros-Lipótváros Vagyonkezelő éves beszámolói alapján úgy tűnik, nagyon durván szórták a pénzt. 2006-ban, az MSZP-s Steiner Pál polgármesterségének utolsó és Rogán Antal polgármesterségének első évében 153 millió, 2007-ben, Rogán első teljes évében pedig 173 millió ment el." (444.hu). A lista szerint számítógépek, fénymásolok, faxok, telexek (az mi a fax????), telefonálás azok a tételek, amik kitették ezt a költséget.
Azért azt szerintem még a legelvakultabb kormánypárti kisiparos is elismerheti, hogy ilyen kiadások mellett van lehetőség kisember szintjén jelentős spórolásra. Itt most nem a Fideszt akarom támadni, mert ez speciel nem feltétlenül politikai nézettől függő pazarlási mentalitás. Egyszerűen a magyar közt anno ebben a szemléletmódban rendezték be, alakították ki. A legtöbb átlagember a mai napig képtelen megérteni, hogy az Állam pénze az állampolgárok összeadott vagyona, ami leginkább a befizetett adókból, bűntetésekből, illetékekből tevődik össze. Amikor pedig az Állam kinyitja a szociális hálót, akkor azt nem egy végtelen pénznyelőből teszi, hanem a felhalmozott, befizetett tőkéből. Ha pedig ezt a tényt elfogadjuk, akkor logikus következtetés a hétköznapi ember szintjén, hogy amikor állami tulajdont rongál például (lásd BKV busz), akkor összességében a saját zsebével fog kicseszni közvetetten, hiszen ezáltal kevesebb forrás fog eljutni az értelmes országépítő dolgokhoz (lásd egészségügy, oktatás).
Döntéshozói oldalról nyílt elvárás, hogy a köztulajdont használok ügyeljenek a tárgyak épségeire, becsüljék meg azokat. Persze könnyebb valamit elvárni, mint betartani. Az igazi probléma szerintem itt kezdődik, hiszen a felelős döntéshozói rétegről nem mondható el, hogy mindent megtennének látszólag azért, hogy akár csak ilyen kis bagatel 10 millió forintos tételeket is megfogjanak. Márpedig egyik oldalt lehet, hogy 10 millió forint aprópénz az igazgatási szinteken, de másik oldalt ez a pénz az adófizetők összegyűjtött országvagyona, másrészről pedig 10 millió forintból fel lehet szerelni egy iskolát (vagy többet), esetleg lehet venni a gyerekosztálynak olyan életmentő műszert, amire jelenleg nincs pénz.És hiába akarja bárki elfedni a valóságot és ezt az összefüggést ellehetetleníteni. A tény az, hogy egy megfelelő újraosztási rendszerben racionalizált és nem pazarló magatartással komoly összegeket lehetne fontos területekre fordítani.
Már írtam arról cikket, hogy tavaly a jogosítványomat csináltattam, illetve annak tortúrájáról. Valami elképesztően brutális és felesleges ügyintézési kínzás vette kezdetét, ahogyan a város egyik pontjáról kellett a másikra mennem, hogy majd az összes papírt beszerezve elvihessem egy másik városba megígényelni a dolgokat, hogy aztán a hitelesítő szerv a rendszerből leellenőrizze azokat a dokumentumokat, amiket nekem kellett beszerezni. Mindez több óra, rengeteg várakozása és elég komoly papírmennyiséget jelentett nekem illetve a közigazgatásnak. Biztosan sokaknak ismerős lehet ez a tartalomjegyzékelt leírása a magyar bürökráciának. Egyszerűen egy pazarló magatartás megerősítéséről van szó állami szinten. Hihetetlen, hogy a magyar bürokrácia 2015-ben még egyáltalán nem mutat hajlandóságot arra, hogy elszakadjon a felesleges papírhalmazoktól, a minden szar kinyomtatásától. Márpedig ha a jogalkotó a papíralapú elv terhét levenné Magyarországról, azzal komoly szinten lehetne időt, pénzt és energiát sprórolni mind közigazgatási, mind vállalati, mind emberi szinteken.
Engem úgy neveltek, hogy mindig becsüljem meg amim van, ami meg nem az enyém, arra mégjobban figyeljek oda. Nem szabad elfelejteni, hogy az Állam pénze nem Orbán Viktoré, nem Bajnaié, nem Gyurcsányé és nem kispistáé. Ezek az emberek kaptak egy ideiglenes jogosítvány, hogy a lehető legjobban felügyeljék ezt a pénzt, a lehető legoptimálisabban osszák fel a különböző területek között. De amíg nem törvényi elvárás a felelősségvállalás bármilyen szinten, az antipazarlás megvalósítása, addig nem fog változni a helyzet. Nem is változhat meg önmagától semmi, hiszen amíg Marika néni a szomszédból szarik bele, hogy mennyit nyomtat, mennyit faxol feleslegesen, addig én minek tőrjem magam a mentalitás, mondhatni általános elvárás.
Arra nem létezik normális válasz, hogy miért kell egy oldalon időnként háromszor beírni ugyanazokat az adatokat. Arra sincsen válasz, hogy miért kell minden szart kinyomtatni és miért nem lehet online intézni a legtöbb esetet. Igazából azt sem lehet megérteni, hogy az Állam miért nem hajlandó leredukálni járulékos költségeit (telefon, számítógép pl) racionalizálással és volumenkedvezménnyel megtámogatott valóban előnyös megrendelésekkel. Gondolok itt például a telefonköltségre, ami számomra azért hihetetlenül magas kiadás a közszférában, mivel az agyonutált telekommunikációs cége kivétel nélkül kedvező áron (amiből ilyen mennyiségnél lehetne alkudni) dobálják ki a korlátlan hívás-fix díj csomagjaikat. Vagy miért nem lehet a nyomtatnivaló betűtípusát is optimalizálni egy energia és költséghatékonyabbra?
A vicc az egészben, hogy biztosan te is ismersz kismillió embert, aki a saját kis területén (legyen az akár takarítónéni) kapásból tudna mondani három-négy olyan ötletet, amivel optimalizálni és költséghatékonyabbá lehetne tenni a működést. És akkor arról már tényleg nem akarok beszélni, hogy tanulmányok bebizonyították a legfontosabb MIÉRT-et Nyugat és Mo. között.
Miért keres többet a német, aki ugyanannyit, ugyanúgy, ugyanolyan tudással dolgozik, mint a magyar? Ennek a miértnek a legfontosabb oka a rendszerszintű munkamegosztási anomália, aminek lényege, hogy hiába dolgozza ki a belét a magyar szemben a némettel, munkájának hasznossága és értékteremtése rendszerszinten jóval kevesebbet ár, rosszabbul be elosztva, mint a német munkája. Valahol ebben is pazarló a magyar nép. Pazaroljuk saját hatékonyságunkat, termelékenységünket és saját értékünket.
Tetszik a performance? Ez Like: