Egy nagyon fura időszakot élünk, amikor tulajdonképpen minden és mindenki jelen van és hallat magáról. Persze a pénzügyi és banki szférát leginkább a negatív hangok lengik körbe, a média a csalódottak zsivaját erősíti fel, miközben szinte mindenki elsiklik a pozitív jövő lehetősége és az aktuális tuti bizniszek mellett. A devizahitelesek csalódottsága és problémája mindenkit óvatosságra int, miközben talán nem tűnik fel senkinek a tény, hogy Magyarországon – a jegybanki alapkamat 3,8%-ra csökkentésének köszönhetően – soha nem lehetett ennyire kedvező kamatozású hitelekhez jutni.

Matolcsy messze nem a szívem csücske, mégis azt gondolom, hogy beteg elméletei a modern gazdaságról egyre inkább háttérbe szorulnak, és valóban képes felnőni a jegybankelnöki pozícióhoz. Azzal, hogy folyamatosan vagdossa a kamatokat, egyértelműen olyat tesz, amilyet senki nem mert az elmúlt 20 évben. Soha nem volt ennyire alacsony a jegybanki alapkamat, amelyhez a kereskedelmi bankrendszer a saját kamatlábát is igazítja. A képlet egyszerű: ha magas a jegybanki alapkamat, akkor a bankok drágábban jutnak forráshoz (forint), és arra rápakolva a saját nyereségüket, magasabb kamatokkal adnak tovább. Ha viszont alacsony a jegybanki alapkamat, akkor csökkennek a kereskedelmi bankok kamatai is. Valljuk be: Magyarországnak már évek óta pontosan erre lenne szüksége azért, hogy a magán- és a vállalkozói szféra – a fenntartható fejlődés jegyében – a hitelei után annyi kamatot fizessen, amennyi vállalható és tervezhető. Ideje leszámolni a 9-15%-os jelzálogalapú forinthitelekkel.

Nagyon fura valóságban vagyunk, hiszen egy tartósan alacsony banki kamatkörnyezet (elmúlt 1 év) önmagában arra predesztinálná a piacot, hogy az ingatlanok ára emelkedjen, növekedjen a kereslet és a fogyasztás. Jelenleg viszont egy nagyon extrém piaci környezetet élünk meg, amikor a relatíve alacsony banki kamatkörnyezetben is ingatlanválsággal küszködünk, miközben a fogyasztás minimálisan növekszik. Ennek oka pedig egyértelműen a banki bizalomválság. 2009 óta mondtam mindenkinek, hogy a bankok ténykedésének legnagyobb veszélye nem feltétlenül a devizahitelesek által keletkezett károk lesznek, hanem a sokszor nem korrekt hozzáállásuk miatti védhetetlen médiatámadások által okozott bizalmatlanság kialakulása. Jelenleg 10 magyar emberből 9 egyáltalán nem akar hitelt felvenni, sőt minimalizálja a banki kapcsolatait, mert úgy érzi, tanult a devizások esetéből.

Pénzzel nem lehet mindent megoldani, de mégis megpróbálják. A kormánynak évekbe tellett, mire rájött arra, hogy a gazdaságból ORTODOX módon lehet csak kifarolni: serkenteni kell a fogyasztást, a növekedést pedig ösztönözni. Minden egészséges és működő gazdaság alapja az építőipar, amely szoros szimbiózisban él az ingatlanpiaccal és – a jelzáloghitelezés által – a banki szférával. Ha ez nem működik, akkor hosszú távon az ország sem működik. Gondoljunk csak bele: az emberek 80%-ának nincsen a zsebében 10-15 millió forint lakásvásárlásra, így hitelhez kéne folyamodnia. Viszont ha nem vesz fel hitelt, és ki sem tudja fizetni a teljes árat, akkor nem vesz lakást. Ha nem vesz lakást, akkor előbb-utóbb az építőipar is erőteljes zsugorodásba kezd, hiszen nincs szükség új épületekre, lakóházak építésére. Ha az emberek nem költöznek, akkor értelemszerűen nem mennek az IKEA-ba bútorért, tehát csökken a fogyasztás minden téren. Mostanra jutottunk el odáig, hogy a kormány belátta ezt az eszmefuttatást (nagyon helyes), és elkezdett ösztönző programokat létesíteni, mint amilyen például az állami kamattámogatott hitel.

Soha nem lehetett ennyire olcsón forintalapú hitelhez jutni lakásvásárlás céljára, hiszen első körben a banki kamatkörnyezet csökkenése a kulcs, másodsorban megjelentek az állami kamattámogatások, amelyek 1 vagy 5 évig kamatfixált jelzáloghitelt biztosítanak, ahol az állam a kamat 50%-át átvállalja. Ez így már nem rossz üzlet. És ha ehhez hozzáveszem, hogy az ingatlanok ára még mindig lent van, akkor valóban most vagyunk a tökéletes ponton ahhoz, hogy ingatlant vásároljunk akár hitelből is. Ez az állapot azonban csak ideig-óráig maradhat fenn. Amint a piac végre feléled, és az emberek visszanyerik bizalmukat a bankok és hitelek irányába, akkor elkezd a kereslet növekedni, ami automatikusan emeli az ingatlanok árát. Viszont beindul majd a gazdaság is, aminek hozománya az életszínvonal növekedése, normális esetben a válságadók kivezetése és a munkanélküliség csökkenése.

Lehet azt mondani, hogy a hitel rossz vagy jó. Gyakorlati emberként egy dolgot elárulok: hitel nélkül szinte senki nem tudna 35-45 éves kora előtt saját lakásba költözni. Amennyiben normálisan használják fel, a hitel nem más, mint olyan pénz, melyet a jövőben fogunk megkeresni, de előre megkapunk és elköltünk + kamat & költség. Ráadásul ez a körforgás a jelenlegi gazdasági berendezkedésünk alapja, hiszen senkinek nincs ideje várni 20 évet, amíg az emberek talán tudnak venni lakást, és aktív fogyasztókká válnak. Arra gondoljatok, hogy adott egy 55 év körüli anya + apa, akiknek van két 20 év körüli fiuk, akiknek van 1-1 barátnőjük. Szerintetek mikor nagyobb a fogyasztás? Ha együtt él a család egy lakásban, vagy ha anya + apa külön és a két fiú is külön-külön a párjával összeköltözve? Mikor vásárolnak több élelmiszert, (tartós) fogyasztási cikket?

Aki belátja, hogy most jó befektetés lehet ingatlant vásárolni akár hitelből is, az szerintem jól jár majd (persze most átlagos esetekben gondolkodom), aki pedig tovább hőbörög a szobájában, hogy milyen szemetek a bankok, az garantáltan rosszul jár, hiszen akkor fog lakást vásárolni (3-4 év múlva), amikor már minden lényegesen drágább lesz.