Úristen mennyien nem szeretik a magukat pénzügyi tanácsadónak kiadó, a seggükön a tojáshéj szerűségeket, akik gúnynevükön megkapták az emberektől a "házaló ügynök" titulust. Ténykedésükkel kapcsolatban mégis a legirritálóbb, legidegesítőbb dolog az lehet, amikor valóban jó tanácsot, ötletet adnak, amire az amúgy pénzügyileg szuper intelligens átlagos ember nem is gondolt volna. Ez azért frusztráló dolog, mert hogyan állítasz olyan embert pellengérre, aki tulajdonképpen pénzt hozott a házhoz? Amúgy a pénzügyi tanácsadás ott kezdődik, ahol vége a pénzügyi közvetítőknek. Hajtás pajtás.
Mondhatnám, hogy a napokban beszéltem az UhFhS -h egyik igazgatójával, de inkább mondom, hogy másfél éve. Lényeg a lényeg, hogy egy pénzügyi közvetítőcég kiemelt embere elmagyarázta, hogy ő tulajdonképpen nem pénzügyi tanácsadó, hanem hálózatépítő mágnás miska, aki a boldogságot a hatalmas szervezett csapat kiépítésében találta meg, miközben a pénzügyi termékek az életében másodlagos szerepet töltenek be. Akkor mi a francért pont pénzügy? Miért nem "tamaguchi hálózatépítés"? Whatever.
A pénzügyi közvetítői rendszer barázdáltságát tökéletesen jellemzi a fenti élettörténetem. A szakmát végtelen számú megközelítésből támadják az emberek. Egy beteg világ ez. Olyan mint amikor egy sima epres joghurtra vágysz, lemész a boltba és van ezer fajta, miközben a sok információban elveszel. Pedig csak enni akartál, nem biokémikusnak kitanulni.
Vannak ebben az állatkertben, szakemberek, komoly tanácsadók, fogalmatlan közvetítők, hálózatépítők és van az a kiszámolós manusz, aki egy külön állatfaj. Tényleg nagy arc a kiszámolós manusz, aki saját bevallása szerint éveken keresztül a rendszer csöcsét szopogatta, majd amikor elég tudás szipolyozott ki (kétségtelenül nagy tudása van), akkor egyszerűen egy új dimenziót alakított, amiben úgy próbál sikert elérni, hogy a mestereit, kollégáit állítja be lehetetlen és elképesztően negatív szerepbe. Hát nálam évek óta az erkölcsi "Arany Málna" díj kizárólagos győztese a " Sosem felejtem el, honnan jöttem" című méltán nagysikerű film főszerepével.
De hogyan néz ki egy pénzügyi közvetítő vagy hálózatépítő ténykedése? Találkozol a közvetítővel (legyen Peti), akinek bemutatkozásának a második mondata a cég neve. Ilyenkor kellene elméletben összeszarnod magad, hogy kivel van dolgod. Látszólag mégsem ez történik, ezért beindul az ismétlés program. Ilyenkor már kötelező megadnod Petinek a tiszteletet. Aztán az igényfelmérés címszóval beindul a "megtakarítás 50 árnyalata" musical, ahol emberünk megpróbálja kiénekelni a szádból az "igen, akarom" slágert. Gyerekprogram, lakáscél, nyugdíjprogram, utazás. A lényeg, hogy megtakaríts. Erről szól az egész sztori egy közvetítőnél.
Itt ne azért kezd el utálni (kommentbe sem) a gyereket, mert rád akar beszélni valamit. Ez pontosan az a pont, ahol saját magadat kellene utálnod, mert Peti nyilvánvaló anyagi érdekénél sokkal fontosabb a felismerés, hogy bizony igaza van. Normális esetben minden felsorolt célra rendelkezned kéne megtakarítással (ahogy a nagyok teszik). Anyagi lehetőségek hiányában viszont Peti kénytelen lesz egy pénzügyi értelemben vett kötött fogású birkózásba belekezdeni veled, ahol a különböző pozíciókat felvéve keresi a nyerő fogást (elnézést: témát, célt) rajtad. Win-Win, kivéve ha most jól megmutatod neki, és csak azért sem vagy hajlandó a saját jövődről gondoskodni.
A pénzügyi szférában is létezik az evolúció, ami egy ponton kasztosodáshoz vezet. A legtöbben közvetítőként kezdik, ahol megszerzik a kötelező szakmai gyakorlatot és tudást ahhoz, hogy felelősségteljesen tudjanak szakosodni. Egy ponton elválik, hogy valaki hálózatépítő lesz, pénzügyi szakember.tanácsadó vagy pedig gyökér. A gyökérből van sajnos sok, és miattuk rossz a híre a szakmának. A hálózatépítő kisiparos szívességet tesz a szakmának, hiszen széles körben, nagy szórással keresi meg a szakmára valókat nemtől, kortól, szexuális beállítottságtól és végzettségtől függetlenül. Később ezen emberek 10-15%-ából válik majd az a tanácsadó, aki valóban jó dolgokat fog neked mondani.
A szofisztikáltabb ágazat a pénzügyi tanácsadó, aki az általában évmilliókig tartó evolúciós lépéseket pár hónap, év alatt letudta. Ő már nem várja, hogy bepisilj egy cégnév, egy cégmúlt hallatán. Ő saját magát akarja bemutatni, és a tiszteletet ki akarja vívni saját munkájával. Első szakmai kérdése sosem az lesz, hogy hogyan akarod hívni a megtakarításod? Gyermekprogram, nyugdíjprogram...stb. Első kérése az, hogy nézzétek meg, mi van most. Nézzétek meg, miből lehet pénzt csinálni, spórolni. Utána felméri a valódi igényeidet és jó megoldásokkal áll elő, amik tartalmazzák a tapasztalatait, tudását. Ezek az emberek nem üresfejű hobbitok.
A nagy büdös helyzet az ezzel az egész sztorival, hogy Magyarországon rengeteg becsületes és jó pénzügyi tanácsadó szaladgál a különböző vállalatoknál, pénzügyi közvetítőknél. Általában jutalékért dolgoznak, amivel semmi baj nincs. Nem gondolom, hogy attól lesz valaki jó, mert befizetsz neki előre 30.000,-ot, bár Magyarországon mintha perverzek lennének az emberek. Egy egyszerű sztori. Bizonyára te is tapasztaltad, hogy amikor szervezel egy haveri focit ingyenes focipályára (grund), akkor mindenki csak ígérget vagy késik fél órákat. Amikor viszont fizetős helyre szervezed le ugyanazt a focit, akkor mindenki, mint a katonatiszt ott van kezdés előtt, tejel mint a Riska és még élvezi is. Úgy élvezi, ahogy az ingyen focit soha nem tudná. Ki érti ezt?
Szóval vannak király tanácsadók, csak meg kell őket keresni. Vannak olyan közvetítők, akikben ott a potenciál. Nekik az esélyt kell megadni a bizonyításra. És mindenki tegye meg a szívességet magának azzal, hogy megtanul nevetni bizonyos dolgokon, nem meszel el egy teljes szakmát a többségben levő gyökér miatt, hanem türelmesen megvárja amíg megtalálja a magához illő tanácsadót. Hidd el szükséged van rá.
Ha eddig nem találtál semmi vicceset és már vérben forog a szemed, akkor neked küldöm a következő viccet:
volt egyszer egy juhász, aki egy nagy-nagy legelőn legeltette a nyáját. Egyik nap megáll mellette egy nagyon nagy Audi, kiszáll belőle a vezetője egy elegáns, öltönyös fiatalember és megszólítja juhászt:
- Bátyám, fogadjunk, hogy megmondom magának, hány birkája van, ha fizetségül ad nekem belőlük egyet?
A juhász ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra majd rávágja:
- Legyen úgy, kedves öcsém.
Barátunk odalép az Audihoz, babrálja egy kis ideig a laptopját, aztán a juhászhoz fordul:
- Bátyám, magának pontosan 87 birkája van itt a nyájban.
- Úgy is van, - válaszolja a juhász - akkor most már válassz ki egy birkát magadnak, fiam.
Emberünk ki is választ egy kis termetű, szép fekete bundájút, majd azonmód be is tuszkolja a kocsi csomagtartójába.
A juhász egy kicsit gondolkozik, ingatja a fejét, aztán megszólal:
- Kedves öcsém, ha cserébe én is megmondom neked, hogy mi a foglalkozásod, visszaadod-e?
A fiatalember magabiztosan rábólint, erre a juhász:
- Te alighanem amolyan minőségügyi tanácsadó féle vagy, ugyebár?
Az öltönyös meghökken, szóhoz sem jut, mire a juhász:
- Először is: idejössz anélkül, hogy bárki is hívott volna.
- Másodszor meg: fizetséget kérsz, hogy megmondd azt, amit úgyis tudok.
- Harmadszor meg: fogalmad sincs az én mesterségemről.
- Úgyhogy most ereszd el azt a Bodri kutyát, de izibe!
