A nagy gazdasági világválság idején kénytelen voltam végignézni ahogy önjelölt pénzügyi szakemberek és olvasottságot hajhászó önjelölt újságírócskák, illetve népszerűséget és szavazatot megteremteni akaró mainstream politikus együttes erővel több száz milliárdnyi kárt okoztak az embereknek azzal a pánikkeltéssel, ami az országban folyt. Ennek eredményeképpen az emberek ezrei szabadultak meg éveken keresztül befektetéseiktől abban a hiszemben, hogy jobb ma elveszteni a pénz felét, mint holnap a teljes összeget, miközben a legtöbben olyan befektetési alapokban tartották a pénzüket, ahol semmi esély nem lett volna a nullázásra. Ma már rengetegen hirdetik, hogy soha többet nem hagyják magukat rászedni, és nem kötnek semmit, miközben a legtöbben saját magukat vágták át.

Pénzügyi tanácsadók

A pénzügyi tanácsadókról egy nagyon népszerűtlen kép alakult ki az emberekben, aminek nagyon sok köze van a rosszul eltalált, veszteséges befektetésekhez, megtakarításokhoz. Sokak szerint ezek a "tanácsadók" önjelölt, képzetlen MLM huszárok, akik semmi máshoz nem értenek, mint másokat lehúzni. Biztosan ez a legnépszerűbb, legelfogadottabb vélekedés, ami tökéletesen felment minden más szereplőt (ügyfél, pénzintézet) a felelősségből.

Én szeretek pénzügyi tanácsadó és pénzügyi tanácsadó között is éles különbséget tenni, mint ahogy nem minden orvos sem lesz automatikusan szakmája zsenije. A képzetlen tanácsadók féle képzelgésekről az a véleményem, hogy mindenféle szakvizsgát kell a szakmában letenni ahhoz, hogy valaki ezen a pályán mozogjon, de az sem jelenti automatikusan a hozzáértést bizonyos dolgokhoz. 

Érdekes módon általában az emberek jobban megbíznak abban a tanácsadóban, akinek a falán ott virít mindenféle gazdasági diploma, miközben véleményem szerint a főiskola, egyetemen a fundamentális alapokra tud megtanítani, de semmiféleképpen a befektetési világ azon mechanizmusaira, amik sikerre vezetnek. Miért gondolom, hogy ez érdekes? A befektetések, főleg a hosszútávú (5-10-15 éves) megtakarítások (pl.: UL) esetében biztosan nem lehet alkalmazni egyetlen olyan számítási technikát sem, amit a főiskolán tanítanak. Ennek legértelmesebb magyarázata szerintem az, hogy ha valóban működne, akkor a tanár nem bohóckodna havi 300.000 forintért (jó esetben) ennek a tanításával, hanem megcsinálná saját szerencséjét.

Az elmúlt években a pénzügyi tanácsadók jelentős része abban hibázott befektetés téren, hogy felült a mainstreamnek és a tankönyvekben megtanult programokat alkalmazva próbált reagálni egy vélt gazdasági esemény későbbi hatásaira, miközben a legtöbb esetben a befektetési alapoknál semmi nem indokolta a pánikszerű reakciót. Az ügyfelek pánikolhatnak, hiszen megkapják az egyenleg értesítőt, és félnek a bukástól.

A jó pénzügyi tanácsadónak, aki minőségi befektetési alapokkal üzletelt, annak viszont nem az ügyfelek véleményét kell követnie, hanem tudnia kellett volna saját lábára állni és megvédenie saját tanácsát, amit évekkel ezelőtt javasolt. A tőzsde alapvető szabálya: "Olcsón vegyél, drágán adj el" 

Amikor befektetünk részvényekbe és egyéb olyan eszközökbe, amik kockázatosak, akkor el kell fogadnunk a libikóka hatást, fel kell tudnunk dolgozni a pillanatnyi árfolyamból eredő állást, még negatív mutató esetén is. Vesztesek ebben az esetben csak akkor leszünk, ha pánikolva felborítjuk az alaptörvényt és olcsón adjuk el azt, amit ehhez képest drágán vettünk. A pénzügyi tanácsadó egyik feladata megérteni a piac öngyógyító mechanizmusát, az alapok működését, várható élettartamukat. NEM SZABAD BEPÁNIKOLNIA.

A legtöbben viszont pánikoltak, mert valóban nem tanácsadók. De ezek az emberek nem a képzettség hiánya miatt nem tanácsadók. Az átlagos magyar iskola képtelen megtanítani ezt a felfogást és a helyes döntést, hiszen ez sokszor egy plusz információn, egy érzésen, egy politikai helyzeten múlik. Az iskolai pedig a múlt adatai, tapasztalatai alapján tanít, miközben a világ folyamatosan megy előre, és folyamatosan új befektetési attitűdöket, stratégiákat alakít ki, miközben cáfolja az addig elfogadottakat.

