Zsoltival (akivel mindig csoda dolgok történnek) beszélgettünk tegnap este. Megkért, hogy írjam le a véleményemet erről a dologról, mert nagyon kíváncsi rá, hogy mit gondol a "férfinak kell a randin fizetnie" intézményről. Nem árulok zsákbamacskát, így az elején leszögezem, hogy 2018-ban kifejezetten kényelmetlenül érzem emiatt magamat, hiszen a világ tényleg megváltozott, viszont mintha a legit női emancipációban (ami egyébként a fejlett világban réges-rég végbement) lennének bizonyos horgonypontok, amiket nem vagyunk hajlandóak levetkőzni, mondván ez "annyira ciki".
A randi szabályai
Nem kezdek bele a szokásos felsorolásba, hogy mit illik és mit nem illik. Viszont elkezdtem a neten kutakodni a "férfi fizet, mert így illik" szabálynak az eredete miatt. Sajnos nem jutottam semeddig, talán teljesen kibogozhatatlan az eredete. Az biztos, hogy több száz éves "szabályról" van szó, ami menet közben fejlődött és azonosult a kulturális, társadalmi és technológiai fejlődéssel.
Több helyen olvastam, hogy eredetét még az ősközösségekhez vezetik vissza, amikor a "férfi fizet", tehát a férfiak mentek el vadászni, gondoskodtak a csoport élelmezéséről. Ez nem kizárólag a gondoskodásról szólt, hanem arról az evolúciós értelemben vett hatékonyságról, hogy a férfi egyszerűen erősebb és gyorsabb volt, ami a nagyvadak elejtésénél kifejezetten hasznos.
Az évszázadok alatt persze a "hatékonyság" helyett egyre inkább a férfi uralomnak, a női elnyomásnak a szimbólumává vált a "férfi fizet" szabály, azaz a férfi gondoskodik a nőről. Persze pár száz évvel ezelőtt ez még nem az "illik", hanem a kötelező társadalmi felelősség megnyilvánulása volt, a férfi hatalmának prezentálása.
Ahogyan a társadalom fejlődött egy modernebb világgá, egyre inkább átalakulóban volt a nőknek a megítélése, úgy kellett a férfinak egyre inkább "megküzdenie" társadalmi szinten is a kiválasztott nő kegyeiért. Ha ugrunk az időben, akkor láthatjuk, hogy a 20. század nagy vívmánya volt a "ma ismert randinak a kialakítása", ami először egyfajta átmenet volt a "kiházasítás" és a " nő önálló döntési joga" között. Mivel a fejlett társadalmakban a női emancipáció alapvetően lezajlott (a nő egyenrangú, egyenjogú és egyen felelősségű személy a férfival), így immáron a randi intézménye a két fél közös megegyezésén alapuló, kölcsönös ismerkedési fórum, aminek nem célja a kiházasítás.
Viszont a régi társadalmi férfi-elnyomó normákat egyszerűen átültettük az "illem" tanába, tehát meghagytuk a randi intézményén belül a "férfi "gondoskodó" szerepét", ami pár évtizeddel-évszázaddal ezelőtt még teljesen mást jelentett, mint a "milyen úriember ez a férfi".
Bizonyos nőknek ez egy nagyon kényelmes állapot
Míg a nők többségének ez egy kifejezetten sértő magatartás. Nyugaton már egyértelműen elfogadott a fifti-fifti intézménye, mint kiindulási alap. Hiszen miért kellene a férfinak ismeretlenül bármit fizetnie kötelező jelleggel illemből, amikor
- ugyanannyit dolgozik a férfi és a nő
- (cél) ugyanannyit keresnek nagyságrendileg azonos pozícióban
- ugyanolyan jogaik és kötelezettségeik vannak a társadalomban
- a férfi nem uralkodik a nőn
És akkor a legfontosabb kérdés, hogy akkor továbbra is "illik" megvásárolni a nő kegyeit? Mert abban a percben kialakul az "alá-fölé" rendeltségi viszony, amint a férfi az ételt (mivel ő fizeti- ő vadászta le (mondhatná az ősember)) kifizeti a nő helyett egy teljesen semleges helyen (étterem). Ezt akarják a nők? Nem hiszem. Mint ahogyan a társadalom sem ebbe az irányba halad (helyesen).
Akkor miről van szó? Lehetséges, hogy a magyar férfiak még félúton vannak két világ-két kultúra között és számukra még elvi kérdés, hogy "ne érje szó a ház elejét?". Lehetséges, hogy a nők is ugyanezen a félúton vannak és mondjuk számukra hiányzik a huszadik század gondoskodó úri embere, amit legszívesebben ötvöznének a 21. század adta lehetőségekkel, szabadsággal, önrendelkezéssel?
Hát ez így nagyon kényelmes lenne számukra...
Mit írtam, egyre több nő számára sértő
Azt látom-hallom-tapasztalom, hogy a nők egyre nagyobb százaléka megértette a fejlett társadalomban megváltozott szerepét-kötelezettségét-jogait és előnyeit. A szabadság és egyenjogúság nem csak előnyökkel jár, hanem felelősséggel is. Fel is teszik a legfontosabb kérdést a témával kapcsolatban: Miért kéne, hogy a férfi fizessen? Ki tudom saját magamnak fizetni az ételt!
Hiszen a randi valóban egy közös megegyezésen alapuló kapcsolati fórum, ahol a cél egymás megismerése. Egyenrangú kapcsolatba nehezen lehet a férfi pénztárcáján keresztül befarolni. Ráadásul a férfi pénztárcája is egy erőteljes evolúción esett át az elmúlt 50-70 évben.
A férfi pénztárcájának az evolúciója: Hagyományos körülmények között az átlagos férfi átlagos színvonalon el tudta tartani a családját anélkül, hogy a nő dolgozott volna. A női emancipációnak feltétele és része volt, hogy a nő dolgozni akar és tevékenyen részt venni a család anyagi életében is. Mivel azonban a női munkaerő piacra lépésével nem duplázódtak meg a megtermelt javak, így nem volt más lehetőség, mint a férfi fizetését "felezni". Vagyis az átlag férfi keresete onnantól kezdve egyre kevésbé alkalmas átlagos életszínvonalat biztosítani a családjának anélkül, hogy a nő ne dolgozna. Eddig volt X=megélhetés, addig ma már X+Y=megélhetés a képlet.
És akkor nem beszéltünk a nők önérzetéről sem, akik nem akarják lehúzni a pasit, kihasználni. Ők azok, akik abszolút őszintén közelednek a másik felé, és nem nyerészkedni, hanem megismerni akarják a másikat. Persze az egy másik helyzet, amikor "úgy alakul, hogy..."- és ebben semmi rossz nincsen, hiszen minden helyzet más. A cikkben az alapvető elvárásokról, illemnek álcázott kihasználásról van szó.
Hogyan épül a közös vár?
Állítom, hogy a kapcsolat elején lefektetett játékszabályok és elvárások erőteljesen meghatározzák, hogy a jövőben az a "közös vár" hogyan fog felépülni. Ezen menet közben lehetetlen módosítani, hiszen akkor "elveszik a varázs" és szétmehetnek a párok, vagy belefásulhatnak a kapcsolatba.
A közös vár azaz a család ma már közös teherviselést jelent. Apa részt vesz a gyerekek nevelésében, döntéseket hoz, míg anya részt vesz a családi kassza feltöltésében és a kiadásokkal járó döntésekben. Szóval egy fifti-fifti kapcsolat alakul ki.
Saját véleményem
Én már gimisként is törekedtem arra, hogy mindent fifti-fifti intézzünk és soha nem éreztem magam emiatt szarul, mert éppen megbontottam a tér-idő kontinuumot és illetlen voltam. Mindig úgy voltam vele, hogy én olyan lányt keresek, aki magam miatt szeret és még véletlenül sem akartam olyan felületes és múló dolgokkal lenyűgözni, minthogy én fizetek mindenhol.
