Hogyan magyaráznád el a pénz jelentőségét egy földönkívülinek? Belegondoltál valaha abba, hogy számodra mit jelent a pénz? A pénz van érted vagy pedig te vagy a pénzért? A pénz megkönnyíti vagy megnehezíti az életed? Felszabadít vagy függővé tesz? Rengeteg megválaszolatlan kérdés, amik egész életünket felölelik, miközben ehhez hasonló kérdések részmegválaszolásával próbáljuk gyermekeinket pénzügyileg tudatossá nevelni. Mi az ára a pénznek?
Az emberek ma már egyáltalán nem a minőséget keresik, hanem az árcédulát. A társadalom a saját rétegeit beárazta, amit az árcédulán talál meg mindenki. A minőség és a vágy kielégítése másodrangú, szemben a társadalmi mainstreammel és árazással. Minél magasabbra jutni nem jelent kevesebbet, mint egyre drágább árcédulákat vásárolni. Ajándékként pedig megkapod a terméket. Ennek inverze is abszolút érvényes.
A termék/szolgáltatás beárazása lett mára a legfontosabb gazdasági tényező. Bármerről is közelítünk, mindig ugyanide lyukadunk ki. Több szakembertől hallottam már, hogy nem szabad a cégünkkel beleszaladni az árversenybe, hanem a minőséginek gondolt termékünkért/szolgáltatásunkért kell megkérni a magasabb árat, amit megfelelően feltálalva a fogyasztó el fog fogadni. Ez a megközelítés akaratán kívül is megerősít abban, hogy mindenki a pénz rabszolgája lett. Hiába akarja a szakember tanácsára az adott cégvezető kikerülni az árversenyt, akaratlanul is belefut, hiszen ha a minőségre alapozott magasabb árkategóriában indul, akkor már egy másik társadalmi rétegbe kerülve kezdi meg ugyanazt, mint amit egy olcsóbb-gyengébb minőségű "polcon" kezdene meg.
Tulajdonképpen a harcot senki nem kerülheti el, csak a fegyvernemet és az ellenfelet választhatja meg. Van akinek szimpatikusabb a több, alacsony fizetési potenciállal rendelkező réteg, van akinek pedig fontosabb a kevesebb , magas fizetési lehetőséggel rendelkezők csoportja (leánykori nevén: exkluzív csoport). Sok kicsiből kereshetünk sokat, vagy pedig kevés nagyból. A lényeg, hogy mindenki a profitra tőr, és mindenki fogyasztói igényeket akar kielégíteni, mégis a pénz igényeit elégíti ki.
A pénz, mint fizetési eszköz létjogosultsága az emberek cserekereskedelmének segítése, hatékonyságának növelése és bizonyos kényelmi funkciók ellátása. Ezzel szemben a pénz függővé tett mindenkit. Amikor a fogyasztó kinyitja az újságot, vagy a boltban nézeget ( már a bolt előtt elkezdődik a kirakattal), mindig az árcédulát figyeli. Még az is az árnak és ezzel a társadalomnak játszik alá, aki direkt nem nézi az árcédulát. Az ilyen ember (akaratlanul is) egy olyan társadalmi rétegbe akarja magát pozícionálni, ahol nem számít a pénz, hiszen van. A társadalom által kialakított hierarchiában pedig a vagyon mértéke szorosan összefügg a társadalomban betöltött pozícióban. Minél több van, annál magasabban helyezkedik el az adott ember vagy család a sorban.
A valós szükséglet és minőség iránti igény már egyáltalán nem releváns (sokaknak mégis azért lehet fontos, mert megvan rá a pénzük, fontos számukra a brand és ennek következményeként elkerülhetetlenül a minőség felé veszik az irányt, miközben az állítólag minőséggel igazolják magukat, de a valóságban a "no name" minőséget soha nem vásárolnák meg. Ellenben, akinek nincsen anyagi lehetősége, annak is fontos a minőség, bár nem feltétlenül abban a kontextusban, mint amire számítana az olvasó. Ebben az esetben a minőség iránti igény szorosan összefügg a társadalmi hierarchiában eltölteni kívánt vággyal. Kivételek persze mindig vannak.), sokkal inkább velejárója a piacgazdaságnak és az akciók fűtötte fogyasztói szokásoknak. A tudatos vásárló egyre kevésbé marad tudatos. Maximum annyiban, hogy tudatosan keresi a megfelelő (akciós) árat az adott termékhez.
Nem kell messzire menni a bizonyításhoz, elég lenézni bármelyik bevásárlóközpontba a hónap bármelyik napján. Több dologgal szembesülhetünk. Példának okáért nézzük meg Budapest egyik legjobb bevásárlóközpontját (Allee), amit személy szerint a legjobban kedvelek. Meglepően tapasztalhatjuk, hogy az akciós időszakot felváltotta a szünetmentes, csak témájában változó akciós év. Gyakorlatilag minden bolt kirakata roskadozik az akció táblától, még az exkluzívabb üzletek is (lásd: Van Graaf). A vásárlói szokások sok szakember szerint ennyire átalakultak. Szerintem pedig pont az eladói szokások alakultak át, igazodtak a társadalomhoz. A legalapvetőbb igény, hogy az adott terméket a lehető legjobb áron érjük el, hiszen akkor egy gyors fejmatekozás után rájövünk, hogy több pénz marad más akciós termék megvásárlására. Tehát összességében az akciót nem feltétlenül magunk miatt, mint sem a pénzünk miatt keressük.
Folytatva gyors körutunkat a bevásárlóközpontban láthatjuk, hogy az emberek sokszor jól megpakolva sétálnak a boltok között mindenféle holmival. Mondhatjuk azt, hogy biztosan éppen a nagybevásárlását végzi az illető, de akár jobban meg is figyelhetjük a csomagok tartalmát. Ha meglátok egy jól öltözött nőt, kezében két doboz új cipővel, akkor két dologban vagyok biztos! Az egyik az, hogy otthon már rengeteg cipője van, emiatt a társadalmi és kényelmi motorizmuson kívül egyáltalán nincsen szüksége több cipőre jelen pillanatban. A másik észrevételem pedig az, hogy biztosan jó áron jutott hozzá a cipőkhöz. (Miért gondolom ezt? 1 cipőt bárki bármilyen áron vásárolhat akciómentesen. De két cipő az más! Általában nem úgy megyünk cipőt vásárolni, hogy rögtön kettőt veszünk, de megvan az esélye annak, ha nagyon jó áron találunk cipőket, akkor megvesszük.)
Valójában egyre többen (szerintem mindenki, de ezt lehet tagadni) a pénz rabságába születünk, teljesedünk ki és szürkülünk bele. A pénz határozza meg életünket, annak léte vagy keresése. A pénzt nem kell szükségszerűen ismerni, elég ha a konverziós értékét mindenki tudja (pl.: mennyit ér 20.000 forint? Egy Lacoste sportcipő), és használja. A pénz pedig mutálódott, és 2014-ben a pénz már nem csak egy eszköz, hanem egy lehetőség. Egy lehetőség, hogy az akciózott árcédulát választva a hatást többszörözve a rendelkezésünkre álló pénzből+hitelből több vélt, látens szükségletet tudunk kielégíteni.
