Naponta frissülő tartalommal, ami gondolkodásra késztet

IFL Gazdaság

Állásbörzéztem, ezt rontjátok el, bajban a haza!

2014. október 03. - Szarvas Norbert

1451.jpgMegannyi állásbörzére való invitálás után végre rászántam az időm, energiám egy vizitre. Imádnivaló hölgy kollégáim mellé lecsüccsenve próbáltam beolvadni a környezetbe, felvenni a ritmust és a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Hát utólag azt kell megállapítanom, hogy bajban a haza. Ahhoz képest, hogy nekem van munkám, a cégem kínál álláslehetőséget az álláskeresőknek, úgy éreztem magam, mint a friss hús a piacon, amit megbámulnak, megtapogatnak, és aminek el kell magát adnia. Hát van tapasztalat bőven, meg is mondom, mit ne csinálj ilyen helyzetben. Mondjuk, csinálhatod is, mert fel fogod dobni a napomat!

Helyzetek

Meg is jegyeztem humoros perceimben, rá kéne írni a cégtábla- munkafeladatra a " meleg a pite" kiírást. Történt ugyanis, hogy az álláskeresők közel 80%-a köszönés nélkül, 5 méter távolságot asztalunktól megtartva zsiráfoztak (a zsiráf a nyakát nyújtva táplálkozik, míg a teste egy helyben marad) egyet, hogy a kellő információt megszerezzék a táblákból, mielőtt beszippantaná őket egy rosszul irányzott "hello"-val az általunk megalkotott fekete lyuk. Már tudom, mit éreznek a gyorséttermek dolgozói, amikor ugyanezt csinálva nem mindig köszönök, hanem tisztes távolságból a kínálatot szemezgetem és csak kellő információ után vagyok hajlandó felvenni a kapcsolatot a bennszülöttekkel.

Értem én, hogy a magyar oktatás egy nagy rakás kaki, aminek végterméke az életre képtelen emberek sokasága. De azon meglepődtem, hogy a legtöbbször a kellő tisztelet és a munkához való alázatosság sem volt meg, ami először egy "hello"-ban tudna materializálódni. Nem kell benyalni, de ha nem akarod magad minimális szinten sem szimpatikussá tenni, akkor miből gondolod, hogy felvesznek? Szimpátia= Munka.

Nem fogom begyűjteni a virtuális pacsikat egy jó észrevételért, ezért hangsúlyozom, hogy nem az én megfigyelésemet mondom a következő sorban! Kolleganő szerint egyes emberek annyira életképtelenek voltak, hogy a történelmileg idevágó korban (eredetileg kőkor volt, de sajnos többen nem értettétek a poént, így kéyntelen voltam javítani a hatalmas nyomásra) simán kivágták volna őket a Taigetoszról. Az pedig rejtély, hogyan maradhatnak életben, miből élnek. Mielőtt felkapod a vizet, ez nem diszkriminatív bunkóság és arrogancia, hanem tény. Ezt a tényt pedig az eszkimók is osztják. Sokfélék vagyunk, ami tök jó. De az az ember, aki nem tud köszönni, nem tud bemutatkozni, nem tudja elmondani ez idáig miit csinált, mit dolgozott, nem tudja, mit akar csinálni és teng leng egy állásbörzén, mint gólyafos a levegőben, arra nincsen jobb meghatározásom. Ment is az alibizés, mint a magyar focipályákon.

Fura volt azt érezni, hogy egy 70 centi  széles asztal úgy tud funkcionálni, mint egy hivatali ablak, ami ráadásul nem is átlátszó. A történet a "kötelező" zsiráfozás után úgy folytatódott, hogy egyesek közelebb merészkedtek, de még mindig nem vették fel velünk a kapcsolatot, csak a brosúráinkkal. Jelzem, centiméterekről sem tudok ebben az esetben beszélni. Láttuk, ahogyan kattognak a kerekek, gyűjtik a bátorságot és bizony volta, akik magukat lefelvételiztették gyorsba, okosba. Mi meg csak pislogtunk, mi lesz a végkifejlett.

Voltak arcok...

A pszicho mókus

Volt egy középkorú nő, akik a kellő arroganciával tolatott bele állásbörzei magányunkba. Először zsiráfozott egyet, majd megbeszélte magával, hogy nem érintett, köszönés nélkül elhúzott. Pár perc múlva bájos vonzerőm miatt érkezhetett vissza. Kikövetelte magának figyelmünket, lazán letegezett és már olyan pót vett fel a székben, amihez képest Csernus Imre egy aranyos nebuló. Hamar tudtunkra adta metakommunikációjával és mondataival felsőbbrendűségét. Ő tudniillik egy jogász és pszichológus egyveleg, aki tulajdonképpen full sikeres az életben, csak most habiból jött valami munkát keresni. Motiválni akar a lelkem jó pénzért. A felvételi lapjára gyorsan lediktált tollbamondásszerűen fontos dolgokat, amit lelkileg összenyomott kolleganőm örömittasan vésett papírra. Persze azt már én is soknak éreztem, amikor kihangsúlyozta, hogy mit írjunk le zárójelbe.

Hozhatok Önnek kávét, ma'am?

Az rejtély számomra, hogy egy doktori címmel rendelkező agyonművelt kútfő, aki ráadásul szakmáját tekintve az emberi reakciók szakavatatlan nagymestere, hogyan képes ilyen egóval, arccal és testbeszéddel megjelenni egy állásbörzén? Milyen eredményt vár el? Elhiszem, hogy szempontjából nem releváns a tisztelet és a tény, hogy most is dolgoztunk, ő pedig nem, de azért na.

Mini jézus

Volt egy karakter, akivel nem sikerült legnagyobb bánatomra beszélnünk, mégis jobban megmaradt bennem, mint a többiek. Ez volt a helyszínkopogó szelleme, Jézus igazi reinkarnációja, az ember, aki foglalkozását tekintve biztosan atléta. Képzed el Jézust, aki a pulcsijában felejtette a vállfát. Elhiszem, hogy most fájdalmat érzel belülről! Én is. Ez a kedves karakter négy órán keresztül mást sem csinált, csak egy 20 méteres útvonalon a kiállítok asztalai között fel és alá járkált kis hátizsákjával. Senkinek nem állt meg, senkivel nem beszélt, senkihez nem ült le, csak rótta a köröket. Ha engem kérdeztek, akkor egy atlétát láttunk edzés közben jó környezetben. Nincs más magyarázat aktív passzivitására, aminek eredménye csak a szokásos nincsen munka, szar az élet.

Én azért bírtalak!

Fizikus

Na végre egy arc. Képzelj el egy fiatal, önbizalom hiányos, zavarodott vékony srácot, aki valószínűleg azt sem tudja melyik bolygón van. Nincs igazad, most nem az átlagos egyetemistáról beszélek! Arcunknak sikerült minden huszadik pillantásában elvonatkoztatni saját cipőfűzőjétől, néha még összetett mondatokat is ki tudtam belőle szedni. Az mondjuk nem derült ki, mit akar most dolgozni, de azt már tudjuk, hogy diákmunkázott eddig ezt is azt is. Megkérdeztem, mit tanul, amire kínos 3 perces bazsajjal próbált válaszolni. Mivel én is egy arc vagyok, ezért bekérdeztem: "Ennél konkrétabban?"

" Jártam az ELTÉRE, most máshol tanulok"- köpött szembe zavart mosollyal arra a kérdésre, hogy konkrétan hol tanul. "Pontosítunk please!".

"Hát most nem járok suliba, hanem az interneten tanulom a fizikát és az informatikát"- de nehéz volt ezt megtudni. Azt viszont magabiztosan állította, hogy ő oktató akar lenni, az már mindegy, hogy mit oktat. Én itt elkezdtem lagolni, mint a windows jobb napjain. Éreztem magamban a rendszerhibát, hiszen nem tudtam összetenni a képet: Van egy gyerek, aki semmit nem tanul, de oktatni akar, egy fizikus, aki nem érti a fizikát (bekérdeztem), egy álláskereső, aki igazából nem akar dolgozni. Mint egy átlagos egyetemista arc.

A láthatatlan

Volt egy anyám korosztályú nő, akiben megtestesült a magyar pesszimizmus, elkeseredettség és a változtatás képességének teljes hiánya. Nem is akarom bántani a hölgyet, mert a legkevésbé szerintem ő tehet a szituációról, amibe belekényszerült. Ő csak a végterméke egy rosszul eltalált társadalmi. oktatási struktúrának. Az elkeserítő, hogy mennyien vannak ugyanilyen helyzetben. Miközben beszélgettünk egy zsiráfozó jelölttel, a hölgy mögé állt és várt a sorára. Az alanyunk nem vette észre a mögötte állót és véletlenül belement. A hölgy önreflexió helyett (rossz helyre állt, nem láthatták) megjegyezte a komplett életét egy mondatban: "Én mindenkinek láthatatlan vagyok, ez van". A szívünk szakadt meg, amit kijelentése után elment. Később láttuk ahogyan egy másik asztalnál egy folyó társalgásba nyúl bele, ahogyan egy prospektust akar megszerezni elkeseredetten a rossz (hosszabbik) oldalról, átmászva az éppen felvételizőn (és megzavarva az egész beszélgetést).

Én erről a helyzetről azt gondolom, hogy nem lehet áldozatként hozzáállni az élethez, mert a végén el is hisszük, ha sokat mondogatjuk magunknak. Lehetnek szar napjaink, hónapjaink, de egy életet erre a hozzáállásra feltenni félelmetes. Nem lehet mindig abból kiindulni, hogy a világ bánt minket, mi áldozatok vagyunk, és mindent jól csinálunk. Én vállaltan egy szerencsétlen vagyok sok helyzetben (hajlamos vagyok magamra önteni mindent vagy éppen mindig rossz sorba állni). Viszont nem próbálom elhitetni magammal áldozat létem (persze ideig-óráig én is ezt gondolom magamról). Inkább átgondolom, hogy nekem mit kellett volna másképpen csinálnom. A hölgynek sem kellett volna mást csinálnia, mint mosolyognia, megpróbálni reménytelennek tűnő helyzetéből is a legtöbbet kihozni, megpróbálni eladni magát és figyelni a környezetére. El kell tudni fogadni, hogy ha valaki mögé beállunk, akkor az fel is lökhet véletlenül. Nem szabad, hogy egy ilyen szituáció az egész napunkat meghatározza.

Másik oldalról viszont könnyű ezt mondani, ha az embert egy teljesen negatív környezet veszi körül, akiknek általános tevékenységük az önmarcangolás, áldozatgyártás és ellenségkép felkutatása. Az oktatási rendszer sem segít ebben, hiszen addig, amíg a rendszer folyamatosan a hibákra koncentrál (dolgozatban piros javítás, mi a rossz), addig a számok törvénye és a társadalom összetétele végett egyértelműen mindenki a negatívra fog koncentrálni, amit mindenki máshogyan dolgoz fel. Lesznek, akik így is pozitívak tudnak maradni, de sokan lesznek, akik a sok sikertelenség (piros javítás) hatására elbizonytalanodnak, idővel önáldozattá vállnak. Milyen lenne az élet, ha az iskolában folyamatosan arról beszélnének, amit jól csináltál? Nem 2 hibád volt, hanem 8 dolgot jól csináltál!

A tanár

Szerintem a tipikus tanár típusát nem kell bemutatnom, aki kellő arroganciával felszerelkezve képes egy saját dimenziót kialakítani, ahol ő tud mindent a legjobban, ő irányít, ő az úr. Ez az iskolarendszerben azért működik, mert tekintélyelvű, és mert a gyerek nem tud érdemben visszaszólni. A felnőtt világban pedig általában ellenszenvet szül a tudálékos arrogancia. Azon már meg sem lepődtem, hogy a professzor úr nem tanult meg köszönni, és zsiráfozott is egyet. Gyorsan lefektette az elméleti alapokat, amikor közölte, hogy pénzügyi tervezést, történelmet és valami mást tanult, rendelkezik képesítéssel. Gyorsan haptákba vágtuk magunkat ellentmondást nem tűrő tekintélyelvű stílusa láttán. Ellenkezni nincsen értelme, hiszen nyílván ő keres állást, és nem mi munkaerőt. Mi nekünk kell neki eladnunk magunkat és nem fordítva. Gyorsan meg is beszélte magával, hogy pénzügyi cégünknél nincsen olyan meghirdetett pozíció, ami köszönőviszonyban lenne valamelyik képesítésével.

Azért felmerült bennem a kérdés, hogy a sokdiplomás professzor szerint egy pénzügyi tanácsadó vállalat mivel foglalkozik, szerinte pénzügyi tervezésnek (képesítése) mennyi köze lehet a pénzügyhöz. Vagy én értem rosszul ezt a munkát, vagy neki tanítottak valami egészen mást.

Azért tök jó volt

Azért nagyon jól éreztem magam ezen a budapesti belvárosi állásbörzén. Rólam tudni kell, hogy általában nagyon lelkesen, de minimum kellő alázattal és tisztelettel állok mindenhez hozzá. Nekem azért voltak furcsa jelenetek, mert magamból kiindulva érthetetlen, hogy aki állást keres, az miért egóból, arccal csinálja ezt? Én, amikor állásinterjúra mentem, vagy cég képviselőjével beszéltem, akkor próbáltam a lehető legjobb, legszimpatikusabb énemet elővenni, mosolyogni, nem a másik szavába vágni, őszintén és pozitívan felelni a kérdéseire és nem átvenni az irányítást a másiktól. Figyelmesen hallgattam és a megfelelő időpontban tettem fel értelmes (előre kigondolt), idevágó kérdéseimet a munkát illetően.

A realitás viszont (én csak most voltam, de a kollegák rendszeresen járnak és alátámasztották megfigyelésem) egy olyan groteszk alternatív valóság, ahol nem tudok meglepődni azon, hogy sokan nem találnak munkát. Örömmel konstatáltam, hogy az ötödik kerületben megszűnt a munkanélküliség, különben más magyarázatot nem találtam a tolongó tömegek hiányára egy központilag szervezet állásbörzét illetően. A legtöbb emberből hiányzott a tudatosság, a megfelelő öltözet (volt itt olyan rövidnadrágos fószer, aki valószínűleg az Októberfestről jött, de befityegett a Spar zacsi, vagy a deszkás pulcsi), az alázat, a pozitív hozzáállás, a tettrekészség.

