Most akkor higgyem el, hogy mindenki a legszebb, legokosabb, a legtökéletesebb és sajátos módján a lehető legjobban áll a dolgokhoz? Hát persze, mivel mindenkinél tényleg ez a helyzet. A magyarok szubkultúra egyik legfontosabb része ez a mentalitás, a felsőbbrendűség tudat és az önértékelés komplett hiánya. Elég perverz azt gondolni mindig mindenről, hogy a másik hibája, áldozatok vagyunk, nekünk minden sokkal nehezebb. Márpedig a legtöbb ember így éli a mindennapjait és belebújik saját áldozati szerepkörébe. Lehet, hogy nagyon a sarkadra fogok lépni, de szerintem ideje lenne olyan irányba elindulni, amikor face-to-face megmondjuk a kemény dolgokat és nem nyalogatjuk körbe egymás pompolóját. Szerinted mi lehet az oka annak, hogy minden nap saját magadat köpöd szembe?
Biztosan van egy elvárásod és egy mentalitásod. A kettő egyvelege fogja megadni a saját életszemléletedet és erkölcsi érzékedet. Bár nagyon igaz, hogy amíg a másikban a szálkát, addig magadban a gerendát sem. Leghétköznapibb példa szerintem a búval nagyon megmolesztált magyar emberek sokasága, akikre mindig mindenki panaszkodik. "Ejj, annyira negatív a magyar ember, bezzeg a külföldiek milyen pozitívak". A legviccesebb ezt olyantól hallani, aki a hétköznapokban ugyanolyan komorsággal tömegközlekedik, vásárol és lélegzik, mint kifogásolt embertársai. Soha semmivel nem tesz többet, mint amit kritizál. De persze szebb, jobb, okosabb. Így aztán felül lehet emelkedni mindenkin. Senkin.
A legveszélyesebb tudat a sikertudat, amit nem elértünk, hanem pozícióba helyeztük. Elképzeljük magunkban, hogy az általunk áhított, definiált siker egyszerűen választás kérdése. A mi választásunk, de persze vagyunk annyira urak, hogy most nem akarjuk. És ezzel meg is magyaráztunk mindent a környezetünknek, akik hüledező szemmel kajálják sok hülyeséget és önigazolást, amivel elfedjük saját félelmeinket. A valóság az, hogy amit elakarunk érni, ahhoz nem merünk változtatni, vagy éppen a saját félelmeink kontrollálnak. A kényelmesebb út pedig a választási lehetőség vízionálása. A jó hír, hogy a sikered és a célod elérése nem a te kegyes döntésed, hanem az elhatározásod és a minőséged egyvelege.
Egy nagyon jó barátom évek óta próbál előbbre jutni a munkahelyén, amihez már évek óta minden tudása megvan. Mégsem sikerül. Persze mindig megmagyarázza, hogy igazából ő nem akarja, ezért nem teljesít minden feltételt. Szörnyű nézni, ahogyan minden próbálkozása során szembeköpi saját magát, tévhitbe ringatja saját életét. Képtelen arra, hogy felismerje saját korlátait, előléptetését pedig ne a saját egyszerű döntésének állítsa be, hanem munkához való hozzáállásának a következményeként. Hiába mondom el neki ezerszer, csak látszólag bólogat. Pedig a legfontosabb tanács az életben:
" ha tegnap megcsináltál valamit, aminek ma meglett az eredménye, akkor mitől várod, hogy ma ugyanannyit csinálva holnap több eredményed lesz?"
Rövid posztot akartam írni, ezért nem fogok belekezdeni végeláthatatlan példázatokba, amikkel alátámasztom, hogy egy átlagos ember egy nap hányféleképpen köpi saját magát és elveid szembe. Ha érted, akkor ennyiből is érted, ha pedig ennyiből sem, akkor mindegy. Ha őszinte akarok lenni, akkor én nem vagyok különb nálatok. Sőt! Kifejezetten igazak rám is ezek a gondolatok. Hiába próbálok küzdeni ezek ellen a dolgok ellen, bizony időnként elfáradok és ugyanúgy elkövetem a saját dolgaim. Évekbe telt mire tényleg megértettem, hogy a tehetség a siker 5%-át adja, és kőkemény munka nélkül nem leszek az átlagosnál jobb. A tehetség csak arra való, hogy kevesebb munkával legyél átlagos. Én ezzel köptem magam a legjobban szembe évekkel ezelőtt sportolóként, utána pedig üzletemberként.
És te mivel?
Tetszik a performance? Ez Like:
