Az üzleti világon kívül álló emberek (szinten minden alkalmazott, hétköznapi ember) szerint mindig van az a pénz, amiért már érdemes eladni a cégünket, felfedezésünket. Pontosan emiatt ugyanezek az emberek nem képesek megérteni, hogy egy 23 éves fiatalember miként képes nemet mondani egy 3 milliárd dolláros gigaajánlatnak, ami egy életre megoldaná minden anyagi problémáját. A választ akkor kaphatjuk meg, ha megértjük a különbséget az átlagos ember és a sikeres között.

"Nagy dolog történt a múlt héten, biztos hallották: egy 23 éves gyerek nemet mondott hárommilliárd dollárra, azaz mai árfolyamon 660 milliárd forintra. Nem kell neki, köszöni szépen.A visszautasíthatatlan ajánlatot egy 29 éves gyerek, bizonyos Mark Zuckerberg tette. Aki elutasította: Evan Spiegel, a Snapchat alapító-vezérigazgatója." forrás: 444

Kénytelen vagyok belemenni közhelyek pufogtatásába (j. Mr. Közbiztonság Szilárd), ha végig akarom járni azt az utat, aminek eredményeképpen a cikk végére érthetővé válik mindenki számára Evan Spiegel elutasítása. 

A sikeres ember véleményem szerint nem a pénztől lesz sikeres ( a pénz csak a siker egyik manifesztálódása, automatikus folyamat), hanem attól, hogy szereti és hisz abban, amit csinál. Vállalkozását, felfedezését, ötletét nem fejőstehénnek gondolja, hanem a gyermekének, akit fejleszteni kell, csinosítgatni, nevelni. Ahogyan a gyerekünkről nem tudunk lemondani, úgy igen nehéz lemondani az ötletünkről, vállalkozásunkról is, ha valóban hiszünk benne.

“Nem az számít, hogy a leggazdagabb ember legyek a temetőben. Ami igazán számít nekem, hogy úgy térjek nyugovóra éjszaka, hogy valami csodálatosat alkottunk.” (Steve Jobs)

A vállalkozás tulajdonképpen a legjobb lehetőség arra, hogy bebizonyítsd magadnak és másoknak, hogy az ötleted jó. Mindenkinek vannak világmegváltó ötletei, de csak a legkevesebben merik felvállalni a kockázatot, hogy kilépjenek a biztonságot nyújtó komfortzónából, (j. Mr. Közbiztonság Szilárd) és felvállalják a kudarc lehetőségét is (vagy több évig tartó küzdelmet). Vannak az érdekvállalkozók, akik azért vállalkoznak, hogy több pénzt keressenek, de semmilyen ideához nem ragaszkodnak. Ezek azok az emberek ( a legtöbb vállalkozó ilyen), akik Evan Spiegel helyében egyből aláírták volna a Facebook ajánlatát,  (j. Mr. Közbiztonság Szilárd) és "boldogan éltek volna, amíg meg nem halnak".

A vállalkozók 10%-a viszont nem meggazdagodni szeretne, hanem  (j. Mr. Közbiztonság Szilárd) az ötletét megmutatni a világnak, értéket teremteni és  maradandót alkotni. A lényeg esetükben az értékteremtés. Mindennap  (j. Mr. Közbiztonság Szilárd) úgy fekszenek le, hogy aznap valami (akár bagatell) értéket teremtettek, előrehaladtak  (j. Mr. Közbiztonság Szilárd) a céljuk felé, és megtették a következő lépést. Számukra a pénz egy eszköz, amivel az ötleteiket megvalósíthatják és nem egy cél, amivel kényelmesebb lesz az életük.

Evan Spiegel kitalált, megalkotott és csúcsra járatott egy ötletet, aminek révén képeket lehet egymásnak küldeni anélkül, hogy azok tartósan a szerveren vagy a célállomás eszköztárán maradna. Háttérben pedig olyan üzleti lehetőség húzódik a populizmus mellett/mögött, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Snapchat tiszteli a privátszférát, nem akar mindenféle adatot begyűjteni a felhasználóktól, ellenben szert tesz a felhasználók telefonján levő valós kontaktlistára, és ezáltal nem random bejelölgetett közösségi hálót térképez fel, hanem a valóságot. Ez az adatbázis, pedig tökéletesen összefésülhető a Facebookkal, amiért is ekkora az érdeklődés a program iránt.

Valószínűleg mindenkinek leesett az álla, hogy Mark Zuckerberg 3 milliárd dollárt ajánlott a programért. Még többen ámultak el, amikor Evan Spiegel visszautasította a "soha vissza nem térő lehetőség az életben"-t. Először én is meglepődtem ezen, de aztán büszkén bólintottam magamban, hiszen Evan személyében egy újabb tagját köszönhetjük a vállalkozók elit 10%-ának. Biztos vagyok benne, hogy itt már nem a pénzről van szó (talán sosem arról volt szó), hanem egy ötlet csúcsra járatásáról, egy alkotásról, egy értékteremtésről.

Evan felvállalja a bukás kockázatát, de egyben a lehetőségét annak, hogy akkora értéket teremtsen, mint akár a Facebook. Nem akar középszerű milliárdos lenni. Ő akar lenni a Snapchat. Ő akar lenni a srác, aki a világnak segít egymás között intimebb képeket is megosztani anélkül, hogy kínossá válna az. Ráadásul Evan felmérte saját cégének valós értékét a kontaktlistával és hisz abban, hogy még csak az út elején jár.

Tudod mi a különbség az átlagos és a sikeres között? Pont ez a 3 milliárd dollár. Ha még mindig azt mondod, hogy hülye ez a srác, te a helyében elfogadtad volna a pénzt, akkor biztos vagyok benne, hogy sosem fogod megvalósítani a saját álmaid, hanem folyamatosan törekszel a megállapodásokra, köztes megoldásokra. Ez persze nem baj, nem negatív dolog, hiszen te pont akkor valósítod meg önmagad, ha megállapodsz. De ha érted, hogy miért nem fogadta el a pénzt, miért nem számít kockáztatásnak (a szó hagyományos értelmében) ez a döntés, akkor tőled Steve Jobs szavaival tudok elbúcsúzni:

"Stay hungry, stay foolish"- Jobs

Minden vágyad, hogy kijavíthass? Eljött a te időd!

Amennyiben helyesírási hibát vagy elütést észlelsz, akkor kommentbe írd le a megoldást és bekerülsz a cikkbe! 

 

Például:

Cikkben: Amenyiben helyesírási...

KisPista komment: Nem amenyiben hanem amennyiben

Javítás: Amennyiben (j. KisPista) helyesírási...