Lapozgatom a tankönyveket éjjel-nappal, hátha megtalálom azt a gazdasági szakirodalmat, amely szerint az Állam fokozott piaci jelenléte élénkítő hatással fokozott piaci versenyt képes előidézni. Azt nem tudom megfejteni nektek, hogy mitől gondolják a verseny növekedését a piaci szereplők számának csökkenésével? Márpedig látszólag tökéletesen működik a kormány piacfelégető taktikája. Ahol ők megjelennek (tankönyv piac vagy éppen a trafikok), ott kő kövön nem marad, az előre kalkulált eredmények töredéke nem valósul meg, ráadásul léptüket tömeges elbocsájtások követik. Most tényleg minden az emberekért az államtól, vagy az államról az emberektől szól?

Seszták Miklós fejlesztési miniszter a Figyelőnek arról beszélt, hogy egy 70%-ban magyar tulajdonú bankrendszer lenne a megfelelő. Másik mondatában pedig megemlítette, amikor miniszter lett, szólt Orbánnak, hogy  nem ért  a bankszektorhoz, így elkerült alóla az MFB, a Magyar Posta és a takarékokkal kapcsolatos szabályozás, de az MKB-val is csak addig volt teendője, amíg a megvételéről volt szó, a működtetésében már nem volt szerepe. Azért itt van egy brutális ellentmondás! A fejlesztési miniszter, aki bevallottan fogalmatlan a banki kérdéseket illetően, milyen erkölcsi alapon formál miniszteri szakvéleményt az általa tökéletesnek gondolt bankszektori diverzifikációról?

Nyílt titok, hogy a gazdaságipolitikai törekvések egyik végjátéka a bankszektor számának drasztikus csökkenése lesz, amitől az állam egy felfokozott versenyt remél, amit árcsökkentő hatásával az emberek szolgálataiba állíthat. Kevés szereplők jól teljesítő, versengő piacként egyébként az internetadóval (is) terrorizált telekommunikációs szektort tudnám követendő példaként megemlíteni, ahol gyakorlatilag a Vodafone-T-mobile-Telenor triumvirátus uralma alatt tartja a közeget, egymást pedig véget nem érő árcsökkentésbe, szolgáltatás fejlesztésbe hajszolják.

A triumvirátus példája egyben elrettentő, sőt figyelmeztető is, hiszen a sztori természetes szelektációval fejlődött ki egy versengő piacon, és nem állami beavatkozással, állami beolvasztásokkal, adófizetők pénzével. A piacnak mindig megvolt önmegújító képessége, ahogyan előbb vagy utóbb megtalálja az adott viszonyokhoz leinkább illő üzleti modellt és versenytársi létszámot.Ebből a szempontból az állam feladata a szabályozás (ő a játékmester) és nem az aktív részvétellel való piactorzítás (ő nem játékos, nem szabadna játékosnak lennie).

A telekomunnikációs szektor példájából kiindulva határozottan kijelenthető, hogy a növekedést minden alkalommal meg kell előznie egy komoly beruházásnak. A 90-es, 2000-es években a telekommunikációs cégek veszteséges éveket produkálva invesztáltak komoly külföldi tőkét a hálózatok fejlesztésére, ami alapfeltétele volt a versenynek, sikerességnek és a jövőnek. Enélkül a mai napig betárcsázós internetünk lenne magasabb havi díjért. De ennek mi köze van a banki szektorhoz és az állami monopolyhoz?

Én személy szerint nagyon szeretem a Monopolyt, mivel az életről "beszél", az élet dolgaira tanítja meg az arra fogékonyakat. Tudni kell kockáztatni, befektetni, visszavonulni és dönteni. Nekem úgy tűnik, hogy a kormány is belekezdett saját Monopolyjába, legújabban a bankrendszer mezőkve lépve belekezdhet a felvásárlásba. Gránit Bank, Széchenyi Bank, EXIM, FHB, MFB, Takarékszövetkezetek, MKB. És most rálépett a Budapest Bank mezőre is. Lecsapják ezt a ziccert? Naná!

De mi lesz a végjáték? Az egyértelmű, hogy hosszú távon képtelenség állami tulajdonban működtetni több nagy kereskedelmi bankot párhuzamosan. Egyszerűen nincsen értelme, hiszen a szükséges tőkét minden bankbank ugyanúgy rendelkezésre kellene külön bocsájtani, mint ahogyan azt az anyabankok eddig tették. Hol lenne a magyar bankszektor, ha a külföldi mocskos anyacégek és tulajdonosaik nem invesztálnak euro milliókat hazai vállalataik feltőkésítésére? Az Állam ilyen katasztrófális gazdasági helyzetben tudta volna biztosítani a szükséges tőkét anélkül, hogy más területekről vont volna el pénzt?

