A gazdasági válságból bizalmi válságba átcsapott elmúlt években bekövetkezett események legfontosabb üzenete a megtakarítás. Megtakarítani a jövő magyar emberének nem választás kérdése lesz, hanem lételeme. A komplett pénzügyi szektor offenzívába kezdett a pénztárcádban nyugvó "dezsőkért". Te még nagy valószínűséggel baromi jól kitartasz a fronton és nem engedsz a jövőbe vetett hited csábításának az anyagi manifesztálódásának. Félre kéne tenned, se! De miért ne gondolkodj a jövőben? Ezt te, a mindennapi ember fogod nekem megválaszolni, a te érvrendszereden keresztül bizonyítom be mekkora baromság 20 évesen a nyugdíjadra félretenni! Hajtás kispajtás!

Belekezdek a Coelho mélységű társadalom által kialakított életvezetési tanácsok randomszerű puffogtatásába, amit aztán meg is magyarázok neked majd nagyon okosan. Lássuk a különböző korosztályok milyen vezérfonallal vannak beoltva a hosszú távú gondolkodás ellen? Ne húzd fel magad, de sértődj meg! Mentális pacekba csapás következik.

20 éveseké a világ, buli és az egyetem a középpontban. "Ma vagyok fiatal".

A megosztást én 20 éves kortól kezdem, magukra hagyva a 18-19 éveseket, akik valószínűleg még azt sem tudják merre van az előre. Tőlük már tényleg luxus lenne bármit is várni, ami túlmutat a szexualitáson. Ahhoz komplett bootolás kellene a komplett oktatási rendszertől és társadalmi mentalitástól. No way!

20-25 éves kor között az átlagos fiatal még a világmegváltásban gondolkodik az elvi síkon. A legritkább esetben követi az álmodozást konkrét cselekedett. Helyette megmaradnak a buszos utazások során fejben levetített hősies tettek. Mindenki azt tömi a nebulóba, hogy most vagy fiatal, most kell élned. Ez már nem elvárás többé, hanem általánosan elfogadott állapothalmaz, amitől való eltéréssel azonnal orvoshoz kell fordulni (sokak szerint).

Ebben a korban a legtöbben megpróbálnak 5 évig "élni", hogy aztán beolvadjanak a felnőttek, monoton kizsákmányoló, érdektelen ,életébe. Valószínűleg amit ebben a korban kihagysz, azt már nem fogod tudni soha bepótolni,se! Értelemszerűen a szűkösen rendelkezésre álló időkerettel, fiatalsággal és anyagi lehetőségekkel nagyon megfontoltan kell bánni, különben előfordulhat az a paradoxon, hogy a fiatal az idősebbek életét kezdi élni. Tudod, megtakarítani, előre gondolkodni, okos dolgokba fektetni. Itt most nincsen idő előre gondolkodni, mert még az is kétséges, hogy holnap mit és miből iszunk a koleszpartyn.

25 éves friss diplomás, avagy karriermaximalizálás azonnal. Autó és lakás a célkeresztben. "Most kell megalapoznom a jövőmet".

Ez a korosztály félúton van a fiatalság adta duzzadó erőtől és a felnőtt lét érettségétől. Egy keresztmetszet, amit a társadalom alakított ki évtizedek alatt. Eljött az idő, hogy aki akar valamit csinálni, annak most kell lépnie, mert karrier nélkül a harmincas éveibe belépni az embernek egyet jelent a kilátástalansággal. Aki a következő 5 évben nem helyezkedik el egy fix, stabil munkahelyen és kezd bele az életének kialakításába, az kárhozott lesz. Szépen lassan minden életereje elszáll, bezáródnak a lehetőség kapui és zombiként lesz kénytelen élni harminc év felett átadva helyét a következő generációnak. Winter is comming!