Jól éreztem magam, mert azért beszélgettünk érdekes emberekkel is, jó volt a hangulat, alapvetően mindenki kedves volt. Persze felötlött bennem a megoldás, mit tudnék kezdeni ezekkel az emberekkel, akik kétségkívül értékes emberek, akik nem rendelkeznek a megfelelő beállítottsággal. Szívesen tartanék nekik egy központilag szervezett tréning sorozatot, ahol megtanulnák az alap dolgokat egy álláskereséssel kapcsolatban illetve saját erényeik kihangsúlyozását.

Egy fontos tipp minden álláskeresőnek!

Nem csak annak kell köszönni, akinek az állásajánlata érdekel, hanem azért mert így illik. Ráadásul sosem tudhatod, kiben keltesz szimpátiát. Márpedig az élet kapcsolatok sokaságából áll. Ha te csak a tökéletes egyet keresed (minden mást kizársz), akkor soha nem találsz semmit.

 

 

Tetszik a performance? Ez Like:

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://iflgazdasag.blog.hu/api/trackback/id/tr146755877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Életunt Cápa · http://eletuntcapa.blog.hu 2014.10.04. 14:18:41

Nem mindenáron kötekedni akarok, nektek is igazatok lehet, de ha 80% nem az elvárásaitoknak megfelelően viselkedik, akkor nem lehet, hogy veletek volt a baj? Mondjuk kinmaradt egy "zárva" tábla?

Epokit Drive 2014.10.04. 14:26:37

Annyira pocsék a helyesírásod (már a cím legelső szavát - az én mércém szerint durván - elrontod), hogy hiába érdekel a téma, bár nem keresek állást, de egyszerűen nem tudom rászánni magam az amúgy fölösleges bosszankodásra. A "kőkorban... Taigetoszra" mondatodnál adtam fel, ez már nem pusztán helyesírás kérdése. Bocs, most ez van.

mikober 2014.10.04. 14:46:53

Akkor írok egy ellenpéldát!
Megyeszékhely, Pesttől nem messze. Állásbörze reggel 9-kor. Résztvevők az állást kínálók részéről, 6 cég + közvetítők. Nem tudom miért, de mindig balról kezdem a kört (biztos valami pszichés dolog :-) ) 1. cég robotokat keres amberi bőrbe bújva. 2 cég 2 robotot keres 1 emberi bőrbe bújva.... A cégek képviselőit nem akarom folytatni... Közvetítők: üljek le, kérdés hoztam önéletrajzot. Mondom hogy pendrive-on mert nincs nyomtatótm. Válasz, jajj de jó így még könyebb a rendszer. Kérdezik hogy milyen munkát keresnék. Mondom 1 műszakosat mert 2 kisiskolás gyermek van, és nincs felügyelet a feleség 6-kor indul dolgozni, és 1/2 7-től kezdődik az iskola. Mivel nincs családtag, nincs kire hagyni őket. Kérdezem mit tudnak javasolni. Válasz, ott a dosszié nézzem át! Miért nem tudják hogy 1 műszakos munkarendben keresnek e valakit? Majd amikor átnéztem, és az egyik ajánlatuk megtetszett, azt mondják, hogy átadják a laptopjukat, és regisztráljak, be az oldalukra. Mondom nekik, hogy de hát átadtam az önéletrajzomat, most akkor miért is??? Hát mert csak ott tudják fogadni a jelentkezésemet. De hát ehhez nem kellett volna eljönnöm, hiszen ezt otthonról is megtudom csinálni... Ennyit a közvetítőkről... A többiről nem beszélek, mert mégjobban alkalmatlanok voltak a feladatukra! Ja, és kultúr ember módjára, bemutatkoztam, ahol kezet nyújtottak ott kezet fogatm, ahol leültettek ott leültem, és a kb 15 kiállítóból 1 azaz egy volt hajlandó komolyabban beszélgetni, és kiváncsiskodott hogy milyen munkát keresek, mik az elképzelésem, milyen végzettségem van, és hol dolgoztam eddig.

Szarvas Norbert 2014.10.04. 15:17:46

@Epokit Drive:

köszönöm a kritikát, van benne igazság, ami a helyesírást illeti. Elismerem, sosem tagadtam, hogy képtelen megfelelni az irodalmikus nyelvtannáciknak. Sőt kifejezetten lázadok ellenük, mert szerintem annyira elmozdult a világ ebbe a felesleges mellékági perfekcionizmusba, ami már kifejezetten káros. Egy cikk nem attól lesz érthető, hogy az állásbörzét rövid vagy hosszú ő-vel írja valaki. Lehet persze ezen fennakadni, és emiatt nem megismerni valaki gondolatvilágát, de nem feltétlenül érdemes az én olvasatomban.
Amúgy a cikk pontosan nem a felesleges bosszankodásról szól, hanem az építő jellegű kritikáról, amit néhány vicces (nyílván egyedi) eseten keresztül mutatok be, mint típushibát, amire oda lehetne figyelni, ha valaki szólna erről. Én most szóltam erről, mindenki maga dönti el mihez kezd vele.

