Az ókori Róma óta tisztában vagyunk a szónokok hatalmával és jelentőségével. Szinte kivétel nélkül minden modern kori társadalom a szónoki képességekre épült. Ahogy teltek-múltak az évszázadok, egyre inkább vált jelentőssé, miként képes az egyén megszólítani a tömegeket.  Ezek az emberek igazi multitaskok voltak, akiknél a továbbiakban semmit nem nyomott a latban a szakmai kompetencia, a hadsereg vezetőjének nem volt szüksége harcászati tapasztalatra (gondoljunk itt az USA-ra, ahol a hadsereget végső soron az amerikai elnök „vezeti”). A lényeg egyértelműen a széles tömegek megszólításának a képessége, befolyásoló ereje és az, hogy minden területhez hozzá tudjon szólni az illető. És elérkeztünk Orbánhoz.

A politika gyakorlatilag kifejezhető az MLM-cégektől jól ismert ügynöki értékesítés elvével. Tökéletesen kirajzolódik a magyar társadalomban és a politikai színtéren, hogy mindenki a saját termékét (ez rengeteg minden lehet, de idetartozik a szakmai tudás és a kompetencia hiánya egy ország vezetéséhez) csomagolja be szépen (eszme), miközben tökéletesen tisztában van a saját maga gyengeségeivel és azzal a ténnyel, hogy egyáltalán nem ő (lesz) a megfelelő az adott pozícióra. De mégis menni kell, hiszen mindenki pénzből él, emellett a hatalomra vágyik. Ha megnézek egy MSZP- vagy éppen Fidesz-nyilatkozatot/vitát, bizony hamar rá kell ébrednem, hogy itt már régen nem az igazságról van szó – tökéletes példázata ennek, hogy egyetlenegy politikus sem képes ferdítés és terelés nélkül egyszerű mondatban válaszolni a neki feltett kérdésekre –, hanem saját gyengeségeinek elhomályosításáról úgy, hogy a másik „hibáit” emeli ki.

Az ilyen dolgokhoz pedig azok a szónoki képességgel megáldott „kirakatemberek” szükségesek, akik képesek megcsinálni a műsort. Ezek azok az emberek, akik kellően képesek hatni a tömegekre, és karizmatikusságukkal, meggyőződésükkel akár még a valóságot is képesek átírni. Azt gondolom, hogy Orbán Viktor korunk egyik legnagyobb és legjobb képességekkel megáldott szónoka, aki ebbéli tehetségét Magyarország „bevételénél”, de az Európai Bizottság előtt is bizonyította. Nézzük meg konkrét példán keresztül, mitől annyira jó! 

Tusnádfürdő, 2013.07.27.

Orbán azt mondta a tömegeknek, hogy az országnak több olyan nemzeti vállalkozásra van szüksége, mint amilyen a Közgép. 

Ez egy zseniális kijelentés, mely Orbán Viktor sajátos kisugárzásával vegyítve képes elmélyíteni a nemzeti-hazafias érzéseket, miközben a saját pártját és kormányát mossa tisztára (Mutyi van a levesben? Na ne simicskázzunk már!), a külföldöt elidegeníti, valamint szimpátiát épít ki. Önmagában ez a mondat egy arra jelentéktelen ember szájából semmit nem érne. De Orbán szájából ez valóban hihető, elhihető, meggyőző, sőt követendő és támogatandó. Szinte senki nem teszi fel a kijelentés hallatán a kérdést, hogy arra van szüksége az országnak, hogy még több „haver” cégét tartsa el az állam milliárdjain... És vajon arra van-e szükség, hogy mindenhol a „csókosoknak” írjanak ki tendereket, és az összes riválist kizárják? Ha meg nemzeti a vállalkozás, akkor miért nem az állam nyerészkedik belőle, miért nem az állam a tulajdonos, és miért megy magánkézbe a nyereség?

Persze egy kiváló szónok tökéletesen tudja, hogy a mai viszonyok között elég valamire rásütni a „nemzeti” szót, és máris széles tömegek között válik elfogadottá annak analógiájára építve, miszerint a nemzeti = hazai = magyar = miénk. Ennél tovább pedig a legtöbben nem is akarnak gondolkodni. És ez összességében nem más, mint egy tökéletes tömegmanipuláció, melynek végtermékeit tapasztalhatjuk a szavazásokon, a tévében, a fórumokon. Az embereket tömegpszichózisnak vetették alá, és ennek manifesztálódása a logikus gondolkodás és összefüggéseket kereső látásmód teljes hiánya. Ezért lehetséges, hogy az emberek képesek hinni olyan emberekben, akik ország-világ előtt ormótlan baromságokat, ferdített részigazságokat adnak el.

Tulajdonképpen az egész politika – pártfüggetlenül és minden pártra értve is – erről szól. Az nyer, aki a legnagyobb hülyeséget a legvalószerűbb módon képes a legérthetőbben átadni a legszélesebb tömegeknek. A tömegek pedig már jó ideje nem arra szavaznak, aki a legjobb választás (lenne), hanem aki a legkevésbé rossz. A legkevésbé rossz választás 2010-ben pedig egyértelműen a Fidesz volt élén az egyik legnagyobb szónokkal, akinél csak abban lehetett bízni, hogy képességét és tudását nem a magyarok ellen használja fel, hanem mordor szemeit picit messzebbre irányítja, és tehetségével képes lesz összefogni a teljesen széthullott társadalmat. 

Önmagában káros és piti dolog lenne azt állítani, hogy aki jó szónok, az egyben rossz ember. Az is hülyeség, hogy aki nem mond el mindent vagy ferdít, és ezáltal tömegeket ver át, az egyben gonosz, sőt bűnöző. Nem lehet azt mondani, hogy Orbán valamilyen csak azért, mert (a fenti példából kiindulva) nem feltétlenül a valóságot mutatja be, ezáltal átmossa az emberek agyát. Hiszen időnként bizony a tömeg, a társadalom nem készült (még) fel a teljes igazságra. A legtöbbeket nem érdekeli a hogyan és a miért, ellenben az eredmény és az életszínvonal már annál jobban. Ahhoz, hogy ezek a dolgok a lehető legmagasabb minőségben teremtődjenek meg, szükség van a társadalom támogatására és néhány stratégiailag fontos füllentésre. Ezzel még nem is lenne nagy baj, hiszen egy nyilvános beszéddel nemcsak a hallgatóságot manipulálja a szónok, hanem a jelenlegi és a leendő (országba) befektetőket, döntéshozókat, minősítőket is. A probléma pedig ott kezdődik, ha az ígérgetések mögött nem áll valódi eszme és cselekvés, illetve sosem fog sehol megvalósulni az a Kánaán, amelyiket a szónok elénk vizionálta.