Szerintem az elmúlt időszakban mindenkinek, aki megfordult Budapesten feltűnt a fővárosi tömegközlekedés evolúciós fejlődése. Úgy érzem már hetek óta, mintha végre megtörtént volna – bár picit tán késve – a tömegközlekedésben is a rendszerváltás. Olyan modern új játékszereket kapunk, amelyek komfortosabbak, hozzásegíthetnek elfogadni az életszínvonalhoz képest magas költségeket. A 4-es metró lassan célegyenesbe fordul, számtalan vonalon megjelentek a modern, új buszok, és újabban a teljes informatikai hálózatot is felújítják. Nem akarok cinikus lenni, és már most, az elején leszögezem, hogy több bennem a pozitív érzés, minta negatív.
Annak ellenére, hogy nem olyan régen még csődbe akart menni a BKV, elképesztő fordulatnak lehetünk tanúi: végre valami történik a tömegközlekedésben is. Első és legfontosabb elem számomra az új buszok bevezetése, és a régi (réges-rég idejétmúlt) járművek a nyugdíjazása. Első blikkre már a legdepresszívebb tüneteket produkáló egyént is elöntheti valamiféle büszkeség az új közlekedési eszközök külseje miatt, hiszen végre kezdünk úgy kinézni, mint egy európai nagyváros, Közép-Európa meghatározó városa. Nagyon kényelmesen lehet velük utazni, és pozitívum, hogy működnek a lengéscsillapítók (egyáltalán van ilyesmi rajtuk), és megszűnt a halálfélelem néhány megállóba való érkezés okozta hirtelen padlófék következtében kifejtett erő miatt rám kényszerített repülő (szó szerint) üzemmódba váltástól.
Ilyen örömteli pillanatokban nagyon elszomorító, amikor sokat utazom ezekkel a buszokkal, és megcsap a magyar valóság. Elképesztő, hogy mennyire nem érdemeljük meg összességében, hogy fejlesszenek és új eszközökbe beruházzanak. Sajnos ezek a csilli-villi buszok hamarosan a magyar mocskos és szürke valóságba olvadnak, mivel ugyanúgy léteznek magukat művészeknek (WTF?) tartó, embernek is nehezen nevezhető és önértékelési zavarban szenvedő egyedek, akiknek az a hobbijuk, hogy összefirkálják a járműveket, illetve minduntalan rongáljanak, mert az úgy jó. Sajnos a törvény ezekben az esetekben nem feltétlenül elrettentő erejű. Ennek az örökös harcnak a lezárása 20 éves távlatból egyértelműnek látszik: börtönbüntetéssel és többmilliós bírsággal kell sújtani a rongálókat mérlegelés nélkül! Sajnos a szép szó és az enyhe feddések mit sem számítanak.
Másik komoly problémám a hajléktalanoknak az általános társadalmi elvárások támasztotta higiéniai kívánalmainak nem megfelelő módon történő utazása. Ráadásul jegy nélkül. Gyakorlatilag semmi nem indokolja az emberségen kívül, hogy őket a buszra engedjék. Emocionális énem egyértelműen sajnálja a helyzetüket, és pontosan ezért nem szállítom le őket a buszról. Másrészről pedig szörnyű, ahogy a vadonatúj buszokat összemocskolják, szagosítják (mindezt úgy, hogy gyakorlatilag a bűztől alig lehet megmaradni, és ezzel már össze is omlott a komfortérzetem). Azt gondolom, hogy ideje lenne vigyázni a dolgainkra, és olyan szabályokat létrehozni, amelyek a sofőrnek feladatául adják, hogy fellépjen a nem megfelelő higiénia ellen.