Visszatérve a jogos, de korántsem releváns kritikára, úgy érzem nem az iskolapadban vagyunk, ez nem egy dolgozat és nem az ötösre hajtok. Ellenben a felnőtt életben vagyunk, a folyamatosan nyelvtanilag torzuló és formálódó interneten a szabad véleménynyílvánítás korlátlan platformján. Ezen a helyen pedig lázadni akarok minden ellen, ami másodrangú, a lényegtől figyelmet elterelő dolog. Ilyen a helyjessíiráss is, ami tök jó ha létezik, de nem probléma, ha rossz. Bocs, még mindig ez van.

Szarvas Norbert 2014.10.04. 15:21:54

@mikober:

jó látni a másik oldal kritikáját is. Én sajnos erről a részről nem tudok értekezni, mert mi nem így csináltuk, ráadásul a közelünkben nem is voltak fejvadász cégek.
Egy ilyen eset számomra is érthetetlen a fejvadász cég részéről, mi szükség erre. Én speciel a minél gyorsabb és rugalmasabb emberközpontú ügyintézés híve vagyok. Pontosan ezért "lecsesztem" kolleganőmet, amikor egy olyan jelöltől vette el kézzel írott önéletrajzát (csomó munka, érezhetően limitált anyagi helyzet), aki sokadik személyes beszélgetés után sem lesz megfelelő a meghirdetett pozícióra. Azt gondolom ilyen esetben az a korrekt, emberi, ha nem vesszük el az önéletrajzot, hanem ott hagyjuk a jelentkezőnél, hiszen rengeteg munkája volt benne, számára ez nehezen pótolható . Lehet rosszul gondolom.

2014.10.04. 16:18:19

Nagyon gáz,hogy te adsz álláskeresési tanácsot ilyen helyesírással,fogalmazási készséggel,mekkora arcod van ehhez képest... nem meglepő,sőt ez az általános.

PongLenis 2014.10.04. 16:27:45

@Szarvas Norbert:
Hitelesség, igényesség. Hogyan várod el, hogy komolyan vegyenek, ha már a címben ilyen hibát vétesz? És még meg is próbálod magyarázni valami baromsággal. Nem nyelvtannáculás ez, de aki ír, az írjon helyesen. Vagy ha nem tud, akkor ne írjon.
A "kőkor-Taigetosz"-ra meg kis se térek. Vagy ez is lázadás?

zrx_xzr 2014.10.04. 16:41:52

szerintem normalis ember csak korbenez, begyujti a fontosabb dolgokat, megnezi, h milyen cegek vannak kint, aztan elhuz, es neten jelentkezik allasra .. nyilvan tok redundans lenne a kiallito droidokkal egyeztetni barmit is, ugyis ha behivnak majd interjura, kezdheted elolrol az egeszet .. a tul jo munkaerore feltekenyek, a rosszat meg lenezik a HR-es csokak : ) akinek magas szinvonalu tapasztalata, kepzettsege van, ugysem veluk kezd el egyeztetni, hanem vmelyik vezetovel direktben, mondjuk egy konferencian vagy egyeb rendezvenyen .. ha vki sima admin munkat keres, neki talan OK, mert 1 az ezer kozul es itt lehet, h meg tudja kedveltetni magat, tobb eselye van, mint neten, ha semmi kulonleges kepzettsege nincsen .. szerintem .. de eselye ugyanannyi, h nem lesz szimpatikus es dobjak kukaba oneletrajzat, m sok munka kenne felvinni a gepre

zrx_xzr 2014.10.04. 16:48:42

az mar nem allasborzes megjegyzes, de kulon birom azokat a ceges weboldalakat, amit a-z ki kell tolteni, ahelyett h kerne siman pdf oneletrajzot, raneznek ugyis latjak, h ok lehet-e v sem .. ha meg mar toltogetosdi, akkpr legalabb linkedinrol fb-rol vegye at fontosabb adatokat .. ha nem megy, akk email cim es pdf oneletrajz .. mindenkinek egyszerubb lenne .. en eleve nem is jelentkezem csomo ceg hirdetesere, ami erdekelne, ha meglatom, h 2 percnel
tovabb tartana..

Apokrif78 2014.10.04. 16:51:22

Biztos nagyon érdekes tapasztalataid vannak, de az alábbi mondatrésznél befejeztem az olvasást:
"kőkorban simán kivágták volna őket a Taigetoszra"
Ez fájt, mint látom, nem csak nekem...

Még jó, hogy te osztod az észt a magyar oktatás fekália szintjéről.
Pistike, nyelvtan, történelem: karó!

diszkriminans (törölt) 2014.10.04. 16:57:48

Ha kellő tisztelettel állnál a dolgokhoz, akkor nem neveznéd Tajgetosz pozitívnak a bátortalan álláskeresőket. Hacsak nem valami egyoldalú dolognak képzeled a tiszteletet.

Blogger Géza 2014.10.04. 17:04:17

"minimum kellő alázattal és tisztelettel állok mindenhez hozzá. " :D

Ezen a blog eddigi múltját átgondolva jót nevettem...

Szarvas Norbert 2014.10.04. 17:05:44

@diszkriminans:

ígérem utoljára írom le:) Ez egy idézet volt más szájából!

De!

Ha sikerült megfelelően értelmezni a felhozott példákat, típusokat, akkor bizony látod, hogy a legtöbben kifejezetten tiszteletlenek, arrogánsnak voltak velünk (és más kiállítókkal) szemben!

Nagyon sajnálom, ha a humor bizonyos formáját nem értik sokan. Én sem értek mindent, nem tartok mindent humorosnak, de azért megpróbálok nem fennakadni ilyen piti dolgokon.

Én az életemet úgy élem, hogy a tiszteletről nem feltétlenül beszélek, hanem megélem azt. Ez azt jelenti, hogy lehet provokatív, bántó, tiszteletlen az írásom (aminek megvan a maga jó szándéka, gondolatébresztés), viszont az életben mindenkinek megadom a tiszteletet (mint ahogyan ezen a bőrzén is nagyon szépen álltam a kemény szituációkat).
Én ennyire vagyok őszinte, szemben azokkal akik gyönyörű magyar nyelven és helyesen írnak, beszélnek tisztelettel, tiszteletről, emberekről, de ők azok, akik az életben leköpik a másikat, két jó szavuk nincsen a másikhoz. Lehet választani, melyik a jobb, melyik az őszintébb.

Szarvas Norbert 2014.10.04. 17:09:32

@Blogger Géza:

mint mondottam volt és az előző kommentemben kifejtettem (csak akkor nem olvastam még a tiédet) én az életben állok face to face tisztelettel és alázattal a másikhoz. A blogon kifejezetten provokatív vagyok, provokálok, olyan dolgokat mondok ki, amiket sokan gondolnak, de nem mernek. Ennek az az oka, mert itt a nagy általánosságba a sokakhoz beszélek, így nem tudok egy embert direkt megbántani, mert nem az a cél. Igen egy-egy kijelentésemen anyázzon, akit érint, háborodjon fel, küldjön el engem a picsába, de legalább addig elgondolkozik a dolgokon egy olyan szemüvegen keresztül, amit eddig nem viselt. Nem akarok midnenkivel egyet érteni, nem akarok egy semmit mondó blogot írni, ami soha senkinek nem szól be, senkt nem gondolkodtat el, senkit nem késztet ellenállásra. Ennek semmi értelme nincsen szerintem.

nevetőharmadik 2014.10.04. 17:10:20

@Crescence: @PongLenis: Tényleg nincsen trágyább szellemi habitus annál, mint amikor helyesírási hibákra hivatkozva eleve kizárjátok, hogy foglalkozzatok a mondanivalóval. Azt hiszitek, ez igényesség, de valójában ez az igénytelenség egyik legtisztább példája.

diszkriminans (törölt) 2014.10.04. 17:21:24

@Szarvas Norbert:
A cikked első szakaszában nem az arroganciát fikáztad, hanem azt, hogy nem mennek oda köszönni, hanem először bátortalanul nézegetnek, elolvassák a kiírt információt.

Nem, nem adod meg a tiszteletet, az nem tisztelet, hogy ott rájuk mosolyogsz, aztán írsz egy cikket, ahol fikázod őket. És igen, a humor is sértő, mikor lealacsonyító stílusban beszélsz másokról, vagy csak viccet csinálsz belőlük.

"Én ennyire vagyok őszinte, szemben azokkal akik gyönyörű magyar nyelven és helyesen írnak, beszélnek tisztelettel, tiszteletről, emberekről, de ők azok, akik az életben leköpik a másikat, két jó szavuk nincsen a másikhoz. Lehet választani, melyik a jobb, melyik az őszintébb. "

Mert akik szépen beszélnek, és helyesen írnak, azok nem lehetnek őszinték, ugye? Egyáltalán mi az összefüggés a kettő között? Megmondom mi, te illemet vársz el másoktól, miközben az illem pontosan ugyanolyan formaság, mint a helyesírás. Ha egyiket leszarod, a másikat számon kérded másokon, akkor kettős a mércéd. Én például mindkettőt leszarom.

diszkriminans (törölt) 2014.10.04. 17:23:56

@Szarvas Norbert:
"ígérem utoljára írom le:) Ez egy idézet volt más szájából! "

A Tajgetosz igen, de utána leírtad, hogy mennyire egyetértesz a kolléganőddel.

diszkriminans (törölt) 2014.10.04. 17:34:22

Amúgy még megjegyzem, a munkaerőpiacnak két oldala van, egy keresleti és egy kínálati, nem biztos, hogy alaptalan, ha úgy érzed, neked, a cég képviseletében el kell adnod magadat, mert ha nem is magadat adod el, bizony azért vagy ott, hogy a cégnek jó munkatársakat találj. A jó munkaerő ugyanis tud válogatni is.

MZ/x 2014.10.04. 17:43:05

Szerintem a blogg írója épp oly arrogánsan áll az érdeklődőkhöz, mint egyes érdeklődők a leírása alapján a börze Hr.-sekhez. A személyügyesek (magyarul) sem mindig állnak a munkájuk magaslatán, mert igaz hogy munkaerőpiac „ kereskedői” Ők, de az lenne a feladatuk, hogy a legjobban megfelelő embereket a megfelelő pozícióba felvegyék vagy becserkésszék. Sokszor hallom, hallani, hogy el kell adni a munkaerejét mindenkinek, de ahhoz kellene az-az információ is, hogy konkrétan mire keresnek embert. Saját példa informatikus, rendszergazda munkakör, csak aki ezt tanulta, ebben dolgozik az pontosan tudja, hogy nagyon specializált részterületek vannak, amelyekre speciális felkészültség és gyakorlat szüksége, amit a személyügyes esetenként meg sem ért. Tapasztalataim szerint a pénzügyi tanácsadás sem kis területet ölel át. Az írásod tartalmaz megszívlelendő tapasztalatokat, de ahogy előadtad annak alapján én sem vennélek fel emberileg, Te is arrogánsan viselkedtél a z írásodban.

Dzsala elnök 2014.10.04. 18:00:28

Tisztelt Blogíró!

Az állásbörze nem állásinterjú!
Önök esetleg egy céget képviseltek, aki odahelyezte magukat az előtérbe, mint egy felvállalva, hogy ÖNÖK egyben a cég "imidzse" is.

Amennyiben az arra sétálók a pultjuknál megállnak, nyugodtan köszönjenek előre. Ebben az esetben a kommentelők nem írnak arroganciáról, nagyképűségről és maguk sem teszik nevetségessé magukat.

Ha tetszik, ha nem, jelen esetben maguk azok, akik "szemben mennek az autópályán".

Az én véleményem: hahaha, szánalmas...

Iván_a_muzsik 2014.10.04. 18:03:56

Az aGyhalott hr-s cicafiú nézi le szinte komplett magyar társadalom álláskereső részét ,szinte alig kettes szintű töri,nyelvtan ,irodalmi képességekkel is.
Reméljük úgy 10 év múlva majd te rajtad is így röhög majd egy beképzelt HR senki miközben munkát keresnél,ugyanis ti HR-esek elég könnyen pótolható eszközök vagytok...

Dzsala elnök 2014.10.04. 18:28:05

Szeva haver!

Tudod, van ez a cég, amiben a tulaj vagyok, elég jól megy, kéne felvenni egy pár embert, mondom itt ez az állásbörze, kiküldöm a titkárnőt meg a menő hostess csajokat, vonzzák a dögök a legyet, meg az életerős munkavállalókat. Erre aszongya a HR-vezetőm, nem, ide szakértő kell, tudományos kiválasztás, meg mi az ördög, kiküld két HR-es utolsó csicskatagot. Csóváltam a fejem, de mondom legyen.

Suttyomban kimegyek, odamegyek a pultunkhoz, hát áll ott két gyökér, támasztja a pultot, lenéznek mindenkit, jönnek az emberek tömegével, odaállnak, de ez a két barom nem képes egyiknek sem köszönni, megkérdezni mit akar, csak nagy arccal bámulják őket. Volt aki bemutatkozott, ilyen diplomás, olyan diplomás, tök értelmesnek tűnt, látom az ifjú titán vágja a pofákat. A vége az lett, hogy egy kurwa önéletrajzot nem bírtak összeszedni.

Hétfőn reggel bemegyek, az egész HR-t kivágom, mint, macskát szarni, azt kereshetnek a következő állásbörzén maguknak utcaseprő állást. Oda helyesen írni sem kell, mert azt sem tudnak, és erre még büszkék is. Hülyék!

Na megyek gyúrni, csááá, haver!

zoldborso 2014.10.04. 18:37:22

Számomra nagyon érdekes volt olvasni ezt a posztot. Én is zsiráfkodtam már állásbörzén -- érdekes volt most ezt az ellenkező nézőpontból is nézni... Köszönöm a lehetőséget! :) -- Aztán találtam állást, kiválóan megfeleltem a munkaadóimnak, nem volt semmi panasz a modoromra sem.... Szóval úgy tűnik, pusztán az, hogy az ember egy állásbörzén kissé elveszett, azzal még nem bizonyítja, hogy mindenre alkalmatlan :) Mindannyian kezdők vagyunk egyszer. De hadd hangsúlyozzam még egyszer, érdekes volt a nézőpontváltás... -- Azért én mégsem csodálom, hogy a kommentek nem túl barátságosak. Nem vonom kétségbe a blogger jóindulatát --de neki (neked) sem ártana a másik oldal nézőpontját is megismerni... Hogy milyen is az, mikor hónapok óta állást keresel, többnyire válaszra sem méltatnak, már az ötödik pulthoz mész oda, és szembesülsz azzal, hogy itt sem lesz számodra hely...

Beer Monster 2014.10.04. 19:56:00

@Szarvas Norbert: Meg szabad kérdezni, melyik ez a pénzügyi tanácsadó cég?

Eaven 2014.10.04. 20:43:18

Véleményem szerint az állásbörze egy alapvetően elhibázott koncepció. Ez egy lehetőség lenne a találkozásra a munkavállaló és a munkaadó között, ám egyik fél sem kezeli annak. Előszűrésnek vagy interjúnak fogják fel és ennek megfelelően viselkednek, ez így nem informálódás. Már ott elbukik az egész, hogy elvárás, a jelentkező ismerje a céget és tevékenységét, ám a valódi információk ritkán elérhetőek. A jelentkező tipikusan nincs birtokában a válaszoknak, mert nem tudja a kérdést. Nem tudhatja mik az elvárások, hogyan zajlik a cégnél a munka, milyen a céges kultúra. Hogy válaszoljak a kérdésre, mit nyújthatok a cégnek, ha nem tudom mire van szükségük? Egyfelől a post írójának kritikája jogos, ezt el kell ismernem, másrészt viszont úgy látom a fenti problémát nem vette figyelembe. Ezért tennék egy javaslatot. Előre bocsátom, én még nem voltam az asztal túloldalán, ilyen tapasztalatom nincs. Úgy látom ön épp olyan passzív volt mint a sétálgatók. Azt tanácsolom, hogy ne várjon míg a jelöltek besétáljanak. Állítson fel pár széket és egy vetítőt, tegyen ki egy táblát, hogy x órakor kötetlen előadást tart a cégről. Akkor szépen megállhatnak és meghallgathatják és eljut hozzájuk az információ, hatékonyabban mint bármely szórólapról. Ennek birtokában immár képesek lesznek kérdezni és valódi döntést hozni.

Túrós (törölt) 2014.10.04. 21:32:34

normális ember körbenéz és lenyúlja az ingyen cuccokat :D

Max & Maxina · www.maxandmaxina.blog.hu 2014.10.04. 22:04:54

@Dzsala elnök:
+1
Öröm volt olvasni, körülbelül egy hasonló görbe tükör jellegű pár soros szösszenet beillesztésén gondolkodtam, de ezután már felesleges. Nagy gratula a hsz-hez.
Egy apró baj van, amiért nem felhőtlen a kacaj: sajnos a poszt szerzője (ha úgy tetszik: a poszter - magyarosan plakátfiú) sajnos teljesen átlagos jelenség a mai rögvalóságban.

... mondja Max, a diplomás népművelő, aki az idők szava által megszólíttatva krízishelyzetben inkább lett mára szerszámgép-kereskedő, semmint hogy "HR-esnek" álljon... :)))

zrx_xzr 2014.10.05. 08:49:31

dzsala elnok kommentje jo volt :-)

meg egy eszrevetel HR fele .. Nemeto-ban, ha egy jelentkezes sikertelen, minden esetben (na jo kb 95%) kuldenek emailben v postan valaszt .. Mo-n csak akkor jon valasz, ha van folytatas (na jo, 95%) .. es sajnos ez nem (csak) kis cegekre vonatkozik, hanem mint pl bankok (beleertve jegybankot is!), nagynevu szolgaltatok, stb .. ugyhogy eloszor a HR-nek kellene szetneznie a sajat haza tajan, mielott kritizalja a palyazokat, akik legalabb vmi normalis anyagot osszeallitanak

zrx_xzr 2014.10.05. 08:53:15

a helyesiras fontos, de

Titanic:
- Kapitany, egy lyeghegy fele mennek
- ezek hulyek, rossz a helyesirasuk, menjenek a picsaba

:-)

fátum 2014.10.07. 06:24:01

Csapnivaló fogalmazás. Túl nagy arc a semmire. Taigetosz=ókor,
Egyébként senkit sem "vágtak" ki onnan. Kitették a gyermeket, akit elég gyakran elvitt más gyermektelen szülő. hu.wikipedia.org/wiki/Taigetosz_(apothetai)
süti beállítások módosítása