Navracsics Tibor azzal nyitotta az első Európai Sporthetet, hogy atomfizikusokat megszégyenítő ravaszsággal vett észre egy összefüggést. A fizikailag inaktív emberek nem csupán az egészségügyi rendszert terhelik meg, de a gazdaságot is visszahúzzák csökkentett produktivitásukkal. Ez valójában így van és örülök egy picit annak, hogy ezt kimondta Navracsics is. Az más kérdés, hogy már évek óta folyik a sport újkori forradalma országunkban (konditerem, cross fit, tánc...stb). Egyre többen érzik szükségességét a lelki, szellemi és testi felfrissülést eredményező sportnak. Innen már csak egy lépésre vagyok a magyar sporttal való igazság kimondásától:

Magyarországon az Állam számára tényleges anyagi hasznot valójában a tömegsport szolgáltat és nem az élsport, pláne nem a sok milliárdnyi állami pénzből stadionizált profi foci!

forrás: www.infogr.am, created by Carlitos Lácho

„Meg akarjuk mutatni az embereknek, hogy a sport szórakozás. Arra biztatjuk őket, hogy mozogjanak többet” – mondta Navracsics Tibor, aki szerint a sport kritikus szerepet játszik a közösségépítésben is.

Ezek alapvető igazságok, amiket nem lehet elégszer hangsúlyozni. A sport és ez a fajta szórakozás és energia levezetési mód már évezredek óta jelen van az emberiségben. Mára odáig jutottunk, hogy a nemzetek a felgyülemlett harcos energiáikat nem a harctéren, hanem a sportpályákon ütköztetik. Elég belegondolni a nemzetek közötti rivalizálásokra a különböző sportágakban. Alapvetően szükség van profi sportra Magyarországon is. Viszont a profi sport állami támogatottsága a tömegportéhoz viszonyítva lehet igazából kérdéses. 

Az irány valójában jónak tekinthető a rendszer és felfogás minden hibájának ellenére is. 

Egészségügyi értelembe az ország érdeke a tömegsport radikalizációja és kiemelt állami támogatottsága. Azt gondolom, hogy az Állam legfontosabb sporttal kapcsolatos feladatának tekinthető az ingyenes tömegsportolási lehetőségek kiépítése. Hiszen a tömegsport egyfajta prevencióként funkcionál az egészségügy vetületében. Számtalan kutatás bizonyította tényekkel Navracsics szavait is, miszerint a fizikailag aktív emberek kevésbé terhelik meg az egészségügyet, mint inaktív társaik. Mivel Magyarország alapvetően szolgáltató és nem termelő gazdasági halmazállapotú, ezért egyre fontosabb a csökkenő munkahelyi fizikai aktivitást pótolni az emberek életében.

Számtalan sportolási lehetőség közül lehet választani, amiknek jelentős része komoly anyagi terhet jelent a családoknak. Ezt az anyagi megterhelést lehet mérsékelni az államilag támogatott egészségpénztári rendszer aktív használatával. Komoly probléma, hogy még nem sikerült alapvetően meghonosítani az öngondoskodás ezen fajtáját (sem), hiszen a legtöbb egészségpénztári tag munkáltató által került kapcsolatba a rendszerrel. Jellemzően a munkáltató Cafeteria keretéből kerül erre a számlára felhasználható egyenleg. A probléma, hogy jellemzően a Cafeteria rendszert nem alkalmazó cégeknél dolgozó munkavállalók maguktól nem lépnek be a pénztárakba és nem használják ki a rendszer előnyeit (támogatás). 

Ennek két fontos oka lehet:

1. Egy átlagos magyar család saját javainak újraelosztása során utolsó ranghelyre sorolja a felnőttek (apa, anya) sportolási lehetőségeit. Fontosabb célnak jelölik meg az eseteleges szabad források esetében a lakás-gyermek-nyugdíj célú öngondoskodási formákat. Magyarul ez azt jelenti, hogy amikor a családnak választania és rangsorolnia kell önmagától, akkor csak a legminimálisabb esetben fordítanak tudatosan pénzt egy pénztári tagságra.

2. Nem ismerik a rendszert és annak működését. Pénzügyi tanácsadóként számtalan olyan családdal találkoztam az elmúlt években, akik gyakorlatilag semmit nem tudtak az egészségpénztár lehetőségeikről és lényegéről. Holott pont az egészségpénztár az egyik olyan pénzügyi termék, ami minden család számára szükséges lenne. Szükséges, hiszen nem csak sportot lehet vele finanszírozni állami támogatással, hanem a mindennapi gyógyszereket, vitaminokat , babaápolási szereket is, amit amúgy is meg kell vásárolni. 

Pedig minden családnak létszükséglet lenne a sportolás

Létszükséglet,hiszen nem feltétlenül kell egy családnak a nemzetgazdasági érdekeket, az egészségügyi terheltséget vagy a jövedelmezőséget nézni. Elég ha a saját nyelvükre lefordítják az egész folyamatot. Egy átlagos magyar családnak nem mindegy, hogy egy évben a család tagjai hányszor betegednek le (felmerülő költségek: orvos, gyógyszer, utazás, egyéb...). Továbbá nem mindegy, hogy a család tagjai milyen mértékben válnak hosszú távon hajlamossá a súlyos betegségekre (pl.: szív és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás) . Összességében olcsóbb a családnak ma kifizetni a sportdíjat, mint holnap fizetni a kórházi kezeléseket és évente az átlagosnál többször beteggé válni (influenza...stb.). Úgy érdemes tekinteni a tömegsportra, mint egy gazdasági befektetésre, aminek kizárólag előnyei vannak a pénzen felül: Lelki, testi és szellemi felfrissülés, teljesítménynövekedés az élet minden területén.

forrás: origo

Mi a baj az állami támogatottsággal?

