Naponta frissülő tartalommal, ami gondolkodásra késztet

IFL Gazdaság

Így fog bedőlni az ingatlanpiac és úgy általában a magyar gazdaság

2016. február 20. - Szarvas Norbert

rendszerkrc3adzis.jpgAz emberek semmit nem hajlandóak megtanulni. Semmi olyanról nem hajlandóak tudomást venni, ami veszélyezteti a jóléti kényelmes érzetüket. Egy burokban élünk, amin belül baromi kényelmes panaszkodni, de kilépni belőle már annál elképzelhetetlenebb. Most ne az örömittas máról beszéljünk, hanem az elöttünk álló hegyről, ami hamarabb dől ránk, mint hinnénk. Most nem lesz időben olyan hatalmas eltérés, mint a két legutóbbi válság idején volt. Most nem évtizedekről, hanem évekről kell majd beszélnünk. De nem csigázlak tovább, inkább kezdjük is el...

Tudod mi volt a legutóbbi válság kiváltó oka?

Hosszasan lehetne analizálni, elemezgetni és idézgetni. Számtalan szektorból lehetne negatív példákat felhozni, akik ellopták a nép pénzét. De igazából tudod mi történt? A rendszer igazi vezetői (ingatlanmogulok, bankárok, befektetők, spekulánsok...stb) pontosan tudatában voltak valamivel.

Még a szart is el lehet adni, ha találunk valakit, aki felminősíti nekünk és találunk még valakit, aki hajlandó beárazni. Ha bedől a szartenger, akkor majd a politika az adófizetők pénzéből állja a bulit, hogy aztán elölről kezdődjön  minden.

Átlag emberként ne zavard össze magad mindenféle swap ügylettel, tőzsdei magyarázattal, százéves összeesküvéselmélettel. Nem szabad és úgysem fogod érteni. Annyit kell végre felfogni, hogy a gazdaság nem dőlne be, ha az emberek nem azoknak adnák a bizalmukat (legyen ez politika, egy befektetés vagy bármi), akik nagyobbat igérnek, szebb életről mesélnek. De az élet nem ilyen...

kepernyofoto_2016-02-19_23_35_20.png

 

 A válság első fázisa maga a válság

Induljunk ki abból, hogy a társadalom hajlamos elkényelmesedni. Elkényelmesedett állapotában pedig nem nagyon hajlandó változtatni. Ha nem változtat, akkor a feltörekvő "új hullám" emberei nehezebben szerzik meg a hatalmat és a pénzt. Ezért legelőször el kell hozni a "világvégét", azt a kultúrális-társadalmi-gazdasági végpontot, ami elveszi az emberektől a jövőbe vetett reményt. Beköszönt a reménytelenség korszaka. Ezt hívjuk válságnak.

A válságot onnan ismered meg, hogy nem a jólétedért dolgozol, hanem a mindennapi kenyeredért. Nem hosszú távon tervezel, hanem minél rövidebb időszakokat vagy hajlandó előre látni, hiszen minden bizonytalan és minden változik. Elragadott magával az ár, ami ellen nem tudsz mást tenni, mint "túlélni". A túlélés pedig idővel reménytelenné tesz, ha nem változik semmi, hiába minden erőfeszítés. 

Munkanélküliség, ingatlanpiac bedőlése, hitelválság, bizalmi válság és egzisztenciális válság. Ha az átlagos ember életútját akarjuk számszerűsíteni: iskola-munka-autó-család-lakás-nyugdíj útvonalon mozgunk a legtöbben. A válság időszaka azért lélek romboló, hiszen megfoszt minket ettől az úttól és nem enged gyarapodni, nem adja meg az "örömöket". Helyette véget nem érő harcra kényszerít minket.

A válság második része a legnagyobb ígéret megjelenése

Az emberek már belefásultak a véget nem érő harcba. Nyitottá váltak új-régi eszmék, hatalmak előrenyomulására. A lényeg, hogy érkezzen valaki, aki megígéri nekünk a válság végét. Bízunk benne, hiszen bízni akarunk. Minél szebb ez az ígéret, annál nagyobb a támogatottság. Ezért a hatalmi harcok fókuszpontja a válságot "előidéző" rendszer megkérdőjelezése és egy "valami új, valami jobb" ígérete. Hiszünk, hiszen hinni akarunk.