Ügyfél,média

Sokszor tanakodtam azon, hogy vajon az ügyfél mondja a média véleményét, vagy a média az ügyfél álláspontját közvetíti? A tapasztalat az, hogy miközben az átlagos ügyfél a médiából próbál tájékozódni, addig a média nem új tudást közvetít, hanem az általános társadalmi felfogást. Amikor folyamatosan arról olvastunk, hogy menekülni kell minden befektetésből, akkor az a legtöbb esetben indokolatlan pánikkeltés volt. Pánikot keltett a média, amit pénzügyi szempontból átlagos emberek, ügyfelek alkotnak meg. 

Az eredmény pedig az lett, hogy több ezer ember szenvedett el indokolatlanul nagy veszteségeket csak azért, mert féltek az ismeretlentől és senki nem szólt nekik arról, hogy ők nem ugyanabban a bizniszben érdekeltek, mint az a magánbefektető, aki az éppen csődbement cégbe fektetett be direkt módon. (Ismétlem, befektetési alapokról beszélek most, azok befektetőiről). 

Persze ez egy normális tőzsdei nap extrém kimenetele volt éveken keresztül, hiszen a papírok árfolymát pontosan az adok-kapok határozza meg. A tőzsde nem teremt pénzt. A tőzsde csak újraoszt. Amikor valaki nyer, az mindig a másik veszteségét jelenti. Az elmúlt években a pánikoló átlagemberek veszteségén keresztül jutott nagyobb vagyonhoz a pénzügyileg képzettebb emberek csoportja, akik tudták, hogy olcsón kell venni (azért lett olcsó, mert mindenki mániákusan menekült) és megvárni, amíg drágán lehet eladni.

A napokban a LinkedIn egyik vezető gazdasági csoportjában kerültem "nézeteltérésbe" az egyik taggal (a nyugdíjcélú UL állami támogatottságáról volt szó), amikor arról beszélt hogy volt Unit Linked-je, egyszer már átverték, soha többet. Biztosra vettem, hogy az általános felfogást közvetíti ezért belementem a játékba. Hamar kiderült, hogy igazából a megtakarítási programja nem élt meg 5 évet, hiszen veszteségesnek látta az adott állást, ami miatt átverve érezte magát és felmondta a szerződést. 

A problémám ezzel az volt, hogy egy UL 10+ éves termék, tehát fura lenne 5 év után várni a nagy zsetont, már csak a költségszerkezete miatt is. Ha 20 évre kötök egy terméket, ami ráadásul befektetési eszközalapba fektet, egységeket halmoz fel, akkor nem szabad leragadni 4-5 évnél, és a pillanatnyi állásnál. Ennek oka, hogy az UL-ben például nem az a jó, ha tartósan magas az árfolyam és növekszik, hiszen akkor az egységnyi befektetett pénzünkből növekvő árfolyam mellett kevesebb papírt tudunk vásárolni.

Kevesebb papír a beváltásnál pedig biztosan kevesebb hozamot fog eredményezni, mint végig alacsony árfolyamon vásárolt papírtömkeleg, amit a végén magas árfolyamon váltunk be. Ezt nagyon nehéz belátni, hiszen ez feltételezni azt, hogy a termék folyamatosan a mínusz tartományban fog mozogni (a valóság persze nem ez, bár én örülnék neki), az addig befektetett pénzünk töredékét fogja papíron érni. "Befizettem X összeget 5 év alatt, és most X/2 van benn". Én ezt úgy értelmezem, hogy befizetett X összeget és 5 év alatt az ügyfél átlagos elvárásaihoz képest 2X mennyiségű papírt tudtak vásárolni, aminek aktuális értéke valóban negatív, de a jövőbeni kilátások sokkal pozitívabbak.

Végszó

A Wall street farkasából már sokan megtanulhattuk, hogy akárki akármit mond a tőzsde és az árfolyamok változása sokkal inkább érzésre alapoz, mint tudományra. Képtelenség kiszámítani a piac reakcióját bármilyen hatás esetén. Az pedig felfoghatatlan vállalkozás lenne, amikor végtelen mennyiségű egymásra épülő interakció konkrét hatásait akarnák megjósolni. Természetesen teljesen más, amikor direkt egy vállalkozás részvényeit vásároljuk meg, vagy állampapírokat veszünk. Most azért vettem a befektetési eszközalapokat, mert Magyarországon az átlagos embereknél ez a legjellegzetesebb megtakarítási, befektetési forma. 

Mindenkit óva intenék a pánikreakciótól és attól a pénzügyi tanácsadótól, aki veled együtt pánikol. Ott általában az ügyfél vezeti a tanácsadót, az ügyfél ad tanácsot a tanácsadónak. Képtelen helyzet, ugye? Bárki aki belevág egy befektetésbe/megtakarításba, az először kerüljön tisztába a várható kockázatokkal, eseményekkel (árfolyam változás hatásai) és mérjék fel a tanácsadóval közösen, hogy képes lenne e az adott ügyfél akár évekig elviselni az árfolyam ingadozásokat. Végül pedig egy tipikus befektetői felfogással köszönnék el, ami remélem alátámasztja azt, amiről eddig beszéltem: