1. Ööö, nem tudom...

Nagyon gyakori ügyféltípus az „Ööö, nem tudom...”, aki gyakorlatilag nincs tisztában a pénzügyeivel, fogalma sincs, hova fizet és miért. Ennek a típusnak az extrém változata, amikor azt sem tudja elmondani első nekifutásra, hogy mennyit fizet. Gyakorlatilag teljesen érdektelen mindennemű pénzügyi témára. 

A tapasztalat az, hogy valamikor réges-régen, egy távoli galaxisban valaki eladott neki valamit, amit a mai napig homály fed. Viszont szeretne választ kapni a kérdéseire, de változtatni annak ellenére sem fog (mivel azt hiszi, átverték már), hogy gyakorlatilag fizet a semmiért.

„Van egyvalamim, amit valamikor kötöttem valakivel valamiért. Jelenleg valamennyit fizetek bele, de jó lenne tudni, hogy mikor jár le, miért fizetem, mennyit fizetek, és mit lehet vele kezdeni. DE változtatni nem szeretnék semmit, jó így, ahogy van.”

2. Majd én tudom!

Következő ügyféltípusunktól komplett világlátást és teljes konstrukciót kaphatunk. Nekünk nincs semmi más dolgunk, mint hevesen bólogatni és szignónkkal ellátni a szerződést, amit az ügyfél az orrunk alá rak. Ez az ügyfél általában mint hobbiközgazdász tevékenykedik, meglévő termékeiről megfelelő információval rendelkezik, új termékként csak saját maga által ajánlott terméket köt.

„Sajnos a termék nem az elvárásaimnak megfelelően működik, viszont már találtam is egy másik megoldást, azt  szeretném megkötni saját magammal. Tulajdonképpen azért van szükségem pénzügyi szakemberre, hogyha valami a jövőben balul sül el, akkor legyen kit hibáztatnom mostani döntésemért. Nekem nem a tanácsa kell, hanem az aláírása.”

3. Azt hallottam...

Személyes kedvencem az „azt hallottam” típus, aki – mindenfajta racionalitást mellőzve – a haveroktól, a kocsmából, a Facebookról és az újságokból összeollózott tudásból táplálkozik. Szent céljának pedig azt tekinti, hogy ellentmondjon a pénzügyi szakembernek, és megmagyarázza neki a dolgokat. Mivel ez a típus nem rendelkezik kellő szakmai rálátással, ezért számításai gyakran hibásak, viszont ezt nem képes belátni, ezért döntéseit bonyolult, összetett tanácsokkal nem szabad megzavarni, ellenben a transzparens, egyszerű konstrukciók, amelyekről a haveroktól hallott, már jók lehetnek.

„Igazából sosem voltam jó matekból, sosem tanultam közgazdaságtant, viszont azt hallottam, hogy ez a termék azért jó, mert magas kamatot fizet. Engem ne akarjon senki összezavarni olyan pénzügyi hókuszpókuszokkal, mint például TKM, költségszerkezet, bónuszszerkezet, befektetési megtérülési ráta. Csak olyan terméket fogok megkötni, amilyent az ismerősöm ajánl, aki történetesen éppen a házát veszti el, mert nem tudja fizetni a hitelét.”

4. Ellenségkép

Az ellenségkép típus háborút vív a pénzintézetek ellen. Általában már folyamatban van 1-2 peres ügye, meggyőződése, hogy mindenki át akarja verni, és nem lehet megbíznia senkiben. Ennek kivetülése az írott szerződés megkérdőjelezése, miszerint a szerződésben leírt kedvezmény, engedmény, garancia is mind teljes hazugság, emiatt pedig semmit nem akar tenni, nehogy átverjék.

„Teljesen jó úgy, ahogy van. Igaz, hogy hónap végére már nem marad pénz a kasszában, igaz hogy az O_P-folyószámlánk havonta 4210 forint, de semmiféleképpen nem engedem, hogy átverjenek egy ingyenes számlával. Tiltakozom minden ellen. Bocsánat, de most mennem kell. Perelni.”

5. Túl okos

A túl okos típus jellegzetessége, hogy annyira okosan és megfontoltan akar dönteni, hogy rendkívüli érzékkel kerüli ki az összes korrekt tanácsot, tanácsadót, és olyannal szerződik, aki átveri. Mindent 10 x gondol át, amit nem ért, azt nem kérdezi meg, ráadásul a tárgyalások között a feltételei és az elvárásai folyamatosan változnak, emiatt egyetlen becsületes pénzügyis sem tud olyan ajánlatot adni, amely megfelelne a túl okosnak. Sokszor a meglévő termékeit és a jövőbeni igényeit csak egy bonyolultabb megoldással, kevésbé kecsegtető eredménnyel lehet megoldani. Ez nem mindig tetszik a túl okosnak, ilyenkor – szokás szerint – találkozik olyannal, aki a csillagokat is lehazudja (bocsánat „legarantálja”), ezért nála fog aláírni a túl okos. Pár évvel később jön majd rá, hogy hiba volt.

„Mindenbe szeretnék belelátni, mindent el szeretnék olvasni, mindent meg szeretnék érteni. Mondjuk, az tény, hogy otthon nem olvasom el a szerződéseket, de mégis tudni akarom. Ha kérdésem van, azt nem teszem fel. Pár hét tépelődés után, amikor már egyáltalán nem emlékszem a tárgyaláson elhangzottakra, fogom meghozni a döntésemet. Ilyenkor általában találkozom egy másik emberrel, aki nagyobb számokkal kecsegtet és kiénekli a pénzt a tárcámból. Ez lesz a jó megoldás. Már régen megtanultam, hogy a magasabb hozam ígérete mindig valóság, és aki alacsonyabbat mond, az nem reális, hanem át akar verni. Évi 30% forever!

6. Óvatos

Vannak az óvatosak, akik legalább annyira lassan és megfontoltan akarnak dönteni a pénzügyeikben, mint amennyire gyorsan kötelezik el magukat a Cetelemnél. (Persze ez egy másik kávéház.) Az óvatosak egyáltalán nem akarják megérteni a termékek tulajdonságait, nem érdekli őket a pénzügy, és egyszerűen nem mernek azonnal dönteni. Várnak a csodára, hátha pár hét „gondolkodás” után jobb lesz a helyzet. Nem akarják belátni, hogy akkor a legjobb esélyük a jó döntés meghozatalára, amikor még friss az információ, tehát emlékeznek rá.

„Lakásbiztosításomra eddig évente 41.267 forintot fizettem. Most ön ajánl nekem 35.102-ért. Köszönöm, de még át kell gondolnom.”

7. Bizalmas

Vannak a bizalmasak, akik feltétel nélkül megbíznak a tanácsadóban, és a javasolt konstrukció megértésére törekednek, viszont nem akarnak minden részletet tudni. Őket a végcél érdekli, nem pedig a működés. Sajnos megvan a lehetősége, hogy valaki visszaél a bizalmukkal, és pár év múlva elég kellemetlen helyzetbe kerülnek.

„Bízom benned, mert őszintének tűnsz. Elhiszem, amit mondasz, még egy picit értem is. Ugye, biztosan jó lesz így? Akkor jó, csináljuk!”