A stabil élet perverz paradoxon mérőszáma a lakás és az autó megléte. Senkit nem érdekel eme két tárgynak a finanszírozási háttere, csak és kizárólag a megléte. Akinek ebben a korban nincsen autója és lakása (vagy legalább az egyik), az már nem ember, az semmit nem ért el és semmit nem várhat az élettől. Értelemszerűen az átlagos magyar 25-30 éves nem örököl lakást, pénzt, ezért önerőből kellene valamit prezentálnia. Mivel felnőtt léte első 5 évét a társadalmi elvárásoknak megfelelően eltanulgatta, megdiplomázta és kibulizta, ezért nagyon kevés ideje maradt pénzt keresnie, karriert elkezdeni egyetemen mellett vagy éppen spórolnia.

A 25 éves friss diplomás, pénznélküil, mamahotel reprezentáns egyed kénytelen átváltani Jordan üzemmódba és 2-3-4 év alatt felépítenie mindent. Itt nincsen már megint felesleges kapacitás 4-5 évnél előbbre gondolkodni és megtakarítani, mivel mindent forrást leköt a 4 éves lakáskassza, az autó lízing, a lakáshitel. Legkésőbb 30 év körüli állapotban elérkezik az ígért kánaán a bank tulajdonában (ideiglenesen) álló saját lakással illetve autójával. Az 5 éves ütemterv teljesítve? Pipa!

30 évesen már emelni kell a tétet, jön a család, kell a jobb lakás, jobb autó. "A család a legfontosabb".

A babagyár újfent ebbe a korba tólódott k, amikor már a jó esetben 4-5 éves karrier olyan stabilitást és érettséget kölcsönöz alanyunknak, hogy csak na. Ráadásul megérkezik az életébe a tüzes menyecske, akivel családalapításba kéne vágni. A baba projekt pedig baromira megterheli a kasszát, hiszen 2-3-4-10 éhes szájjal többet kell etetni, fizetni kell az autócsere, lakáscsere következtében elkövetett törlesztő részletek emelését és még az élet is drágább lett. Már megint nincsen kapacitásunk előre gondolkodni, megtakarítani. Először a ma problémáit kellene megoldani, ami minden pénzt felemészt.

Ebben a korban még fiatal vagy (tehát a nyugdíj baromi messze vagy), előléptetésért melózol, fizeted a hiteleid, és a gyereked a legfontosabb, akiért ölni tudnál. Ez így van jól. De nem árt megjegyezni, hogy az egész problémád felnőtt léted első korszakában kezdődött, amikor nem tettél félre semmit. Ha csak havontaa mamahotel kényelmében félre tudtál volna tenni suli mellett 50.000 forintot 5 éven keresztül (nem hiszem, hogy scifi kategória lenne a semminél többet dolgozva ennyi pénzt félretenni, ha abból indulok ki hogy a legtöbben úgy elbuliznak, eltanulnak 5 évet, hogy egyáltalán nem keresnek pénzt), akkor a felnőtt életed második szakaszát 3 millió forinttal kezdted volna, ami miatt nem kellett volna lízingelni autót (havi törlesztője az elmúlt 5 évben további 20-30 ezer forint) illetve a lakáshiteled is alsó hangon másfél misivel kevesebb lehetett volna (ez további 10-15e/hó). Így elméletben ugyanolyan körülmények között újfent tudtál volna havi 50-et (tök mindegy, hogy mennyit és teljesen egyértelmű, hogy mindenkinek más lehetősége van. Most csak az elvről beszélek, ne értsd félre).elpakolni, ami megint 3 millió okot szolgáltatott volna felnőtt léted haramdik szakaszában a könnyebb élethez. Magyarul amit nem takarítottál meg, amikor semmi kötelezettséged nem volt, az a pénz egész életed során hiányozni fog és halmozódni.

40 évesen a gyerek szintet lépett, többe kerül a suli, ráadásul egzisztencia eléri a csúcspontját. " az életszínvonal és az egzisztencia megnyílvánulása"

Egy nagyon izgalmas életkorba lépünk be, hiszen már elméletileg 10 év telt el remélhetőleg nagyon interaktívan. A gyerek már lassan általános iskola/középiskola közeli állapotba kerül, ráadásul az általános vélekedés szerint mostanában következik be az elkerülhetetlen egzisztenciáa maximalizálása is, ami miatt lényegesen több lesz a rendelkezésre álló jövedelmetek. Mivel úgy gondolja az átlag, hogy már régóta benne van a játékban, ezért megérdemli, hogy egy picit magával is foglalkozzon. Kapuzárási pánik vagy szimplán a következő "most vagyok "20" éves 5 éves projekt indítása? Ki tudja.

