Na most persze jól benne vagyok a slamasztikában. Szükségem van a ti megváltó gondolataitokra, fikázásotokra és lebeszélésetekre, hogy a lehető legkevesebb veszteséggel azonnal ki tudjak menekülni az év bizniszéből. Mert ugye itt most az év biznisze van kilátásban, amivel csitrilliárdossá fogok válni tegnapra. Ti meg jöttök itt a szánakozó nézéssel, negatív hozzáállással. Kérdezem a véleményeteket, de annyira nem érdekel, hiszen megyek előre a célom felé, mivel pár éve részt vettem a "Hogyan legyél sikeres nő a mai világban" előadáson "másodférfimagammal". Fura élmény volt, de megtanultam sikeres nőként élni az életem! 

- Béla te akarsz napi 12 órát dolgozni?

- Dehogy akarok!

- Mi leszel, ha nagy leszel?

- Milliomos.

- Béla fel akarsz valamit találni?

- Dehogy akarok!

- Akarsz ünnepnapokon, hétvégéken dolgozni?

- Dehogy akarok!

- Béla! Így mi lesz belőled?

- Milliomos.

- Hogyan?

- Majd lesz valahogy.

Az élet általában áldozatokkal és plusz erőbefektetésekkel jár, amennyiben maximalizálni akarjuk a céljainkat. Nem meglepő gondolat: ahhoz, hogy kijuss az ajtódon, erőt kell kifejtened, fel kell állnod és ki kell menned. Magyarul meg kell tenned a szükséges lépéseket. Persze most röhögsz ezen a bugyuta bölcseleten, ami talán életben nem tudatosult benned. 

Igazából nem találkoztam még olyan emberrel, aki ne akart volna gazdag lenni. Viszont ennél lényegesen több ember éreztette velem, hogy sikeressé válásának, milliomossá avanzsálásának a munkaideje: maximum napi 8 óra. Ha mindenki 8 órában dolgozik, és napi 8 óra elég ahhoz, hogy gazdaggá válj, akkor elvileg mindenki gazdag lenne. Ha mindenki gazdag, akkor ki a szegény? 

Itt a nyár és a felszabaduló nyári idejükkel a diákok pénzt akarnak keresni. Tudásukat áruvá akarják bocsájtani, amiért cserébe pénzt várnak el. Ezeknek a fiataloknak még jó esetben két dolgot nem magyaráztak el:

1. Miért nem lehetsz gazdag. 
2. Hogyan lehetsz gazdag?

A rosszabbik verzió, ha a szimpatikus környezet felvilágosította az embert azon nyomban, hogy üljön vissza, miért pont ő lehetne sikeres? Sajnos sokak álma, vágya az idei nyáron is tovaszállt. Mi magyarok szeretünk az örök tudálékos pesszimista szerepében tetszelegni, akik mindenre tudják a választ és csak az erkölcsi győzelmük végett nem használják tudásukat a jobb életük reményében. Inkább szívatjuk magunkat elméletben. Gyakorlatban ellenben esélyünk nem lenne a legtöbbünknek jobbnak lenni, hiszen rossz a hozzáállás az élethez, a munkához, a lehetőségekhez.

Bárcsak annyi 100 forintosom lenne, ahányan siránkoztak nekem: "Bárcsak lett volna lehetőségem az életben. Csak egyetlen egy lehetőségem, amivel éltem volna." A szomorú igazság az, hogy a lehetőség mindenki életében megmutatkozik, csak a legtöbben szemellenzőt hordanak és a félelmeik irányítják. Azt persze senki nem tanította meg, hogy a nagybetűs lehetőségre nem létezik egy univerzális formula, amit könnyen fel lehet ismerni.

A lehetőség általában egy ismeretlen, nehezen definiálható, kockázatos alakban toppan be az életünkbe rövid rendelkezésre állási idővel. Elfogadjuk vagy sem! A legtöbben viszont a tutira akarnak menni és nem mernek kockáztatni. Ha belegondolsz, akkor bizony nagyon pipa vagy a magyar focistákra, akik alibi focit játszanak, ahelyett hogy belemennének a csínybe, színeznék a játékot és élvezetesebbé tennék az egészet. Számtalan önjelölt szurkoló szakember állítja, hogy magyarként kijutni a világbajnokságra csak kockáztatva, a biztonsági játékot elhagyva lenne lehetséges, hiszen ki lehet kapni 2:0-ra az olaszoktól tutira vagy kockáztatva 10:0-ra. Az eredmény a kettő között az lesz, hogy mindkettőre megkapjuk a 0 pontot, viszont a második lehetőség nem fix. Benne van a lehetősége a meglepetésnek.

