Félreértés ne essék, hiszen az alábbi sorok konkrét példái és értékítéletei mellett sem specifikusan magyar jelenségek lesznek. Elég csak Amerikáig elnéznünk, hogy lássuk a mindenkori bankszektor uralmát az adott ország felett. Általánosságban elmondható (amit a legutóbbi gazdasági és bizalmi világválság csak erősített), hogy a bankok olyan gigaprofitorientált vállalkozások, akik hasonlóan próbálnak meg élni, mint a rendszerváltás előtti magyarok, akiknek még megvolt az a bizonyos szociális háló a seggük alatt. Summa summarum a bank hosszú távra tervezi a profitot, viszont a veszteséget évről évre nézi. Ugyanez a bank képes rátelepedni bármelyik ország kincstárára, amennyiben mankó nélküli tevékenységéből csődközelbe jutott. Máris nyújtja a markát, másik kezében a 22-es revolver! Ugyanis, ha az Állam nem segít az adófizetők pénzéből, akkor az adófizetők pénze fog elveszni... 

Normális esetben a bankszektor egy vadhajtásos kapitalizmusban nevelkedett piacorientált vállalkozás, ahol semmi helye az illetékes kormány gazdaságialg pazarló mívoltának. Ráadásul a bankok igazi értékét nem teljes egészében a nagyság, az ügyfélör adja, hanem az adott pénzintézet mögöttes tartalma. Ez a tartalom pedig a sokévnyi banközi tapasztalat és hitelezési mechanizmusok összessége. Nem véletlen, hogy minden bank egy picit máshogyan működik, másoknak hitelez. Ez mind egy stratégiát ölel fel, amit az adott bankvezetés hosszú évek alatt statisztikai és matematikai alapon fejlesztett ki. Gondoljunk bele, hogyha az évtizedes hagyományaival és tapasztalataival rendelkező Erste Group Bank AG 1997 óta  Magyarországon vivő Erste Bank az elmúlt években belefutott az egyik legdúrvább összetételű rossz hitelállomány begyűjtésébe, akkor egy tapasztalatlan és nem üzleti alapon működő állami apparátus mihez kezdett volna?

Persze van az a helyzet, amikor megéri a kormánynak beszálni az év bizniszébe vagy éppenséggel kötelező és elvárt!

MKB sztori nem az

Az MKB Bank évek óta masszívan veszteséges tevékenysége a Bayerische Landesbanknak, mint tulaj évente közel 100 milliárd forint plusz forrást emészt fel. Ez egy nagyon brutális veszteségnek számít a magyar piacon. Egyértelmá, hogy a bank évek óta nagyon kényes és veszélyes helyzetben van, amiből a kiutat vagy a tulaj erőteljes tőkeinjekciójára alapozott új üzleti stratégia vagy pedig egy teljesen új tulaj jelenti. Nem ritka, hogy egy bankot valaki elad (általában veszteségesen), egy másik piaci szereplő pedig megvásárolja. A vásárló félnek azért éri meg egy adott országban/régióban veszteséges bankot vásárolni az új alapítása miatt, mivel a veszteségek mellett a működési múltat és az ügyfélállományt is megörökli. Nem kell tehát a nulláról felépíteni egy bankot, ami sokkal tőkeígényesebb és rizikósabb, mint egy több százezres ügyfélállománnyal rendelkezőben arculati váltás kezdeményezni.

Az MKB Bank esetében az új tulajdonos az Állam lett, akik nem terveznek semmilyen arculati váltás. Nem is tervezhetnek, hiszen nem rendelkeznek a szükséges anyagi, szakmai és törvényi forrásokkal egy ilyen művelethez. Az üzlet része volt a bejelentés szerint, hogy a 17 milliárdos vételár mellett a bajorok feltőkésítik a bankot 270 milliárd forinttal az eladás előtt. Ha így történt volna, akkor is olcsón úszták volna meg a bizniszt, hiszen a veszteséges bank megtartása, fenntartása sokkal többet vitt volna el. Márpedig nem feltétlenül volt sok kérője a banknak, hiszen a mai magyar gazdasági instabilitásban nem szívesen jönnek új szereplők a piacra, amikor arról szól a dolog, hogy a kormány üldözi a külföldit.

A Figyelő forrásai szerint először 75, majd 200 milliárdos tőkeemelési szükség érkezett be a vétel előtt Matolcsítól Lázár Jánosnak. Vagyis elképzelhető az a helyzet, amikor a régi tulajdonos a bemondásokkal ellentétben semmilyen tőkeemelést nem hajtott végre. Ez azért aggályos, mert a számlát akkor az új tulajdonosnak, vagy a magyar adófizetőknek kell kifizetnie. Ez pedig csak úgy történhet meg, ha más forrásokat csoportosítanak át vagy bevezetnek mindenféle mondvacsinált adót (lásd útdíj). Az is egyértelmű, hogy az Állam nem ebből az üzletből akar meggazdagodni. Egyszerűen rendbe akarja tenni a bankot, majd továbbadni egy magyar tulajdonosnak. Ugyanis állami szempontból a nemzetgazdasági stratégiánkat nézve a legfontosabb a magyar túlsúlyos bankrendszer kialakítása, ahol kevsbé fog függeni a szektor a külföldtől. Ennek előnye egyértelműen a szuverenitás elve lesz, másrészről legnagyobb veszélye egy esetleges gazdasági válság, ahol a tőkeszegényebb magyar tulajdonos nem lesz képes éveken keresztül százmilliárdokat pumpálni a bankba, mint tette azt a bajor tulaj. Aztán mindenki döntse el, hogy melyik jövő a szebb.