Én azt gondolom, hogy a Fidesz ott borítja az asztalt, hogy a legkomolyabb állami összegeket felesleges stadionokra és profi csapatokra költi, amiknek piaci alapon kellene nyereségesen működni. Cserébe viszont nem eredményt és nyereséget kap az Állam, hanem a TAO pénzek milliárdnyi elcsalását. Ez egy rossz üzlet és nehezen indokolható nemzeti érdekkel, amíg a tömegsport Magyarországon egy viszonylag kezdetleges állapotban van, amit felnőtt korban a "kiváltságosok" élvezhetnek, akik rendelkeznek megfelelő anyagi lehetőségekkel (középosztálytól felfele jellemző). Arra a kormány jól ráérzett, hogy a foci a kulcs a magyar sportéletben. Ha megnézzük, hogy egy Squash pálya bérlése óránként 3-5 ezer forintnál kezdődik (és ketten játszanak), hogy egy úszóbérlet sok tízezer forint lehet, és így tovább, akkor bizony a labdasportok (amik nem ígényelnek alapvetően speciális pályát) kerülnek helyzetbe az átlagos embernél, akik számára elérhető egy alkalmanként 500-1000 forintos kiadás (terembérlés leosztva a résztvevőkre). Ráadásul a focit vagy a kosarat tömegsportként az utcai grundokon is lehet végezni teljesen ingyenesen. Ez rengeteg (mondhatni) mindenki számára vonzó lehet, aki érdeklődik a sport iránt. Innentől kezdve adja magát a feltevés, hogy az állami pénz miért nem ingyenesen használható utcai sportpályák építésére költődnek el, ami sok százezer ember sportéletét és egészségét segítheti elő ahelyett, hogy pár ezer kiváltságos fanatikus számára építünk kihasználatlan stadionok sokaságát?

Másrészről nem csak a labdajátékok azok a sportok, amiket ingyen is lehet tömegsport keretében végezni. Egyre nagyobb szezonja van a street work szerű edzéseknek és futásoknak (ami minden sport alapja). Azt mondják, hogy futni alapvetően mindenhol lehet. Másrészről rekoltán és gumi borítású futópályák létesítése parkokban mondhatni szükségszerű és rendkívül fontos. Ahogyan a focistának szép stadion kell, úgy a hobbista futónak szép és rendezett környezet, ahol komfortosan érezve magát izzadhat egy jót. Persze a komfortérzetnél sokkal fontosabb a biztonságos környezet, ahol nem kell kerülgetni az autókat, járókelőket. Másrészről a talaj minősége rendkívül fontos az izületi kopások megelőzésében. Ez pedig visszavezethető az egészségügyi kiadásokra, hiszen betonon való tartós sportolás esetén a boka, térd, hát olyan mértékben használódhat el, ami egynees útat jelent az ortopédiára, traumatológiára. Ellenben a kockázatot jelentősen csökkenti egy gumi alapú speciális futókör, futópálya kialakítása a városokban, falvakban.

Nem mondom, hogy nem jó az irány. Az én környezetemben (Budaörs, Buda) folyamatosan épülnek ki ezek az ingyenes tömegsportolásra tökéletes lehetőségek. Viszont tisztában vagyok kiváltságos helyzetemmel, hiszen az ország (egyik) leggazdagabb és legfejlettebb területén élek. De ez messze nincsen így mindenhol, holott mindenhol szükség van a felnőttek tömegsportjára is. Ebben pedig az Államnak van komoly szerepe.

Összességében azt gondolom, hogy elindult valami az elmúlt években, így elvileg nem lehet okunk a panaszra. Sokkal jobb irány az embereket a sport irányába terelni és ezzel kordában tartani a felnőttkori elhízást, mint bevezetni a chips adót és azt mondani a parasztnak, hogy holnaptól ne igyál Colát... Szükség van ezekre a rekreációs központokra, szabad sportolási lehetőségekre, hogy a sport ne anyagi kérdéssé válljon, hanem egy lehetőséggé. 

u.i.: Hogy miért irányítanám át a stadionpénzeket a tömegsportba (ha az egészségügybe már nem lehet)?

A magyar foci évek óta küzd saját eljellegtenedésével. Mindenki próbálja megoldani a problémát, de közben a legfontosabbról mindenki elfeledkezett. Már állami szinten is próbálják a gyerekeket is profi akadémiákba irányítani, miközben a szakma saját berkein belül próbálta meg megoldani a problémát (jó játékosok hiánya). Holott az egész onnan indul, hogy egyre kisebb a merítési lehetőség. A merítési lehetőség emelését pedig nem a profi sport fogja megoldani, hanem a tömegsport, amelyik képes kitermelni a saját tehetségeit. Az egész lényege az lenne, hogy minél több gyerek focizzon. A foci pedig ne a nike cipőről és a pénzről szóljon már gyerekkorban, hanem az élvezetről és játékról. Ezt a lehetőséget a versenysport képtelen alapvetően a maga eredményelvárásaival megteremteni. Szükség van a grundon kétballábas gyerekekre, hogy előkerüljenek a tehetségek, akiket később a csapatok utánpótlásai fel tudnak szívni.  A magyar foci akkor fog fejlődni, amikor az egész ország területén megteremti az Állam a tömgesportolás lehetőségét a fociban. Nem Dzsudzsák Balázsokat kellene hajkurászni az Akadémiákon, hanem Nemecsekeket a grundon. Ez egy időígényes folyamat, amire nincsen ideje a sportból élő embereknek. Ezért nem vették még elő ezt a lehetőséget és ezért esnek újra ugyanabba a hibába. Ez állami probléma, ezt az államnak kell megoldani.