Bizonyára most nagyban bólogattok, hogy igazam van. Semmi értelme alibizni, mindig a tutira játszani, miközben pontosan látjuk, hogy a tuti a legtöbb esetben garantált vereség lesz. De akkor az életben miért alibizünk emberek? Rengeteg embert ismerek, aki fix fizetésre hajt, akit fix fizetésért küldenek el dolgozni. Nekik általában ugyanazt tudom mondani. A fix 120.000 forintos fizetéseddel életed végéig (plusz infláció) fix, hogy nem lesz 55 éves korod előtt önerőből autód, házad, nyaralód, vagyonod. Tehát fix, hogy nem lesz olyan életed, amit vélhetően megálmodtál (a magyarok 85%-a akar saját lakást).

Számtalan piramisos, MLM-es, hálózatos baromság rájött már erre az önfelismerésre, amit szívesen hangoztatnak. Ezt hívja a közvélemény agymosásnak. Ez az a pont, amikor tudatos emberek elgondolkoztatják a "fix" embereket életük saját maguk által generált kilátástalanságáról. Persze a megoldást is azon nyomban belengetik, amivel tegnapra válhatnak csitrilliárdossá. Elfogadod ezt az üzleti lehetőséget?

A sok naiv ember pedig el is fogadja a marketing bullshit-ett, a kisbetűs részekre pedig annyira sem tér ki, mint a devizahiteles szerződéskötéskor. Mivel jutalékos rendszer van, ezért teljesítmény kényszer is jelentkezik, ha valaki meg akar élni. Erre pedig a legtöbb esetben nem létezik átmenet. A "behülyített" emberek tudás és információ hiányába kezdenek el valamiről beszélni, valamit értékesíteni, amiről igazából fingjuk sincsen. Ezt addig csinálják, amíg valami jószándékű ismerős el nem magyarázza nekik az élet körforgását és a rendszer tuti buktáját.

Így készül a csalódott MLM menő, aki pár hét alatt nem keresett semmit, csalódás is érte és biztosan a cég a hibás. Persze számtalan szemét, kamu hálózat létezik, de hosszú távon, több évtizedes működési múlttal szerintem csak olyanok tudnak működni, akik alapvetően valami jó termékkel/szolgáltatással rendelkeznek.

A nagy büdös helyzet viszont az, hogy a jutalékos rendszerek nem alkalmasak a meggazdagodásra. Abban a percben elbuktál hosszú távon, amikor azért kezdtél bele, mert gazdag akarsz lenni. Az igazán sikeresek az MLM rendszerekben mindig azok lesznek, akiket nem érdekel a pénz (első körben), hanem szenvedélyből csinálják, amit csinálnak. Elköteleződnek a termék/ szolgáltatás mellett, esetleg imádnak emberekkel foglalkozni. Szerintem Steve Jobs sem a pénz miatt alapította meg az Apple-t, mint ahogyan a legtöbb sikeres vállalkozót sem ez motivált első sorban. Aki viszont szenvedélyből csinál valamit, az hagy magának időt a fejlődésnek, az eredményeknek. Ez az ember lesz az, akit később nem tudnak megvádolni azzal, hogy csak egy mezei házalós ügynök.

Házalós ügynökből pedig rengeteg van az országban. Ma már szerencsére nem az ajtón kopogtatnak (ellenben a hittérítőkkel szombat reggel 7-kor...), hanem a cyber térben támadnak. Nektek elegetek van ebből. Nekem elegem van ebből. Hányunk a sok átverős telefontól, ahol nyertünk valamit, amiről később kiderül, hogy nagyon sokba kerül nekünk. Amikor elkezdenek a diákok munkát keresni, akkor bizony első feltételük, hogy nem akarnak házalós ügynökök lenni. Te sem akarsz.

Szeretnél szakképzett egészségügyi tanácsadó lenni ( Nu-skin), okleveles vagyoni tanácsadó (OVB), vagy éppen háztartási szakértő (Zepter)? Milyen jól csengő magasztos megnevezések, amik mögött bizony rengeteg tudás, folyamatos önfejlesztés és tapasztalat áll. Nem mondom, hogy ezen cégek mindegyik emberéről elmondható ez a megnevezés és annak tartalma. Korántsem! Viszont én mindegyik cégnél ismerek több olyan embert, akit már hívhatnék bátran az egészségügyi tanácsadómnak, a vagyoni tanácsadómnak esetleg a háztatási gurumnak. Komoly megnevezések, amik mellől ha levesszük a cégneveket, akkor bizony szívbaj nélkül büszkén elfogadnád a lehetőséget egy mutlinál.