A magyar útvesztő, Széchenyi Bank power

A Széchenyi Bank az egyik legerősebb magyar tulajdonú banknak tűnt az elmúlt években (most ne egy OTP-re gondoljunk). De őket sem kerülte el a rossz működési gyakorlat okozta likviditási problematika. Tudni kell, hogy a bankok betéteseit védi az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) a betétük értékének maximum százezer eurós összegéig. Vagyis az OBA védelmének köszönhetően a bank állományának több, mint 90%-a teljes biztonságban van kártérítési szempontból. A kormány úgy határozott, hogy közel 6 milliárd forintos kárenyhítési alapot hoznak létre közpénzből a Széchenyi Bank betéteseinek. Ez az alap a betétesek azon részének fog segíteni, akiknek a betéte meghaladja az OBA által biztosított mértéket. Orbán Viktor kijelentette, hogy  ezen betéteseket 49%-ban kártalanítják.  Ez eddig nyugalomra és biztonságra ad okot. 

A probléma a számokból következik. Az OBA szerint 107 betétes ügyfél haladja meg az OBA biztosítását, viszon a kárenyhítési minimum 2 milliárd forint lesz. A kártalanítás végösszegének a 49%-os hányad miatt 3,6 milliárd forintban kellene megállnia, mivel az OBA szerint 7,4 milliárd forint a ki nem fizethető összeg. Ehhez képest a kormány 6 milliárdot különített el. De kinek? Kit akar megmenteni, miközben egyik szavával üti a másikat?

Az OBA decemberi közlése szerint a betétbiztosítónak nem volt dolga olyan betétesekkel, akiknek ilyen nagy betétje lett volna. A legnagyobb kártalanítás nem biztosított része magánszemélynél 826 millió, cégnél 638 millió forint. A hvg.hu elmélete szerint lehetnek olyan betétesek, akik milliárdos tételben tartottak ott pénzt, de mégsem estek az OBA védelme alá. "A törvény szerint ilyenek például a bank tulajdonosainak és vezetőinek betétei. Vagyis, ha Töröcskei Istvánnak és feleségének, illetve cégüknek, a T & T Ingatlanforgalmazó és Vagyonkezelő Zrt.-nek betétje lenne a bankban, azt nem kellene kártalanítania az OBA-nak (a cég a Széchenyi Bank 51 százalékos tulajdonosa)." hvg.hu

A bank 49 százalékos tulajdonosa 2013 júniusa óta a magyar állam volt. Innentől kezdve pedig érthetetlen (szinte önigazolása az MKB sztoriban leírt aggályaimnak), hogy miért nem vette észre az Állam a bank szabálytalanságait, anyagi helyzetét? Miért szállt be a magyar bizniszbe, ha nem akarta és tudta megmenteni?  3 milliárd forintba került a tulajdonlás kicsit több, mint 1 évig. Ezt mind az adófizetők fizették meg. Ha pedig ez nem elég, akkor a vérmesebbeknek ott van a tény, miszerint az Állam nem a vállalkozásokat vagy az embereket akarja közpénzből megmenteni, hanem a bank tulajdonosának magán illetve céges vagyonát. Elég érdekes, nehezen indokolható lépés. 

CIG Pannónia 

Erre a biztosítóra pedig rájár a rúd, hiszen 170 millió forintja ragadt benn a bankban. Nekik nagyon jól jöhet elméletben az állami mentőöv. Tökéletesen belevág az állami profilba, hogy magyar pénzintézeteket akar megmenteni. A biztosítói piac ugyanúgy külföldiek kezében van, mint a bankszektor. Tehát itt erősíteni kell a CIG-kat. A probléma az hogy a GVH (Gazdasági Versenyhivatal) pár napja bűntette meg a biztosítót, mert piramisjátékot támogatott és üzemeltetett a saját értékesítési hálózatán keresztül (amit azért okosan kiszerveztek egy cég neve alá). 

Summa summarum

Számokkal kimutatható az Állam gazdaságilag indokolatlan erőteljes betörése a pénzszektor kapitalista ágazatába. Kimutatható, mennyire rossz döntések születnek állami oldalról, mennyire sokba kerül ez látszólag feleslegesen az adófizetőknek. Ortodox vagy Unortodox a gazdaságpolitika, teljesen mindegy a kapitalizmus égisze alatt. A profit mindig felfalja a nonprofitot a versenyző pénzpiacon. Ha egy tulajdonosnak pedig nem az a célja, hogy nyereséges legyen a bankja, mert a háttérben ott van a végtelennek mondható állami vagyon és fedezet, akkor a végeredmény valami nagyon csúnya és mocskos lesz. Mert azt nem feltételezem, hogy sokdiplomás Matolcsyk, Orbánok és Lázárok csak úgy dobálják be a zsetont egy olyan játékautómatába, ami már nincsen áram alatt...

::::

Ha szeretnél többet a pénzügyeidről, gyere el hozzám, és megbeszéljük mit, hova, miért, mikor érdemes rakni. Eleged van az önérdekű bankosokból, a foggalmatlan jutaléknáci biztosítós ügynökökből? Kattints a linkre információért: Link

::::

Tetszik a performance? Ez Like: