Azt imádom a Fidesz kormányzásában, hogy képesek egyik percről a másikra meglepni a gyanútlant. Ma reggel például békésen és gyanútlanul kinyitom a szemem, miközben a napi rutin szerinti első cselekvésem az iPad irányába mutat, hogy felvértezzem magam a napi hírekkel. Ijesztő, hogy pár perccel előtte még nyugodtan élvezem a napsütést, a gyerekek nyüzsijét az ablakom alatt (óvoda mellett lakom) és a kellemesen simogató szellőt. Eltelt ez az ominózus pár perc, és a világom teljesen felfordult, mert realizáltam magamban a PSZÁF beolvadását az MNB-be, a médiaadó véglegesítését és a Margitsziget fideszizálását. Mindegyik döntés önmagában is elég súlyos, de most a PSZÁF megszűnése, és Matolcsynak korlátlan hatalom adása lehet a végső fegyver a bankok elleni háborúban.
A tökéletes precizitással kidolgozott politikai művelet stratégiailag kulcsfontosságú mozzanata lehet a PSZÁF beolvasztása a Matolcsy-fennhatóságba, miközben maga a végrehajtás kivárta a devizahiteltől sújtott közvélemény legkritikusabb pontját, amely megegyezik a bankokba vetett bizalom teljes megingásával. Az utca emberének általános véleménye, hogy az egész hitelbulit és az eladósodást csak és kizárólag a bankoknak köszönhetjük. Senkit nem érdekel a hitelt felvevő egyén felelőssége (miért nem olvasta el a hitelszerződést, miért vett fel nagyobb hitelt?), hiszen megvan az ellenség, akit mindenért okolni lehet. Persze a bankok meg is tettek mindent, hogy ezt a nem túl dicső címet kiérdemeljék, hiszen számtalanszor visszaéltek erőfölényükkel, és valóban sok lépésükkel kopasztották meg az embereket indokolatlanul.
A politikai elit persze felült erre a hullámra, és tökéletesen lovagolja meg azt, miközben mindenki mossa kezeit, és a kialakult devizahitelezési valóság felelősét kormányzati oldalról nem találni. Ezt a káoszt és ennek felbontását indokolva döntött úgy a kormányzat (nem most döntött erről, hanem több mint két éve), hogy ideje a rendszert optimalizálni és felbontani az MNB–PSZÁF közötti réseket, megalkotva ezzel a szuperjegybankot, amelynek gyakorlatilag korlátlan hatalma és hatalomérvényesítő ereje lesz a teljes pénzpiac fölött. Most még senki nem foglalkozik azzal, ennek milyen hatása(i) lesz(nek), hiszen a lényeg jelenleg pontosan az, hogy végre jól megszívassák a bankokat, és ezért bárki bármit aláír, elfogad, megért. „Ellenségem ellensége a barátom.”
Hogy létrejön egy szervezet, mely a saját hatáskörében képes kontrollálni a pénzpiaci szereplőket – és ezáltal kordában tartani őket –, nem rossz dolog, sőt magát az elvet én is abszolút támogatnám, hiszen úgy tűnik, Magyarországon nem életképes a munkamegosztás és felelősségmegosztás. Gondolok itt a PSZÁF és az MNB közös működésére, miközben a devizahitelezés kialakulása miatt egymásra mutogatnak, holott ha együttműködnek, lehetőségük lett volna már évekkel ezelőtt leszabályozni ezt a folyamatot, hogy ne jussunk el idáig. Viszont nem kell agysebésznek lennünk ahhoz, hogy belássuk: ma Magyarországon szinte semmilyen megoldás, rendszer nem képes optimálisan és hatékonyan működni. A „mutyik” országában valós félelem lehet, hogy a szuperjegybank visszaél korlátlan hatalmával, és a többiekkel szemben a „haverokat” és azt a pénzintézetet hozza pozícióba, ahol ők bankolnak. Bevallom, nagyon félek attól, hogy a szuperbank egyet fog jelenteni a szupermutyival.