Volt egy ügyes trükköm a mozinál (nyilván diákként még elmegy, felnőttként meg se próbál!): akkoriban kb. 1 000 forint volt a jegy. Mindig azt csináltam a sornál, hogy mire sorra kerültünk volna, addigra elmentem pisilni és a lánynak adtam 2 000 forintot. Így a kezébe helyeztem a döntést, hogy
a, mindkét jegyet én veszem meg, mert alapnak veszi
b, visszaadja a pénzt, én felajánlom, hogy hagyja és elfogadja a meghívást
c, visszaadja a pénzt, hiába ajánlom fel a meghívást, nem fogadja el
Mondanom sem kell, hogy a saját magam által felállított értékrendben a c volt a jó válasz, mert akkor lehettem biztos abban, hogy egy önálló, karakteres lánnyal van dolgom, akinek vannak saját gondolatai.
Oké, de mi van felnőttként? Szerintem a legrosszabb onnan megközelíteni, hogy "nem akarsz égni" vagy "nem akarsz sóhernek látszani". Mert ez nem erről szól. Gondolj bele, hogy kifogsz egy olyan csajt pasiként, akinél elvárás, hogy mindent te fizetsz. Te pedig belemész a játékba. Ha szimpatikusak vagytok egymásnak, akkor sokat akartok majd találkozni. Mondjuk egy hónap alatt 5 randi.
1 normális randi árfolyama, ha mindent te fizetsz: 12 000 forint
5 normális randi árfolyama akkor 60 000 forint. Azaz 60 000 forintot költöttél el abban a hónapban randira úgy, hogy még csak ismerkedtek és semmi sem biztos? És mennyit keresel? 200 000-et? 300 000-at? Érted már, hogy ez miért egy hatalmas kiadás, és teljesen felesleges?
A legtöbb pasi azonosítja az úri emberséget az anyagi értelemben vett öngyilkossággal. Nézem, ahogyan srácok, akik alig jönnek ki a fizetésükből, egy jó csaj miatt képesek hiteleket felvenni vagy a megtakarításokhoz nyúlnak, hogy "megfeleljenek".
Azt mondod, hogy ezt nem lehet így nézni? Hogy a francba ne lehetne? Miért, hogyan nézzük, amikor emberek hitelkártyából úri emberkednek a csaj előtt, aztán otthon két hétig zsíros kenyér a menü? Miért törtvényszerű a srácnak mattolnia a saját számláját ahhoz, hogy megtalálja a párját?
Megint egy gimis sztori, de nagyon tipikus. Még gimisként (zsebpénzből éltem, havi 5 000 forint) elmentünk a párom szülinapját Siófokon megünnepelni. 2 srác meg 8 csaj felállásban.A sétányon ezer szórakozóhely és a csajoknak akkor ingyenes volt a belépő. Nekünk pedig 800-1 000 forint minden beugró. A csajok döntötték el hova menjünk, bementünk egy helyre (mi fiúk fizettünk) aztán 10 perc múlva ki. Megint új hely, megint fizetés, 10 perc múlva ki. A negyedik ilyennél megállítottam a bandát és mondtam, hogy ezt most fejezzük be, mert nekünk fizetni kell minden ilyen bepillantunk baromságra. Az egyik csaj (apuci pénzelte persze) lecseszett, hogy képzelem ezt és akkor kifizeti nekem a jegyet. Mondtam, hogy nem erről van szó, csak nem vagyunk itt 1 órája és már 4 000 elment belépőre... Nyilvánvaló, hogyha a csajoknak is fizetni kellett volna a saját jegyüket, akkor nem így viselkedtek volna. - Merül fel a kérdés, hogy a pasinak illik csöndben maradnia ilyenkor?
Szóval a rendes randin mindig fifti-fifti történik a fizetés és a felek egymásra koncentrálnak. Mert a valódi egyenlőségben amit nem illik, hogy valaki a másikat lehúzza, a másikból nyerészkedjen.
Te mit gondolsz erről?
►►►►
Ha tetszett a cikk, akkor meg tudsz hívni egy “kávéra”: Támogatom a blogot 1-3 dollárral
IFL prémium blog: Klikk
✰ ingyenesen letölthetsz egy hasznos pénzügyi eszközt: Klikk
Segítsek neked vagy kérdésed van pénzügyekben? Akkor írj:
✰✰ szarvas.norbert@iflgroup.hu vagy
✰✰ www.iflgroup.hu
Itt találsz meg minket, ahol további "csak itt megjelenő" egyedi tartalmakat is olvashatsz
Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű, szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul, nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.
Ez a cikk 2018. március. 01. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.