Mivel az életszínvonal megint emelkedik a jobb autóval, jobb lakással (másikba költözöl vagy a meglévőt újítod fel a banknak), ráadásul a gyerek(ek) is egyre többe kerülnek (közeledik hamarosan a hírhedt felsőoktatás pénztárcakíméletlen üzemmódban), ezért megint 5-8 évre előre tudtok csak látni, a hosszútáv és a nyugdíj megint nem játszik, Minden pénz elmegy a ma megélésére, a jövő pedig majd lesz valahogy. Jelzem itt is hiányzik nektek az a pár millió forint, amit nem kerestetek meg a 20-as évek féktelen bulijai közben. Ráadásul a tudatalatti elkezd erősen téged okolni. Ilyenkor hangzanak el a "bárcsak most lennék fiatal, teljesen máshogy csinálnám" Coelho szintű bölcseletek.

45 éves kor felett az ember megnyugszik, számot ad életével. " Békés és nyugodt életet akarok"

45 éves kor felett már a gyerekek egyre kevesebbe kerülnek remélhetőleg, viszont a nyugdíj egyre közelebb kerül. A hiteleket még mindig fizetitek, miközben a karriert a társadalom szerint megállt egy szinten és nagyon nehezen akar tovább menni. Itt már baromi sürgető a nyugdíj kérdés és az átlagos ember életében az első olyan pont, amikor képes 5 évnél tovább gondolkodni a megtakarításait illetően. Elkezdődik a hajrá a 10-15 év múlva esedékes nyugdíjig. A problémát talán az fogja okozni, hogy ma 58 ezer forintot kellene félretenned az eredményért (nyugdíjkiegészítés), míg 20 évesen elkezdve ugyanazért a célösszegért elég lett volna havi 12 ezer forintot elpakolni. De ki gondolt erre 20 évesen? Ki világosított fel erről? Bezzeg ha ma lennél 20 éves, akkor gondoskodnál előre!

Mit lett volna, ha...?

A mi lett volna, ha...? kérdés sokaknak már nem segít, de a következő generációk, a ma fiataljai elgondolkozhatnak azon, hogyan alakulhatott volna a mai idősebbek élete, amennyiben nem az 5 éves terveiket valósítgatják meg lineáris, hanem pénzügyi értelemben vett időkapszulákat (kifizetési terv) hoznak létre, amik a különböző időpontokban anyagi fedezetet tudnak nyújtani a különböző élethelyzet által megkövetelt kiadásokhoz. Mire gondolok?

Autó: mi lett volna, ha nem hitelre vetted volna meg 27 évesen az autót, hanem 20 éces korodtól kezdve 7 éven át havi 10.000 forintot tettél volna félre?

Lakás: mi lett volna, ha nem a legnagyobb hitelhányaddal költöztél volna albérletből/mamahotelből, hanem 20 éves korodtól megoldottad volna a havi 20 ezer forintos LTP fizetését 8/10 éven át? Biztosan több önerőd jött volna össze.

Gyerek: Mi lett volna, ha a gyerek születésénél elkezdtél volna havi 5-10 ezer forintokat félrepakolni 18 éven keresztül? Könnyebb lett volna támogatni a felsőoktatását, mint ahogyan történt?

Nyugdíj: Mi lett volna, ha nem 15 éven keresztül teszel félre (45+) havi 30-40-50 ezer forintot, hanem 25-30 éves korodtól 10-15-öt?

Élet: Milyen életszínvonalad lett volna ha minden hónapban különböző pénzügyi időkapszulákat létrehozva havi 5-10 ezer forinttal 30 éves korodtól kezdve öt évente kaptál volna egy nagyobb összeget?

Elérhetőségem:

szarvas.norbert@iflgroup.hu

Tetszik a performance? Ez Like: