Tegnap este hazánkba látogatott David Allen (a világ egyik legkeresettebb időmenedzsere), aki egy rendkívül érdekes és tanulságos előadás keretében bemutatta a hallgatóságnak az általa kifejlesztett GTD módszert. A GTD módszer tulajdonképpen egyfajta időmenedzselési módszer, amivel stresszmentesen tudunk hatékonyságot növelni. Én még azt tanultam az iskolában, hogy az általános műveltség elengedhetetlen része a lexikális tudás. Most jön egy megőszült ember Amerikából és azt állítja, hogy az agyunkat nem az adatok tárolására találták ki. Most akkor kinek van igaza?

Az első 10 perc után egyetlen dolgot jegyzeteltem le, mégpedig a várakozásomat a mai előadással kapcsolatban:

Szükségünk van erre?

Szerintem abban megegyezhetünk, hogy a világ felgyorsult, az információáramlás őrületes méreteket öltött, viszont az emberi agy még nem alkalmazkodott sikeresen. A kedvenc összehasonlításom a témában egy kutatás, ami szerint 200 évvel ezelőtt kevesebb információt kapott az akkori ember egész élete során, mint amit ma 1 hét alatt megkapunk (sokszor kéretlenül). A mai átlagos emberek információraktározási felfogása pedig nagyban hasonlít az 50 évvel ezelőtti állapothoz képest, amikor alapvetően a lexikális tudást erőltették és minden "fejből ment". Az általános rutin tehát nem feltétlenül fejlődött az információáramlással arányosan.

Szerintem népbetegség a fejfájás. Egyre több ismerősöm panaszkodik visszatérő fejfájásra, amit már nem lehet elütni a "mindenkinek az fáj, ami a leggyengébb" olcsó poénnal. Érdemes a színfalak mögé nézni. Nem állítom, hogy kizárólag a túlzott információdömping a hibás, de biztosan köze van a dologhoz. Kutatások szerint egyébként az agy így jelzi túlterheltségét. Észre sem vesszük, bele sem gondolunk, hogy mennyi információt raktározunk el. Ahelyett, hogy az agyunkat tehermentesítenénk, a túlzott információéhségünk miatt egyre inkább terheljük. A probléma, hogy a legtöbb embernek ötlete sincsen, hogyan lehetne tehermentesíteni....

A többség úgy éli az életét, hogy fáradt, hogy zavart, hogy nem tud fókuszálni, hogy elege van az adott napjából, hogy nem lát kiutat a mókuskerékből. Hogyan történhet meg mindez? Nem mi irányítjuk a saját életünket? Az emberi elmét nem arra tervezték, hogy keretek közé zárva éljen és teljesítsen. Az elme számára nem természetes környezet az iroda, a raktár és minden olyan tér, amit munkahelynek gondolunk. Közben ha jobban belegondolsz, akkor saját magunkat zártuk be egy börtönbe, ami az elmét tartja rabul és szipolyozza az energiáját, mígnem egyszercsak kialszik a "fény". Dobozból dobozba kerülünk. Doboz a házunk, az autónk, a buszunk, a munkahelyünk, néha az éttermünk és mégritkábban a mozink. Közben szabadok akarunk lenni, de egyre nehezebb.

Azt szokták mondani, hogy attól szabad valaki, mert szabadon gondolkodhat. Tényleg így van ez? Elgondolkodtál már azon, hogy az elmédet mire készítették? Az agyunk struktúrális szinten képes lexikális tudást raktározni, vagy folyamatosan erölködik?

"A te elmédet ötletek gyártására és nem a raktározására tervezték"-David Allen

A világon számos tréning és kurzus hírdeti a megoldását a megfelelő időmenedzsmenthez és agyunk tehermentesítésére. A legtöbb azért bukik el, mert túl bonyolult. A GTD módszer alapja,

hogy egy logikus és praktikus rendszerbe állítja a feladatainkat. (hamar.hu)

Nagyon fontos, hogy mindent leírjunk és ezzel tehermentesítsük az agyunkat. Az általános vélekedéssel szemben az embernek nem lételeme az adatok tárolása és azoknak előhívása. Túl sok az információ, túl sok mindenre kell figyelni. A legjobb ha lehetőség szerint mindent leírunk és megkíméljük magunkat az "el fogom felejteni" féle stresszes élettől.

Gondolj bele, nézzük meg a Himnuszt!

Én úgy tudom, hogy minden magyarnak illik fejből tudnia a szöveget. Azt viszont az elmúlt 20 évben nem hallottam, hogy minden magyarnak illik tudnia a tartalmát, mondandóját és jelentését. Tehát elvárja a rendszer, hogy értelem nélkül üres frázisokat tudjunk és egyéni kérdést csinál abból, hogy ki akarja megérteni és ki nem. Mennyi verset, mondatot kellett már életünk során megtanulni, miközben nem maradt agyi kapacitásunk az adott megtanulandóban való értelmezési-értelmi elmélyedésben?

"Mind like a water"- David Allen

Sok ember panaszkodik az idő miatt. Mindent az időre fognak. Mindig minden az idő körül forog. Általában a kifogás a következő: "Meg tudnám csinálni, ha több időm lenne".

Életünket beosztjuk és az idő mértékegységével tagoljuk. Szerintem a legtöbb ember folyamatos rohanásban van, de sosem éri utol magát. Állandóan kapkodnak. De mi ennek az oka? Valószínűleg egyébként arról lehet szó, hogy rosszul osztják be a saját idejüket, rosszul határozzák meg a feladatok fontossági sorrendjét. Ráadásul a legtöbb ember képtelen delegálni a feladatát. Mit jelent a delegálás? Képzeld el, hogy sok feladatod van és van köztük olyan, amit más sokkal jobban el tudna végezni. Szerinted nem logikus, hogy akkor őt bízd meg ezzel, és közben kihúzd a feladatot a saját listádról?

Az idő sürget. Saját magunknak állítunk fel időcsapdákat, amiket képtelenek vagyunk kikerülni. Számtalan ügyféllel beszélgettem már erről, miközben próbáltam megoldani a pénzügyi értelemben vett életüket.Egy komolyabb minta alapján állítom, hogy azért rohan mindenki, mert nem rendelkezik egy megfelelően összeállított napi tervel. Sokkal inkább él "az amiéppen eszembe jut" felfogás szerint. Pusztán azzal stresszes helyzetbe kerül és időt veszít, amíg naponta többször megpróbálja rendszerezni a gondolatait és a fejben tartott feladatait. Ha véletlenül elfelejt valamit, akkor pedig borul minden és futhat saját maga után. Szerintem baromi jó ötlet, hogy írjunk le mindent, hogy aztán elég legyen egy pillantást vetni a "to do" listánkra.

Bach-nak is 24 órája volt. Einstein-nek is 24 órája volt. Neked is 24 órád van! Ráadásul Bach-nak még Facebookja sem volt! Ez sosem az időről szól.

Mennyi időbe telik, hogy jó ötleted legyen?

Zero

Mennyi időbe telik szerelembe esni?

Zero

Végszó:

Hát szóval baromi nehéz helyzetben ülök a billentyűzet előtt. Tetszett, amit hallottam. Fontosnak gondolom a hallottakat. Úgy gondolom, hogy jó az, amit David csinál. Mégis ki kell mondanom, ami bennem van:

Az előadás végén egy gondolat motoszkált bennem! Most hallottam először a GTD módszerről, de a módszerben tagoltakat, megoldásokat én már évek óta magamtól használtam. Nem állítom, hogy ilyen szinten, de használtam. Haszáltam és biztosan tudom, hogy sokkal nyugodtabb és egyszerűbb lett az életem, mióta saját döntésből minden feladatot leírok és előre megtervezek, rendszerezek. Nem gondolnám, hogy zseni lennék, így hinnem kell azt, hogy ha odafigyelünk saját elménk jelzéseire, akkor ezeket a dolgokat magunktól is ki lehet következtetni és rutinná alakítani.

Szükség van David Allen-re? Tulajdonképpen igen, hiszen ő tökéletesen összefoglalta a témát és hátteret adott valaminek, ami előtte is létezett. Persze biztos vagyok benne, hogy sokan a fejükhöz csapnak "jééé tényleg, ezt így kéne csinálni"! De ettől szép a világ, hogy nem ugyanazt tudjuk vagy ismejrük. A tudás megosztásával pedig fejlődhetünk.

Az időmenedzsment amúgy is olyan, mint a fogyókúra. Mindenki meg akarja fejteni, mindenkinek van egy tuti módszere rá, csak éppen 99%-ban nem működik mindenki esetében. Hogy miért? Mert a változás mi magunk vagyunk, belülről kell jönnie a felismerésnek. Jöhet bárki és elmondhatja, hogy szar nekem, ha én ezt nem érzem, nem akarom érezni. Ezt azért mondom, mert a legrosszabb, ha elmész David következő magyarországi előadására vagy megveszed a könyvét és olyan elvárásokat támasztasz, minthogy mostantól stresszmentesebb legyen az életed vagy rugalmasabb és folyamatosabb.

Ez olyan hamis elvárás lenne, mintha felöltöznél rövidnadrág-trikó kombóba és kimennél az utcára, ahol éppen esik a friss hópehely. Fázol és nem érted miért történik, hiszen te mindent megtettél (vágyaidhoz illően öltöztél fel). A probléma, hogy december van. A probléma, hogy nem vetted figyelemebe a saját lehetőségeidet (hozott anyagból dolgozol) és egy téveszmére tettél fel mindent.

Jobban teszed, ha megtanulod felismerni a lehetőségeidet, és amikor egy ilyen kiválló előadást hallgatsz végig jó praktikákkal, akkor előbb gondolkozol és csak aztán változtatsz. A jó ötletekkel nem az életedet kell egyből megváltoztatni, hanem a jelenlegi életedbe integrálni az új dolgokat.

A legvégén kérdeztek egy nagyon jópofát Davidtől és megjött a csattanós válasz is:

- David, what's different between time management and GTD?

- You can't manage  time

:)