Megválasztjuk a bárkit, aki a legszebben ígér. Ez az ígéret pedig nem a valóságról, hanem a vágyainkról szól. Egyfajta társadalmi vízió, amit el akarunk érni. Irányváltásra van szükség. De ez az irányváltás igazából "szemléletváltás" ugyanazokkal az emberekkel. Az "ugyanazok" pedig maga a társadalom tagjai, akik nem hajlandóak változtatni. Így az irányváltás igazából gazdaságpolitikai, oktatáspolitikai irányzatokra vonatkozik, de még véletlenül sem bolygatja meg a társadalmi struktúra berögződéseit. Hogyan lehet változtatni ebben az esetben? Természetesen sok pénzből. Előbb a válságot kell "legyőzni", ami miatt az Állam elkezd több adót beszedni (megszorítások). A szar, hogy holnap jobb legyen ígéretével...

Harmadik fázisban ideje visszaadni a társadalomnak

A válságot papíron legyőztük, így ideje valamit adni az embereknek, amivel előre haladhatunk. Ez a pont Magyarország legnagyobb hazugsága. Az önámítás csúcsa, amikor tényleges változás nélkül hiteti el magával a társadalom, hogy minden megváltozott. Ilyenkor jönnek a gazdasági ösztönző programok (otthonteremtés, családpolitika, adókedvezmények). Eljött a habzsi-dőzsi időszaka. Mit látnak ebből az emberek? Hogy végre az Államtól (mint valami megfoghatatlan és független identitás) megkapták a megérdemelt esélyt az újrakezdéshez. Valójában nem lettünk okosabbak, nem termel az ország többet, nem nőtt az életszínvonal. Ami változott az a visszaosztás rendszere. Ebben a fázisban többet kapnak vissza az emberek. Mindezt feltételhez kötik, hogy beinduljon a jóléti cunami.

Cselekednünk kell a negyedik fázisban

A harmadik fázis tulajdonképpen kinyitotta az emberek költekezési és kockázatvállalási hajlamát. Először megint elkezdtek autóban, lakásban, családban gondolkodni az emberek, majd eljött a megvalósítás ideje. A megvalósítás mindig drága dolog. Itt üt be a ma ismert (és az elmúlt évtizedekben megismert) gazdasági rendszerek legnagyobb hibája. A költekezési kedvhez és állami ösztönzési rendszerekhez mérten általában visszafogottabb a tényleges növekedés és fejlődés. Ha az Állam hajlandó otthonteremtésre adni két millió forintot, akkor hirtelen mindenki nagyobb lakásban, drágább lakásban kezd el gondolkodni. A valóságban nem lett több pénze, nem lett több megtakarítása és nem lett jobb élete. Azért hiszi mégis ennek ellenkezőjét, mert az állami ösztönzőrendszerek hamis biztonságérzetet adnak. Ez alapvető érdeke a rendszernek hosszútávon. Ebben a fázisban az emberek újra ingatlanvásárlásban és hitelekben gondolkodnak. Evés közben jön meg az étvágy alapon az emberi kapzsiság teret nyer, és a hamis biztonságérzet miatt már nem elégszenek meg a kevéssel, hanem sokkal több kell nekik. Azért kell sokkal több, mert most úgy érzik, hogy megengedhetik maguknak és mert annyi mindent átéltek.

Ezen a ponton fogalmazódik meg a fejekben, hogy végre eljött a kánaán és örökre így marad.

