Hogyan képzeli, hogy adót csal, hogy lop, hogy ügyeskedik? Én ilyet soha nem tennék és elítélem az egészet!
Merül fel a kérdés, hogy akkor a pénznek van szaga vagy nincsen? Erkölcsi magaslatokról beszélünk vagy csak arról van szó, hogy minden szentnek maga fele húz a keze? Járjuk körbe a témát és vizsgáljuk meg a magyar valóságot ebből a szempontból! Van különbség a mutyizó politikus és a számlát nem adó festő között? Ennek járunk most utána!
A kényszer nagy úr?
Látszólag mindenki szereti magát végtelenül törvénytisztelő polgárnak feltűntetni, aki elítéli az adócsalás és adóelkerülés minden formáját. Az érem másik oldala ugyanakkor a tény, miszerint az országban nem létezik olyan ember, aki ne ismerne valakit, akinek a fizetés egy része "zsebbe" landol.
A legtöbben nem nyerészkedésből feketéznek azonban, hanem mert rá vannak kényszerítve a munkáltató által. A munkáltatót bérjövedelem után brutális mértékű adó megfizetésére kényszerítik, amit egy átlagos KKV-nak rendkívül nehéz kigazdálkodnia. Ilyen esetben megpróbálják minimálbérre bejelenteni a dolgozót és mellé zsebbe kifizetni a kialkudott részt. Ez a megoldás azonban senkinek nem jó, hiszen a cég komoly bűntetést kockáztat és annak a lehetőségét, hogy a jó munkaerő otthagyja egy másik ajánlat miatt. A dolgozónak sem jó ez, hiszen a kevesebb megfizetett járulékot legkésőbb nyugdíjas korában szenvedi meg.
forrás: euber
A kalkulációból láthatjuk, hogy a bruttó 200 000 forintos bér a munkáltatónak összesen 247 000 forintba kerül, amiből kézbe megkap 133 000 forintot a dolgozó. Végső soron a munkáltatónak az érdeke az, hogy a dolgozó minél többet kapjon meg, hiszen ezáltal javul az életkörülménye, elégedettebb lesz és jobban teljesít. Sokan kényszerből adnak minimál+zsebbe, mert így a dolgozónál marad 200 000 és a cég is megspórolt 47 000 forintot...
Merül fel a kérdés, hogy ebben az esetben a pénznek van szaga? A saját életedben nemet mondanál erre a lehetőségre és inkább választanád a 67 000 forinttal kevesebb pénzt kézbe, hogy rendesen megfizethesd az adót? Ha pedig a munkáltató ebbe nem megy bele, akkor inkább tovább keresel munkát?
Te az ismerősödnek adod a pénzt?
Mindenki életében vannak olyan helyzetek, amikor szakemberhez kell fordulni. Ilyenkor tipikusan megpróbáljuk a szakembert az ismerősi körünkben felkutatni, akitől azt reméljük, hogy jobb minőségben és olcsóbban végzi el nekünk a feladatot. Ha nem a jóindulatára hagyatkozunk, akkor előfordul, hogy "számla nélkül" állapodunk meg, mivel csak ezen tud "fogni" és kedvezményezni a mester.
Kevesen vannak tisztában azzal, hogy ezzel a cselekedettel tulajdonképpen nem állnak annyira távol attól, amit gyűlölnek a közbeszerzések során feltételezett mutyizásoknál. Egy percre tekintsünk el az összegek nagyságától. Minden másban van hasonlóság! Jah, hogy az egyik közpénzből megy? A másik is! Ehhez azonban tisztában kellene lenni az Állam fő bevételi forrásával és működésével.
Minden pénz, ami számla nélkül megy, befizetetlen ÁFA-t, adót és járulékot jelent. Ezzel magyarul károsítod a "közös kasszát", hiszen te nem fizetsz be, miközben a szomszéd igen. Ebben az esetben a pénznek van szaga? Volt már olyan, hogy inkább fizettél többet, csakhogy adózhass?
Értékelni szeretnéd a másik munkáját
Taxi, fodrász, étterem,gázszerelő...stb. A közös nevező a borravaló. Az életünkben elképesztő sok helyen adunk borravalót, amivel szeretnénk meghálálni-értékelni a másik munkáját, fáradozását. Azt hisszük, hogy ez egy tiszta ügylet a vevő és a szolgáltató között. Valójában nem más, mint adóelkerülés, feketézés, a költségvetés károsítása!
Hogyan tudná 200 forint megkárosítani a költségvetést? Gondold el, hogy 5M ember borravalózik egy évben az országban és átlagos ez az 5 millió ember havonta 1000 forintot ott hagy valahol. Ez már 5 milliárd forint (nagyon alacsony becslés), aminek az ÁFA tartalma 1,35 mrd forint lenne és akkor nem beszéltünk még a vállalkozást érintő adóvonzatokról. Ehhez a volumenhez képest hol van az a vállalkozó, aki nem elcsal egy évben 2 millió forint adót? A mocskos csaló vállalkozók, ugye? Gyakran az "ártatlan" lakosság (tömeg) nagyobb kárt okoz a költségvetésnek, mint a közutálatnak örvendő KKV réteg...
Te adnál azért több borravalót, hogy abból lehessen adózni?
Személyes kedvencem: kölcsönkérni a vállalkozó rokontól
Sokan elítélik azokat, akik felvállalják, hogy nem mindig játszanak "tisztességesen". Azt állítják magukról, hogy nekik soha nem kellene a "büdös" pénz, ami nem teljesen törvényes módon érkezik meg (leadózottan a már adózott jövedelem adózás előtt). Ezek erős elvek, amik nagyjából addig érvényesek, amíg nem kerül az ember olyan szituációba, hogy a vállalkozó rokontól kelljen kölcsönkérni, akiről köztudott, hogy "okoskodik".
Miközben tegnap még habzó szájjal szídta a feketézőket, ma már tőlük kér kölcsön az ember, hogy be tudja fizetni a rezsit, meg tudja venni az elromlott hűtő helyett az újat. Merül fel a kérdés, hogy az elvek meddig maradnak meg elvnek? Amíg nincsen pénzről szó?
Zárás
A cikk nem önigazolást keres az adóelkerülésre, hanem meg szeretném világítani a társadalom berögződéseinek, és álságos elvrendszerű életének hiányait. Ez a közjáték nem arról szólt sosem, hogy van egy csaló réteg, aki mindenkit meglop. Arról van szó, hogy mindenki a maga szintjén megpróbál érvényesülni és győztes helyzetbe kerülni. Alsóbb szinteken ez a túlélésről szól, más szinteken pedig a gyarapodásról.
Amikor elítélünk valakit, akkor tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mi feketéznénk egyetlen lehetőségként vagy pedig a munkanélküliséget választanánk az elveink miatt?
Szerintem nem elvárható, hogy Marika néni hagyja abba ezt a tevékenységet és azt a pár szem rizst tegye be a közösbe.Nyilvánvaló, hogy először azt a szabályozó és adózó környezetet kell megteremteni, ahol az embereknek marad annyi, hogy ne kelljen ebben gondolkodni. Hogy egy átlagos ember simán ki tudja számlával fizetni a vízszerelőt, ha elromlik valami. Hogy ne kelljen 1000 forinton gondolkodni annyit. Ha ezek működnek egy országban, akkor biztosan kevesebben fognak okoskodni...