Állásinterjú után, első oktatás közben feldereng benned a  segélykiálltás: Segítség, házalós ügynök lettem! 

Ilyenkor két dolgot csinálhatsz: Elszaladhatsz vagy tehetsz a megnevezés és előítélet ellen. A második megoldás rohadt kemény, melós dolog lesz, aminek hosszú távon lesz igazi eredménye. Az első dolog, meg tök átlagos. 

Azért beszélek most erről, mert a nyár alatt megsokszorozódik az álláskeresők száma, akik akaratlanul is állandóan "belefutnak" a jutalékos, házalós rendszerekbe, amit aztán nem tudnak megfelelően kezelni. Vagy azért nem, mert benyalják a "tegnap gazdag leszek" életérzést nulla munkával vagy pedig mert megfutamodnak. Egyik sem jó megoldás, hiszen mindegyik megoldással saját karakteredet rombolod.

A komoly jutalékos cégek (most a kamu cégeket hagyjuk le) remek lehetőséget kínálnak azok számára, akiknek fontos az elhivatottság adott területen, a kommunikáció fejlesztése illetve a valós elvégzett munka utáni értékrendszer. Ezeken a helyeken nincsen mellébeszélés, ha fizetésről van szó, ami csak a teljesítményed alapján kerül jóváírásra. Nem gondolom, hogy házalós ügynök lennél csak azért, mert a Zepternél dolgoznál. Házalós ügynök akkor lennél, ha valami olyanról beszélnél hónapokig,évekig, amikről sejtésed sincsen. 

Viszont ha tanulásra és továbbfejlődésre adod a fejed, amihez megadod magadnak a kellő időt, akkor remek karrier lehetőség, anyagi lehetőség lehet számodra, amivel valóban ki tudsz törni a középszerűségből (természetesen nem csak ezek az egyetlen lehetőségeid:), miközben megtanulsz vállalkozni (rengetegen akarnak vállalkozók lenni, de se pénzük,se tudásuk nincsen rá) relatíve kockázatmentesen, hiszen ezek a cégnek adják az irodát, az infrastruktúrát, a jogi támogatást. 

Másfelől egy szimpla két hónapos melóra nem ezek a te lehetőségeid. Aki nem akar komolyan kezdeni magával valamit, vagy nem az adott területen, akkor sincsen semmi baj, nem szabad belevágni. De ne azért vágjál bele, mert valaki ezt elmagyarázta neked. Ne alibizzél, hiszen attól nem leszel előrébb.

Hostess, mint közgazdaságtani fogalom

A hostess mai szemmel nagyon divatos munkának tűnik a sexy egyetemista csajok körében, akiknek egész nap miniruciban kell illegetniük magukat nagyon jó pénzért. Könnyű kereseti lehetőség, ami könnyen háttérbe tudja szorítani a feminizmus alapjait.

A hostess saját "szépségét" akarja beváltani készpénzre. A megbízó hajlandó fizetni a hostessnek, de mindez szimplán nagyon rövidtávú barter üzlet, amiből hosszú távon a hostess fog garantáltan rosszul kijönni. Hostessel senki nem köt 5-10 éves szerződést, hiszen a szépség is inflálódik, miközben az adózás nem ismeri a szépség értékcsökkenési leírását.

A hostess értéke évről évre egyre kevesebbet ér, miközben a fizetési elvárásai egyenes arányosságban nőnek. Hosszú távon megmagyarázhatatlan és értelmezhetetlen folyamatnak lehetünk tanúi, amikor egy fiatal és általában okos lány legfőbb pénzkereseti ötlete a hostesskedés, amivel megoldja rövid távú anyagi szükségleteit, cserébe  hosszú távon képtelen szakmai tapasztalatra, szakmai értékekre szert tenni.

Így minden bizonnyal 10-15 éves befektetési tartamot és megtérülési rátát vizsgálva az egyik legrosszabb befektetés szépségünket árúba bocsájtani. Ma nyer de holnap ennek a pénznek a többszörösét nem tudja megkeresni, mivel Hostess már nem jó, másnak meg még nem jó. 

Hosszú távú befektetése saját munkaerőnknek az lenne, ha tudatosan törekednénk diákéveinkben is arra, hogy az általunk vágyott szakmában, szakmához közel helyezkednénk el (akár lényegesen kevesebb pénzért). Cserébe ismertségre, tapasztalatra tennénk szert, amivel később magasabb kezdő fizetésért, jobb pozícióba tudunk elhelyezkedni. 

Közgazdaságtanilag sem mindegy, hogy 3 évig jó, hogy aztán 40 évig rossz legyen, vagy 3 évig rossz, hogy aztán 40 évig jó legyen.

 Tetszik a performance? Ez like!