Végre-valahára eljutottunk odáig, hogy a világ két meghatározó gazdasági és társadalmi hatalma – az Európai Unió és az Egyesült Államok – belátta a gazdasági falak végleges lebontásának szükségességét. Lebontanák a kereskedelem akadályait, amivel egyértelműen fejlődési és növekedési pályára állítanák mindkét gazdaságot. Ez pontosan az az alku, amelynek szükségessége felértékelődött a globalizáció hatására. Elég csak belegondolni, hogy a multinacionális vállalatok és a munkaerő-kiszervezés trendjének a világában már jó ideje nem beszélhetünk csak amerikai vagy csak uniós termékről. Helyette beszélhetünk olyan termékekről, amelyeket Amerikában fejlesztettek, európai mérnökök tervei alapján szereltek össze Kínában, Japánban és Brazíliában előre legyártott készelemekből. De most emiatt olcsóbb lesz az iPhone?
Amikor arról beszélünk, hogy az EU és az USA nekilát a kölcsönös vámtarifák felszámolásának, akkor mindenki azon kezd el gondolkodni, hogy ez a saját életében vajon mit jelent majd. Legjellemzőbb példa az elektronika és informatika termékei, hiszen ezek azok a készülékek, amelyeket mindenki használ, viszont például mi magyarok csak szívjuk a fogunkat, hogy amíg az Apple Macbook Air laptopját Amerikában 999 $-ért el tudnánk hozni, addig ugyanaz a termék nálunk 309.990 forint (kb 1400 $). „Köszönhető” ez a Guinness-rekordok könyvét megcélzó 27%-os magyar áfának, illetve a szállítási költségnek, a vámoknak. Persze ilyen szinten sajnos a helyzet nem valószínű, hogy változni fog, ugyanis a magyar kormány nem arról híres, hogy kiejtené a szájából a sajtot (esetünkben az adózáson enyhítene), ráadásul az Apple termékeit Kínában szerelik össze, azokra pedig 100%, hogy nem lesz hatással a mostani egyezmény. Kedves infomániákusok, sajnos számotokra ez az egyezmény rövid távon nem hoz örömöt, mert nem lesznek olcsóbbak a ketyerék.
Az is tény, hogy nyilván lesz gazdasági értelme ennek a döntésnek, másképpen oktalanság lenne az évezred lépésének nevezni. Apropó, évezred lépése! Nem feltétlenül ez az egyezmény lesz a legnagyobb hatással a gazdaságra ebben az évezredben, viszont pontosan ez lesz az a lépés, amelyik a jövőben sok fontos dolognak szolgálhat alapjául a döntést-előkészítésekben. Az EU és az USA rendkívül sok pénzt fog takarít meg az adminisztratív akadályok lebontásával, miközben a jövőben már valódi szabad kereskedelemről beszélhetünk a két hatalom között. David Cameron brit miniszterelnök minden idők legnagyobb kétoldalú kereskedelmi megállapodásának nevezte a készülő egyezséget, amelynek tényleges hatásai jelenleg még felbecsülhetetlenek. Cameron szerint az EU gazdaságának ez 157 milliárd dolláros pluszt jelent majd. Ez egy olyan lehetőség, amelyik 100 évente egyszer adódik, és azonnal meg kell ragadni!
„Ha a repülési jogokat liberalizálják, akkor a légi közlekedésben nőhet a verseny, és a pénzügyi szolgáltatások (bank, biztosítás) terén is van erre esély. De nem szabad általános, jelentős árcsökkenésre számítani. A Magyarországra behozott termékek esetében ugyanis a kis darabszám és az ebből adódó nagyobb fajlagos költség miatt kevésbé érvényesül egy ilyen hatás” – magyarázta az [origo] kérdésére a Budapesti Corvinus Egyetem világgazdaság tanszékét vezető Magas István.
A megállapodás lehetővé tenné számtalan területen az egységesített szabványozást, mint például légügy, építészet, gépipar, távközlés, informatika-hardver. Példának okáért nézzük meg az autógyártást! Ma egy japán autógyárnak számos alkatrészt külön le kell gyártania EU- és amerikai szabvány szerint, ami jelentősen megdobja a gyártási költségeket, és emiatt drágul az autó. Másik példaként az energetikában is érdemes elmerülni. Amennyiben létrejön a paktum, elképzelhető az USA-ból importálni palagázt; ez mérsékelhetné az orosz függést, ami az árak lenyomásával és a verseny fokozódásával járna. Összességében számos területen jelentene fellendülést ez az egyezség, amelynek nagyon fontos gazdaságstratégiai okai is vannak.
Az elmúlt 10-15 évben folyamatosan apadt az EU és az USA gazdasági jelentősége, miközben Kína egyre inkább a legmeghatározóbb és legkikerülhetetlenebb gazdasági hatalommá vált. Nyilvánvaló, hogy valamilyen módon ellensúlyozni kell Kínát, ami az elmúlt évtizedben külön-külön nem működött. Most egy rendkívül szoros gazdasági összefonódással próbálkoznak, ami – azonkívül, hogy a nagy globális gazdasági átrendeződést valamelyest visszafordítja/akadályozza – képes lehet növekedési pályára állítani a részt vevő országokat. Érdekes adalék (és egyben magyarázat) Kína megkerülhetetlenségére, hogy például az USA hadseregének elektronikai eszközei (műholdak, rakétairányító rendszerek, harckocsik, számítógépek stb.) szinte kivétel nélkül rendelkeznek egy speciális és ritka nemesfémmel, melyet jelenleg kizárólag Kínában állítanak elő, pedig lelőhelye Dél-Amerika. Ám ezeknek a speciális bányáknak a felállítása több évtizeddel visszavetné a hadsereget Kínával szemben, ráadásul elképesztően költséges lenne: többszöröse a mostaninak, a Kínából importáltnak. Kína kezében tehát jelenleg is van egy nagyon komoly ütőkártya, melyet simán kijátszik, amikor érdekei sérülnek. Pár éve már elrendelték, hogy korlátozzák ennek a fémnek az exportját.
Másrészről pedig Európa keleti része és az EU keleti államai erőteljesen fordulnak a Közel-Kelet és Ázsia felé, építenek ki gazdasági kapcsolatokat (lásd Magyarország). Ez pedig tovább mélyítheti a fejlett országok gazdasági válságát, hiszen az EU – nem titkoltan – legfőképpen a gazdasági érdekek mentén rendeződött, és a szegényebb országokat (pl. Magyarország) mint felvevőpiacot vették fel, melyek képesek például Németország, Franciaország, Spanyolország fogyasztóivá válni. Amennyiben ez az idea megbomlik (márpedig egyre inkább kezd), akkor ez képes lehet végérvényesen tönkretenni az EU-t és a többi államot. Emiatt is szükséges az EU-tagságot vonzóbbá tenni, és mint egyetlen nagy vásárlóközösségnek, különféle kedvezményeket kiharcolni a tagoknak. Ilyen kedvezmény lesz a szabad kereskedelem Amerikával, amely számos esetben sokkal jövedelmezőbb lehet, mint kelet felé kacsingatni.