Aztán ott van a magyar valóság másik gyöngyszeme. Az új buszokon egyáltalán nincsenek nyitható ablakok. Természetesen megértem ennek az okát, de szerintem az ilyeneket olyan modern helyekre tervezték, ahol egyértelmű a légkondicionáló berendezés folyamatos alkalmazása. Jelen esetben tudvalévő, hogy Magyarországon az első évben talán pár hónapig működnek ezek a dolgok, és utána pedig varázsütés-szerűen érvényüket vesztik. Magyarán: rohadt meleg van a buszokon, viszont levegő alig. Gyakorlatilag meg lehet fulladni, és a mozgó szaunának köszönhetően ki tudok izzadni 3-5 kilót egy 20 perces utazás alatt, ám ezt a tárgyaló partnereim nem igazán értékelik (de szerintem senki nem szeret sehol izzadtan és büdösen megjelenni, szóval remélhetőleg ez nem egyéni szoc. probléma).
A 4-es metróról nem igazán szeretnék értekezni, mivel azért örülünk a látható állapotváltozásnak ennyire, mert elhitették velünk, hogy soha nem fog elkészülni. És erre most itt vagyunk pár hónapnyi közelségben, hogy végre használatba vehessünk ezt a közlekedési alternatívát. Viszont ami szemet szúrt mindenkinek: az elektronikus kijelzők gombamód történő elszaporodása szerte a BKV vonzáskörzetében (Budapest, Budaörs stb.). Mikor először megláttam – high-tech buziként –, bevallom, felcsigázott a gondolat, hogy nekünk végre lesz ilyen információs táblánk is, és majd irigykedhet ránk egész Európa. Sajnos, nem sajnos előtérbe került a gazdasági szakember énem, és azon nyomban eltűnt kezdeti lelkesedésem. Közel 7 milliárd forintért épül ki a rendszer (ebből 4 milliárd az EU-támogatás, és persze ez a pénz a teljes GPS-alapú kommunikációs rendszer fejlesztését jelenti, nem csak ezeket a high-tech oszlopokat), aminek a jelentőségét értem és igazat adok. A hivatalos közlésekből kiderült számomra, hogy a diszpécserek járatkövetési mechanizmusa erősen elavult, mint ahogy az egész kommunikációs rendszer, amelyet ideje fejleszteni. Ez eddig nyilvánvaló, és rendben is van. Viszont nem bírom felfogni, hogy mi a bánatos lócitromért kell ezeket a high-tech paneleket minden bizbasz megállóba elhelyezni, ahol óránként gyakorlatilag 2-3 utas fordul meg. Vagy miért kell például a Gellérthegy villamosmegállójába elhelyezni ezt az eszközt, mikor a villamosok 2-5 percenként járnak? Egyáltalán mi szükség van ezekre a panelekre, mikor az informatika átköltözött a „felhőbe” és az „okoseszközök” hódítása okán a menetrendet még inkább meg tudja nézni, akinek a figyelmét elkerülte volna a papíralapú megállótábla.
Olvastam olyan kijelentéseket is, hogy ezek a táblák az utasokat kevésbé idegesítik, és kevesebb időt töltenek majd a megállóban. Ezt sajnos képtelen vagyok értelmezni, mivel az utas az esetek 70%-ában valószínűleg a nem sűrű járatokhoz úgy megy, hogy előre megnézi a neten, mikorra kell odaérkeznie. Ennek az utasnak valószínűleg nem kell kevesebbet várnia azért, hogy a táblától megtudja, mennyit késik a busz.
És akkor elérkeztünk a legfontosabb dologhoz: a BKK-nak legfőbb feladataként ideje lenne elérnie a buszok és a kihirdetett menetrend azonosságát, vagyis azt, hogy a buszok lehetőség szerint ne késsenek. Amíg ezt a problémát nem sikerül rendezni, addig teljesen fölösleges bármilyen információs panelt elhelyezni minden egyes megállóban.
Összegezve: szerintem az idei év abszolút a jövőbe mutató BKK–BKV-lépésekről ismerszik meg, és a szépséghibák ellenére mostanában kezdem először azt érezni, hogy van értelme jegyet vagy bérletet vennem. Bárcsak mindenki hasonlóan érezne, mert akkor talán megmaradna a buszok jó és tiszta állapota! Sőt az is jó lenne, ha mindenki váltana jegyet, hiszen ez még jegyárcsökkenést is hozhatna magával (de minimum nem drágulnának ennyire drasztikusan).