Végül beköszönt a remény időszaka

Hol van már a válság? Ki emlékszik erre? Most minden szép és minden jó. Az emberek jobb autóval járnak, nagyobb lakásban laknak, szebb helyekre mennek nyaralni, jobb tv-t vesznek és így tovább. Növekszik a (hamis) életszínvonal. Ezen a ponton az alap élethelyzet a jelen és nem a múlt. Azért lehet innen nagyot esni, mert az igények megnőttek, miközben a valós mögöttes tartalom (valódi életszínvonal) nem változott. Ugyanis ezeknek a hamis érzeteknek a jelentős része nem megtakarításból keletkezett, hanem hitelből. Egyre több a hitel valódi gazdasági teljesítmény növekedése nélkül. Ez addig a pontig működik, amíg a rendszer nem telítődik és nem érzi mindenki "gazdagnak" magát. Egy ponton túl a realitás újra beköszönt a vidékre és nagyobb a hitelállománya az embereknek, mint a teljesítőképessége. Ilyenkor kezdik el nem fizetni a hiteleket és szépen kezdenek bedőlni a különböző gazdasági és szolgáltatási szektorok. Szépen sorjában, egymás után, lépésről lépésre.

De ezen a ponton még senki nem hajlandó észrevenni a változást. Inkább elkezd a jövőbe tekinteni, elkezd reménykedni.

Legvégül összeomlik a rendszer

És elérkeztünk a 2008-2009-es gazdasági világválsághoz, ahol gyakorlatilag összeomlott a magyarok élete. Szembesültek a devizahitelek csapdájával, a növekvő munkanélküliséggel és a reménytelenséggel.

Majd megérkezett a Fidesz

Akik azt ígérték, hogy kivezetnek minket a válságból és Magyarországot újra felhelyezik a jóléti térképre. Ennek ára az adórendszer bonyolítása, különadók bevezetése, a rendszer átalakítása volt. Sokat fizettünk, de...

... megérkezett hozzánk a családi adókedvezmény, a CSOK és egyéb ösztönzések állami rendszer

Megkapta végre mindenki a várva várt esélyt, hogy megteremtse a saját otthonát és életét. Ehhez komoly milliókat vehetünk igénybe. De ennek ára lesz, hiszen továbbra sem lett a lakosságnak értékesebb a termelőképessége (nem ér többet a munkánk) és továbbra sem rendelkeznek számottevő megtakarítással az emberek. 

A túlvállalás hamarosan megérkezik (2016-2019?)

 Az álmaikat a támogatások mellett hitelből kezdik el megvalósítani az emberek. Mivel egyre több ember mer álmodni, ezért az álmok egyre drágábbak lesznek (kereslet-kínálat). A drágulás különbözetét pedig hiteltúlvállalással kompenzálja a "most vagy soha" éppen aktuális nemzedék. Az eladósodás megkezdődik, de még élvezi mindenki a lehetőséget.

Végre minden rendben (2019-2021?)

Nagyjából ebben az időszakban veszi kezdetét az utolsó fázis, amikor elégedett magyarok ezreivel fogunk találkozni az utcán, akik az álomlakásban élnek, álomautót vezetnek vagy éppen az álomnyaralásból jöttek haza. Mindezt hitelből és a rendszer telítődik. Telítődik, amikor elfogynak a támogatások, amikor már csak a gazdasági teljesítőképesség számít. Egyre többen maradnak el a fizetéssel és a rendszer összeomlik. 

Újra jön a válság, megint jön a politikai irányváltás, előkerülnek a régi-új támogatások, az emberek elkezdenek túlköltekezni, és amint mindenki elérte a csúcsot minden megint előlről kezdődik. 

Ismerős?

Mit tehetsz ez ellen?

A társadalom nem fog megváltozni, viszont az általános gondolkodási mód fejlődik. Minél többen gondolkodnak, annál jobban változik meg minden.

Én gazdasági szakemberként megfogadtam magamnak, hogy ha mindenki jobbra megy, akkor én biztosan balra indulok el (ez nem politikai irány, hanem szimplán útirány). Ha mindenki balra, akkor én jobbra megyek, ugyanis a tömeg magában hordozza a felívelés és összeomlás átlagos ciklikusságát. Ha beállok a sorba, akkor nekem átlagos emberként soha nem lesz jobb.