Tehát hosszú távon fenntarthatatlan állapotot eredményezne egy több bankos állami rendszer, ahol a bankok között nincsen technológiai és információs átjárás. Akkor pedig pattog a labda, hogy összeolvasztások lesznek vagy pedig tovább értékesítések magyar befektetőknek (gondolom a külföldieket kizárhatjuk)? Ha tovább értékesítenek, akkor azt a privatizáció során megtapasztalt diszkont áron a tűz közelében levőknek vagy pedig  piaci áron? Ha piaci áron adnak túl rajtuk, akkor meg ki lesz a vevő abban az időszakban, amikor látszólag a bannkok feketelistán vannak?

Az MKB sztori önmagában nagyon izgalmas volt, hiszen a belga tulajdonos szinte fizetett azért, hogy végre megszabaduljon a horror veszteségeket elérő rossz deviza portfólióval rendelkező hazai leányvállalattól. Az Államnak mi szüksége volt bevállalni ezt a bulit? A tőzsde alapszabálya, hogy olcsón vegyél és drágán add el! Az új információk tükrében teljes más a leányzó fekvése, hiszen a deviza hitelesek piaci árfolyamon történő áteröltetése forintba egy baromi jól jövedelmező, best of swap ügyletnek tűnik első blikkre, amivel egy klikkre sikerül a brutális veszteséget az emberekkel megfizettetve nyereséggé konvertálni.

Ez most jó lesz az embereknek? Állampolgárként azt gondolom, hogy ez a legfontosabb kérdés, ami megfogalmazódhat bennem. Nagyon nehéz megmondani, mivel az állami unortodox beavatkozások a piaci folyamatokba szinte sosem sültek el eddig túl jól. Nem gondolom, hogy pont a bankrendszerrel szakadva meg a rossz Mojo. Egy bank működtetéséhez nem fogalmatlan politikusokhoz, hanem komoly szakembereket alkalmazó évtizedes saját hitelezési tapasztalatokon nyugvó bankrendszerekre  van szükség. Márpedig ez a szaktudás és információs hálózattal kimondatlanul sem rendelkezik sem a Fidesz sem a kormány. Aki rendelkezne, az a Csányi lenne meg a Demján meg néhány másik haver. Akkor jön a következő abszurd kérdés.

Az állam indirekt módon hozza helyzetbe az OTP-t? Nem ellenlábat akar a magyar piacon, hanem a meglévőt megerősíteni? Miután végbement a devizahitel buli az OTP felvásárlásba kezdhet nyomott áron (természetesen az emberek érdekében) az állami tulajdonú bankoknál? A kevés szereplős bankrendszert 70%-os aránnyal egy 70%-os piaci részesedéssel rendelkező OTP-vel képzelik el? Ha az OTP mégnagyobb király lesz, akkor ki kényszeríti majd ki belőle a versenyt? Az OTP eddig se nagyon ment bele az árcsökkentési játékokba, mivel történelmi magyar múltját kihasználva biztos ügyfélbázissal a háta mögött a mai napig az egyik legdrágább banknak számít.

Persze érthető és megvédhető lenne egy olyan értelmezése is a dolgoknak, amikor a kormány ideológiája szerint harcot hírdet a külföldi felsőbbrendűség ellen. A nyugat érezhetően a mai napig fentartásokkal fogadja a keleti blokk népeit, akikkel szemben egyfajta felsőbbrendűség tudattal viseltetik. Gyakran hallom, hogy a németeknek még a fingja is értelmesek, az angolok sokkal jobbak, és mi magyarok hülyék, birkák vagyunk. Mondjuk tényleg birkák vagyunk, de ez nem lényeges. Viszont fontos lenne megerősíteni a hitet magunkban és belátni, hogy a nyugati felsőbbrendűség egy mítosz és nemtényszerű állapot. Ebbe tökéletesen belevág a bankrendszer átalakítása is. Más kérdés, hogy bankrendszer pénzzel működik és nem elvekkel. Más pénzét meg jobb használni, kockáztatni, mint a sajátunkat.

Tetszik a performance? Ez Like: