Torma Zsuzsanna (Édenkert tábor) Gazdasági Rádió műsorában osztott meg egy nagyonérdekes gondolatot a szegénységgel kapcsolatban, amiről mindenféleképpen kellene beszélnünk. "Van egy új réteg Magyarországon...néma éhezők...akik a devizahitelek kapcsán...családok mentek szét. Ők az új szegények." Nagyon izgalmas gondolat, amibe belegondolva sajnos nagyon sok igazságot találhatunk. Szakértők arról beszélnek, ha ma Magyarországon napi szinten 40.000 éhező gyermek van. Ugyanakkor ezek a számok a jéghegy csúcsát sem tükrözik, hiszen nem számolják bele azokat a gyerekeket, akik nem folyamatosan éheznek (időszakosan), illetve azokat a családokat, akik valahogyan még fenntartják magukat, csendben tűrnek, viszont egyre több dolgot kell a gyerektől megvonni. Az utóbbi csoport az "új szegények" csoportja, akiket a devizahitel válsága és a kilátástalan munkanélküliség "hozta" létre.

Pénzügyi szakemberként némi szociológiai beütéssel igazolnom kell a feltevést. Az elmúlt években a kormányzati kommunikációval ellentétben valóban egyre több család került "lejjebb", kilátástalanabb helyzetbe. Nevezhetjük ezt az "adóscsapda" utáni problémának is. Az egy dolog, hogy a családok valahogyan még kitermelték (és nagyon sokan nem tudták) a megemelkedett deviza törlesztéseket illetve egyéb kölcsönöket (lízing, személyi kölcsön, árúhitel). Viszont szinte senki nem foglalkozott érdemben az átélt traumák kezelésével, a felgyülemlet gyűlölet és stressz kezelésével, a kilátástalannak hit életszemlélet feloldásával. A legtöbb család a rossz gazdaságpolitikának (MSZP, Fidesz és a többiek az elmúlt 20 évből) köszönhetően elrontott devizahitelek árát még csak most kezdi megfizetni.

Az ár pedig nem forintosítható. Az ár a család felbomlása, szerkezeti átalakulása, lelki békéjének javíthatatlan összeomlása lesz/volt.Hány család tőrt ketté a teher alatt? Hány férj okolta a feleséget a hitelért (és fordítva)? Hány gyerek volt kénytelen végighallgatni, ahogyan a szüleik a holnap kilátástalanságáról beszélnek? Ez milyen nyomott hagy bennük az életük hátralévő részére? Lelkileg megnyomorít vagy erősség tesz? 

Ha pedig jövő, akkor nem árt egy gazdasági blogon megemlíteni a kormány zseniális adósmentését, amivel gyakorlatilag tovább adósította a hiteleseket tizen, huszon évre előre. (Érdemes elolvasni a miértet: Klikk és klikk). Röviden: Annyi történt, hogy a kormány pont a devizahitel egyetlen nagy előnyét, lényegi természetét nem akarta tudomásul venni (ha változik az árfolyam, akkor változik a tőketartozás is.). Helyette történelmien drága árfolyamon eladatta a devizahitelesek hitelét és forintban rögzítette a történelmi árfolyamot. A családok pedig lassan kezdenek rájönni, hogy átverték őket ezzel is. Átverték, hiszen a jövőben esélyük nem lesz egy kedvezőbb árfolyam miatt tőketartozás csökkenésre. 

Az "új szegények" azok a magyar gyerekek, családok, férfiak és nők, akik csendben vannak, akik miatt nem alakulnak támogató csoportosulások, akiket nem szokás éhezőnek feltüntetni. Ők azok, akik szimplán a társadalom alja felé sodródnak, és ez ellen egyszerűen nem tudnak mit tenni. A társadalom pedig addig nem foglalkozik velük, amíg nem koppanak a padlón. Amíg nincsenek látványos dolgok (éhezés, erőszak..stb.), addig elfelejtjük őket. Pedig itt élnek közöttünk, talán még saját magáról sem tudja, hogy "új szegény". De mire rájön, addigra már késő lesz. 

A múlton nem érdeme rágódni. Sajnos a múltbeli gazdasági események kötelező velejárója ez a fajta elszegényedés. A kérdés, hogy a jövőt hogyan akarjuk alakítani. Mit akarunk tenni és mi a társadalmi illetve politikai érdek?

A mi jóléti társadalmunkban társadalmi érdek lenne a folyamat megállítása és az "új szegény" réteg megszűntetése. Sokkal többe kerülne az Államnak ezt a csoportot eltartani, mint egy jobb életkörülménybe helyezni, amiben már saját magukról tudnak gondoskodni, amiben már terheket lehet rájuk helyezni.

Politikailag viszont pont ennek ellenkezője az "érdek". Hiszen a szegény és dühös tömegeket könnyebben lehet "hergelni", befolyásolni és irányítani. Amíg az ember gyűlöl és a mindennapi megélhetésén gondolkodik, addig egyszerűen nem gondolkodik magasztosabb és átfogóbb dolgokról (mint például: valójában mi a jó az országnak? ). Amennyiben a középrétegünk megerősödik, "az újszegények" is ebbe a csoportba helyezkednének el, onnantól kezdve egyfajta lelki nyugodtsággal a hátuk mögött (már nem a holnapra kell gondolni, hanem a következő hónapra,évre) elkezdenének gondolkodni a dolgokról és azok hatásairól. Innentől kezdve nem lehetne "megvásárolni" őket egy adókedvezménnyel, egy állami támogatással, hiszen nem a létezésükhöz lenne rá szükség. Ha pedig nem a létezéshez kell a pénz, akkor az állami segítséget az ember átgondolja, hogy ez összességében mibe fog kerülni? Megéri ez így nekem? Eladhatom az ország és a gyerekeim jövőjét (lásd nyugdíj) a pillanatnyi számtupírozás miatt?

Bármi történik, sajnos a sokezer szétment családot már nem fogjuk tudni "megjavítani". Viszont üzenetként fel lehet használni a sorsukat a jövő generációinak. 

"Biztosan jól választottad meg az életed alapjait? Többet ér neked egy autó, mint a család? Mi lesz az ára a hitelednek? És itt ne a törlesztőre gondolj...."

::::

Sokan jeleztétek, hogy írjam ki a posztok végére, mert számukra is segítséget jelentett:

A nyugdíj sokakat érint, sokaknak fontos. Ha ezzel kapcsolatban kérdésed van, vagy segítséget szeretnél kérni a döntésedben, akkor írj bátran: szarvas.norbert@iflgroup.hu vagy klikk