Ismeritek azt a viccet, hogy nyuszika sétál az erdőben? Nem? Tehát nyuszika az erdőben sétál, és odamegy hozzá a medve: „Nyuszika! Van cigid?” Nyuszika őszintén válaszol: „Nincs!” Mire a medve: „Miért nincs?” – és jól megveri a nyuszit. Másnap nyuszika megint arra sétál, a medve ismét felteszi a kérdést, de nyuszika tanulva a tegnapiakból, azt válaszolja, hogy van nála cigi. Ám a medve megint megveri arra hivatkozva, hogy miért van nála cigi.Most pontosan ez az érzésem az országgal kapcsolatban, ahol gyakorlatilag nem lehet jó döntést hozni, hiszen eljutottunk az utálat azon pontjára, ahol már nem számít, hogy kinek az érdekében döntenek, mindig minden baj.

„Na, akkor hogy is van ez?

Tételezzük fel, hogy van 100.000 forintom, de nem akarom a pénztárcámban őrizgetni, mert momentán absztinens és antinikotinista leszek két hónapig. 

Beteszem a bankba éves 4,5% kamatra (MNB irányadó), mondjuk pont két hónapra (61 nap) 
Ezalatt kamatozik 752 Ft-ot 
Kamatadó (16%): –120,33 Ft 
Eho (6%): –45,12 Ft 
Marad (a tőkével együtt):100.586,55 Ft 
Ezt felveszem, mert nem megy ez az absztinencia, és kell egy kis készpénz a pénztárcámba.
Tranzakciós illeték (0,6%): –603,52 Ft
Kezemben lesz két hónap után 99.983 Ft

Akkor most betegyem a bankba ezt a 100.000 Ft-ot két hónapra, vagy inkább ne?”

Ez a számtani eszmefuttatás terjeng az interneten és a tévében, miszerint egyáltalán nem éri meg a bankban rövid távra lekötni a pénzt, mert az alacsony kamatkörnyezet + adók és illetékek hatására kevesebbet veszünk ki, mint amennyit betettünk. Most mindenki ezen kattog, és fel van háborodva ezen a nagy szemétségen.

Most többnyire ugyanaz a média és embertömeg „pánikol”, amelyik az elmúlt 2 évben pontosan arról panaszkodott, hogy mennyire nincsen senkinek pénze az országban, és kizárt dolog 100.000 forintot félretenni, miközben az emberek napról napra is alig élnek. Ez valójában jogos érvelésnek tűnik (nincs pénz), hiszen a nagy magyar valóság bizony arcon vágta az ország jelentős részét, és a legtöbben valóban napról napra, hétről hétre élnek. Miközben az országot egy mély gazdasági recesszió és politikai bizalomválság sújtja, egyáltalán nem etikus a Facebookon azoknak az embereknek sírni a befektetésük kamata miatt, akiknek van mit abba a bizonyos tejbe aprítania. Normális esetben ez kiverhetné a biztosítékot a társadalom magjánál, de nem itt és nem most, hiszen a politikai ellenszenv és a helyzet sokkal inkább fokozódik, és mára igazzá vált az ellenségem ellensége a barátom elv is. E szempont mentén haladva állhat elő az az abszurd helyzet, hogy azok az emberek is lázonganak a hír hallatán, akiknek nincsen pénzük, szolidaritásból mégis kiállnak azok mellett, akiknek van.

Magyarország egyik legnagyobb gazdasági problémája a devizahitelekbe ragadottak mennyisége és fizetési hajlandósága (képessége). Az ország devizakitettsége rendkívül magas, ez pedig évek óta óhatatlanul is a külföld történéseinek teszi kiszolgáltatottá a teljes gazdaságot. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha a forintalapú hitelek felváltják a devizaalapúakat. Ezért a lépésért, egy alacsony jegybanki alapkamatért imádkozunk már évek óta, amit Matolcsy mostanában meg is lépett, és remélhetőleg tovább csökkenti majd az irányadó kamatot. Ennek két következménye lesz a jövőre nézve:

1. A forintalapú hitelek kamatai jelentősen csökkennek, emiatt egyrészt olcsóbban lehet hitelhez (házhoz, autóhoz stb.) jutni, ez beindíthatja az ingatlanpiacot és a hitelezést, másrészt elérkezünk arra a pontra, ahol érdemes lehet a devizahitelek forintosításán gondolkodni. Úgy tűnik, ebben gondolkodik a kormány is, hiszen ennek a gazdasági környezetét próbálja megteremteni az alacsony jegybanki alapkamattal.

2. Vége a bankbetéttel rendelkezők hosszan tartó aranykorának. Magyarországon a másik abnormális dolog a banki kamatok nagysága volt. Az ugyanis nem normális, hogy, hogy egy országban a pénzre tartósan 6–10% közötti kamatot adnak. Mi magyarok ehhez is hozzászoktunk. Most pedig derült égből villámcsapásként ért minket a banki környezet változása és a hozamkilátások totális megsemmisülése (nézőpont kérdése).

Azt meg kell érteni, hogy vagy-vagy helyzet mindig lesz. Vagy magasak a banki kamatok, ám drágák a hitelek, vagy alig van kamat, de olcsóbb a hitel. Az pedig külön üdvözlendő, hogy a társadalom újabb ébresztő pofont kapott, amely miatt kénytelen lesz sokkal tudatosabban dönteni a pénzügyeiről. Nem kötelező a bankba rohanni és befektetni a pénzt. Számtalan más lehetőség létezik a piacon (pl. befektetési alap), amely mostanra sokkal jobb megoldást nyújt az ügyfelek számára, mint az alacsony kamatszinten való rövid távú lekötések.

Az már magától értetődő, hogy a politikai hiénák mindig mindenbe belekötnek ezzel próbálva meg előretörni, szavazóbázisra szert tenni. Tiszta sor. Bár legalább egyszer megélhetném, hogy valaki csak akkor emelkedik szóra, ha valóban indokolt, és nem a saját sikere & érdeke, hanem a gazdasági és társadalmi érdek vezérli! Persze az ellenségképet kereső állandóan hőzöngő embereket könnyen meg lehet vezetni, a Fidesz pedig pontosan erre a taktikára építette saját hatalmát. Tehát még ebben sincsen semmi meglepő. Az viszont tény, hogy ma az országnak fontosabb az alacsony kamatkörnyezet, mint állami pénzből tovább támogatni a jómódúakat és megemelni az irányadó kamatlábakat annak érdekében, hogy akinek több van, annak még több legyen. Hangsúlyozom: nincsen minden veszve, hiszen vannak lehetőségek jól befektetni a pénzt, és a bankszektor is kénytelen lesz más megoldásokat találni, ha betétet akarnak gyűjteni valamilyen formában. 

Amibe bele lehet kötni: az adóterhek, hiszen lassan az eszement kategóriába sorolhatók. A tranzakciós illeték kifejezetten a legszemetebb húzás a világon, ugyanis semmi másról nem szól, mint megadóztatni a már megadóztatott jövedelmet azelőtt, hogy a boltban a megadóztatott terméket megvásárolná az ember. Magyarul az adóztatásba egy harmadik (gyakorlatilag második) lépcsőt vezettek be.