Magyarország társadalmi szintű problémája, hogy nagyon nehezen lát át a dumán és a tengernyi kifogáson-mellébeszélésen. Az élet bármelyik területén csak a legritkább esetben definiálhatjuk a konkrét célt, a végjátékot, amelyhez minden vezet. Két aktuális témával kapcsolatban (ingyenes készpénzfelvétel banki terminálokból és a devizahitelesek megmentése) a Fidesz tulajdonképpen feloldhatatlan ellentétet okoz mindenkiben, aki csak egy picit is képes a célok definiálására. Többek között a Fidesz kommunikációja és tényleges gyakorlata a következő finomságokat hozta az elmúlt napokban:

Mindenkinek jár az ingyen készpénzfelvétel

A történet érdemi része még a 90-es évek feketegazdaságából indult ki. Magyarország gazdasági teljesítőképességének legnagyobb fékje az a több ezer milliárdnyi pénz, amelyik a feketegazdaságon keresztül ellenőrizetlenül és adózatlanul folyt ki az állam kezei közül. Ezt a fajta folyamatot egyértelműen elősegítette a készpénzforgalom erőssége és a bankszámlák iránti minimális igény. A megoldás is adva volt, hiszen az államnak semmi más dolga nem akadt az elmúlt 15 évben, mint a pénzforgalmat a lehető legnagyobb mértékben az ellenőrizhető (és NAV számára is ellenőrizhető) bankszámlák és kártyahasználat irányába terelni. Úgy tűnt, ez pár évig működik, hiszen a banki bizalmi válságot megelőzően az emberek akarva-akaratlanul átálltak a mindennapos kártyahasználatra, míg a bankszámlákat szükségesnek/kötelezőnek tekintették a munkabérek miatt, ezért belenyugodtak/elfogadták. A folyamatot elősegítette, az embereket megerősítette az a banki szokás, hogy a kártyás vásárlás tulajdonképpen a legtöbb helyen ingyenes lett, de minimum kedvezőbb, mint a készpénzfelvétel.

Aztán jött a Fidesz, és populista kommunikációja ellenére – miszerint Magyarországot gazdaságilag helyre kell tenni, meg kell erősíteni – folyamatosan adókat emelt, ezzel párhuzamosan pedig rájátszott a banki bizalmi válságra, kivetette az igazságtalan tranzakciós adót (ami nem más, mint a már adózott pénzük újbóli megadóztatása, mielőtt adót fizetünk vásárlásunk után). Megdrágította a folyószámlákat azáltal, hogy folyamatosan különadót vet ki a bankokra, minden terhet áthárít, és adóztat. Emiatt pedig az ország lejtmenetbe indult, sőt egyenesen a feketegazdaság és az „okosba” világ visszajöveteléhez. Aki tehette, az elmúlt hónapokban már elkezdte felszámolni banki kapcsolatait, és mindent készpénzben vezetni, hiszen ezzel akár több ezer forintot tudott havonta megspórolni.

Aztán jött a Rogán, hiszen a Fidesz ülésházában enyhe fáziskéséssel rájöttek, hogy ez így nem lesz jó. A javaslat eredetileg egy abszolút populáris beterjesztés, ami el fogja vinni az egészet a rózsaszínű cukormáz világába, míg a sarkosított és pontosított verzió már megint tök más, mint amit a Fidesz folyamatosan kommunikál. Eredetileg arról volt szó, hogy a tisztességes megélhetéshez mindenkinek joga van, mint ahogy ahhoz is, hogy az ehhez szükséges összeget mindenki ingyen vehesse fel a számlájáról (havi 150.000 forint/ 1 vagy két alkalom). Ez így szuper is lenne, hiszen logikus lépés, ami tökéletesen illik a Fidesz bankellenes politikájába. Más kérdés, hogy Magyarország érdeke pont az lett volna, hogy eltörlik (ki sem vetik) a tranzakciós adót az utalásokra és a kártyás vásárlásokra, míg megnehezítik (értsd tranzakciós adóval drágítják a készpénzfelvételt). Summa summarum: A Fidesz megpróbálja betömködni a hézagokat a pajzson. Emiatt egy előre meghatározott összeget (ami egyébként a magyar átlagbérnek megfelelő összeg) ingyenesen az emberek rendelkezésére bocsájt (megfelelő fedezet esetén). Ez összességében megnyugtatóbb megoldás, ami nem zárja ki a szegényebb és valóban rászoruló rétegeket. Viszont a fekete gazdaságot továbbra is erősíteni fogja a tény, hogy a legtöbb embernek megéri pénzét egy összegben felvenni, erősödni fog a készpénz forgalom, ami további "felesleges" költségekbe veri többek között az MNB-t is a forgalomban levő pénzek miatt.

Mentsük meg a devizahiteleseket, avagy önmegvalósítás profi és állami szinten

A hivatalos és az embereknek tetsző kommunikáció a bajba jutott és a rászoruló devizahitelesek megsegítése. Afelett persze mindenki könnyen elsiklott, hogy amíg már két éve megy a huzavona a megfelelő megoldáson, addig 2 évvel ezelőtt a gazdagabbaknak 5 perc alatt sikerült egy olyan megoldást találni, amelyikkel a volt pénzesek szinte veszteség nélkül (sőt voltak, akik egyenesen nyereséggel) tudtak kiszállni a devizabuliból. Igen, itt a 180 forintos végtörlesztésre gondolok, ahol volt 2 hónapnyi idő arra, hogy valahonnan előteremtsen az ember 5-10-15-20-100 millió forint készpénzt, és kifizesse a hitelt. Kérdem én: általában és őszintén ezt ki tudta ezt megtenni? Akinek van pénze, illetve olyan, akinek amúgy sem létkérdés a hitelét törleszteni. Aztán ment a faszkodás, miközben sikeresen megerősítették azokat a civil hangokat, amelyek már nem elégednének meg azzal sem, ha eredeti állapotába lenne visszaállítva a hitel, hanem egyenesen a totális győzelem felé vették az irányt, és a tartás teljes és következménymentes eltörlését tartják jogosnak.

Megalkották az árfolyamgátat, amely egy nagyon jó program szerintem, hiszen 5 évig olyan szinten fixálja a tartozást, amilyenre fel lehetett anno készülni, és ami egy elviselhető 2008-as állapotot tükröz (a jövő árfolyama pedig Magyarország gazdasági teljesítőképességén múlik. Az a véleményem, hogy ennél többet senki ne várjon, aki aláírta az árfolyam-kockázati nyilatkozatot. Ebből a buliból senki ne akarjon nullszaldóval kikerülni, és el kell fogadni, hogy itt ugyan lehet a károkat enyhíteni, de akkor is lesz veszteség. Persze ebből mindegyik politikai erő politikai hasznot akart kovácsolni, ezért folyamatosan azt hangoztatták, hogy szegény adósok így, szegény adósok úgy, nem ezt érdemlik, stb. Ennek az eredménye a nyilvánvaló politikai szimpátián kívül az lett, hogy a szegény adósok el is hitték ezt az állapotot magukról, és teljesen elrugaszkodott az egész történet a gazdasági valóságtól.

A napokban terjesztette be a bankszövetség a megoldást, ami épít az árfolyamgát erősségére (miközben lebontja az utolsó aggályt, miszerint mi lesz 5 év múlva, hiszen még egyszer igényelhető lenne a gát). Ez a leglényegibb pontja az indítványnak, amit természetesen a Fidesz nem fogadott el. Ez nyilvánvaló időhúzás volt a részükről, amikor november 1-jei határidőt szabtak meg. Szépen megvárták, amíg a bankszövetség mond valamit (tök mindegy, mit), amire majd szépen rá lehet vágni, hogy ez nem az emberek érdekét szolgálja. Alapvetően egyetlen nagyon fontos elvárása az államnak: a forinthitelesek nem járhatnak rosszabbul, mint a devizahitelesek a mentés után.

1. A forinthiteleseket hagyjuk már ki a buliból, mivel az esetükben aztán végképp nem lehet semmilyen igazságtalanságról beszélni, hiszen nem emelkedett nagyságrendekkel a törlesztőjük, emiatt egyébként már alapból többet is fizettek, mint a devizás kollegák.

2. Ha a forintosnál a devizás nem járhat jobban, akkor értelemszerűen rosszabbul jár majd bármilyen megoldásban! Innentől kezdve pedig értelmezhetetlen a kérés, hiszen annyira kicsi a forintosok és a devizahitelesek törlesztést összekötő mozgástér, hogy szinte kizárt dolog olyan megoldást találni, amely jelen esetben nem döntené romba a bankrendszert, de megfelelne az elvárásnak: Mentsük meg a devizahiteleseket (azaz járjanak jobban), de ne járjanak jobban, mert akkor a forinthitelesek járnak rosszul.

És innen egyenes út vezet a Fidesz igazi céljához: minden devizahitelt forintosítani kell azon nyomban, de lehetőleg már tegnap. Persze a kommunikáció az, hogy az emberek, a szegények megmentése érdekében történik minden. De ha a sorok mögé kukkantunk, akkor gyakorlatilag csak a devizahitelesek akadályozzák meg a Fidesz önkényuralmát, amikor is kedvére, neki tetsző módon manipulálhatja az árfolyamot. Nem kell nagy zseninek lenni, hogy ez pedig – abból kiindulva, hogy az ellenkezője nem történt meg – a forint tudatos és brutális gyengítéséhez, leértékelődéséhez vezethet. Ez a mindennapi életet tenné élhetetlenebbé a mostaninál. Viszont a népharag csak akkor következne be, ha lennének még devizahitelesek, akik mostanában a látványsportágat képviselik a gazdaságban. Rájuk mindenki figyel, mindenkinek van ismerőse, aki érintett.

Rodolfo legnagyobb mondatával búcsúzom, amit akár a Fidesz is mondhatna (és általában bármelyik kormányon levő hatalom):

„Csak a kezemet figyeld, mert csalok!”