Mindenkit óva intek a devizahitelezésből kiinduló érvelésektől, hiszen az új szuperintézmény jogköre az egész gazdaságra kiterjed majd, és nem csak a tüneti kezelésre jön létre (devizahitel). Így az intézmény funkcionális helyességét több nézőpontból kell megnézni, megérteni és elfogadni vagy nem elfogadni. Mint már számtalan fórumon le leírták: a gazdaság legfontosabb eleme a hitelezés, amely Magyarországon évek óta áll „köszönhetően” a válságnak, Görögországnak, a magyarországi banki különadóknak, az instabil és kiszámíthatatlan gazdaságpolitikának, mely megfogta a gazdaság fejlődését. Az elmúlt hetekben a Matolcsy vezette MNB – belátva a problémát – elképesztően kedvezményes, gazdaságélénkítő hitelezést tett lehetővé a kkv-szektor számára, ami önmagában még mindig nem képes kezelni a gazdaság problémáját, de abszolút üdvözlendő lépés volt. A szuper MNB-nek a jövőben sem lesz joga megmondani a bankoknak, hogyan hitelezzenek, így ettől a hírtől nem indul meg a piac. Viszont joga lesz megszorongatni a teljes pénzpiacot, és saját elképzelései szerint formálni azt, ami tovább súlyosbítja a kiszámíthatatlanságot. Az MNB-nek minden esetben az ország érdekeit kell képviselnie (nem csak az emberekéit, nem csak a vállalatokéit), és egyensúlyra kell törekednie. Márpedig félő, hogy Matolcsyt nem a mértékletesség és a középút jellemzi. Kérdés, hogy ezt mennyire fogják tolerálni a többnyire külföldi kézben lévő magyarországi pénzintézetek...
Matolcsy természetesen megszólalt az ügyben, és kiemelte, hogy az integrációval a pénzügyi szervezetek egyedi stabilitására, biztonságosságára fókuszáló és a pénzügyi rendszerben felmerülő rendszerszintű kockázatok mérsékléséért és kezeléséért felelős politika közötti összhang is megteremthető. Az összevonás egységes, hiteles kommunikációt tesz lehetővé, valamint az eddig osztott felelősségi körök is egyértelműen lesznek meghatározva. Az összevonás a jegybankelnök szerint támogathatja a monetáris politikát is, különösen a másodlagos célokat, ezek közül is elsősorban a gazdaság élénkítését. A felügyelet beolvadásával az MNB közvetlen többletinformációkra tesz szert a pénzpiacok működéséről és a transzmissziós folyamatról, ami segítheti a monetáris politikai döntéshozatalt.
Persze Matolcsy érvelése politikailag korrektül vizionál, de a valóság nem minden esetben egyezik meg ezzel. Az már látszik, hogy a Fidesz az elmúlt évek viszontagságai és unortodoxiája után rálépni kényszerül az ortodox gazdaságélénkítő útra. Ennek szellemében megvan az esélye az intézkedés rövid távú sikerének, hiszen sokkal könnyebben tudják majd érvényesíteni az elképzeléseiket (bár a 2/3-os többséggel is ezt tették az elmúlt években, és mindenki érezte ez mennyire fájdalmas). Mindenki érdeke ma Magyarországon, hogy a gazdaság minden szektora végre beinduljon és fejlődjön. De ez a gazdasági „jópofiskodás” könnyen komoly erőfitogtatásba csaphat át, ahol a szuper MNB a játékmester, a pénzintézetek pedig a marionettbábuk.
Ennek a rendszernek a legnagyobb veszélye a túlzott hatalom egy kézbe koncentrálása, ami kétségkívül hatékony lehet, de egyben veszélyes is, és ez beláthatatlan károkat okozhat. Most sokan kezdhetnek izgulni (akik hitelből szeretnének házat venni, a hitelközvetítők, a bankok, az Allfinanzok, mindenki), hogy Matolcsynak nincsen különösebb negatív saját tapasztalata és megsemmisítő előítélete sem a bankokkal szemben, sem a biztosítókkal szemben, sem a közvetítőkkel szemben, sem a hitelekkel szemben.
Mert egy ember, aki negatív érzéseket táplál ezek iránt, akaratlanul is a „megsemmisítésükre”, a teljes kontrollálásukra törekszik, ami viszont ebben az esetben erősen Orwell 1984-es víziójára hajaz...