Nézzük kézzel fogható példákon:

Én akkor veszek ingatlant, amikor mindenki eladni akar.

Én akkor fektetek be, amikor mindenki menekül a befektetésekből.

Én olcsón veszek, amikor a másik drágán akar eladni.

Én csak annyi hitelt veszek fel, amennyit amúgy is felvettem volna. Nincsen az az ösztönzés, ami miatt nagyobb hitelt vennék fel, ugyanis utána nekem kéne visszafizetnem.

Én megtakarítok, amikor mindenki kiköltekezik.

Én koncepcióban gondolkodom és nem álmokban:

::

 

 

kepernyofoto_2016-02-02_1_33_01.png Ha kérdésed van, akkor írj emailt:

szarvas.norbert@iflgroup.hu

 

kepernyofoto_2016-02-02_1_33_08.png

Ha segítségre van szükséged, akkor jelentkezz:

www.iflgroup.hu

 

facebook_icon_256.png Ha követnél minket Facebookon, akkor nyomj egy:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://iflgazdasag.blog.hu/api/trackback/id/tr418405388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

befano 2016.02.20. 14:16:53

Pénzt kölcsön ne kérj, s ne adj !

István Tamasi 2016.02.20. 15:29:39

Rákosi Mátyás ezt sokkal tömörebben el tudta mondani: "Nem a zsemle kicsi hanem a pofátok nagy."

a nagy hohoohooo 2016.02.20. 17:58:47

És a mai valóság:

0
inShare
hirdetés

Egyszer volt egy nagy csoda,

Neve: birka-iskola.

Ki nem szólt, csak bégetett,

Az kapott dicséretet.

(Weöres Sándor: A birka-iskola)

..hála érte a fényestekintetű stadionépítő ejuusamultikbankokrezsimigránstudjukkikjózanész elleni szabaccságharczos nemzetmegvezető "testvérnek" ....
Áve.....

Serrin 2016.02.22. 10:36:28

Ide egy taps smily kép illene.

Rotopass 2016.02.22. 11:53:40

Néhány megjegyzés:

>Én akkor veszek ingatlant, amikor mindenki eladni akar.
Ez ok, de ehhez nyilván kell egy kisebb(?!) tőke, ami azért nálunk még a (nem létező) középosztálynak se nagyon van.

>Én akkor fektetek be, amikor mindenki menekül a befektetésekből.
Honnan tudod pl, hol az alja, mondjuk egy részvénypiacnak? Esett 25%-ot? (Ez már válság). De eshet még bőven ugyanennyit. Sőt 100 dolláros részvény is érhet kevesebb, mint 1 dollárt. Nyilván ki lehet ülni. Lehet, hogy nem a legjobb példa, de nézd meg az arany árfolyamát 1982-2002 között. 20 év és gyakorlatilag sehova se ment.

>Én olcsón veszek, amikor a másik drágán akar eladni.
Ha a kereslet-kínálat nem találkozik, akkor hogyan lesz üzlet?

>Én csak annyi hitelt veszek fel, amennyit amúgy is felvettem volna. Nincsen az >az ösztönzés, ami miatt nagyobb hitelt vennék fel, ugyanis utána nekem kéne >visszafizetnem.
Ez egy jó ötlet. Takaró, nyújtózkodás...

>Én megtakarítok, amikor mindenki kiköltekezik.
Ez tetszik a legjobban. Ez tényleg előremutató és (talán) mindekinek megvalósítható.

>Én koncepcióban gondolkodom és nem álmokban:
Van aki meg olyan ügyes, hogy megvalósítja az ámait! Na az már igen! :-)

Serrin 2016.02.22. 13:03:24

>Én akkor veszek ingatlant, amikor mindenki eladni akar.
Ez jogos, kivéve, ha éppen agyobb kell, pl.: jön a következő gyerek. Ebben az esetben nehéz várni éveket, hogy leessen az ár. Persze egy befektetésre/kiadásra szánt lakásnál ez a legjobb megoldás.
süti beállítások módosítása