2007-ben a nagy nehezen megszerzett (megörökölt) közel 20 millió forintommal szerettem volna valamit kezdeni. Mivel egyszerű munkásember vagyok, aki nem rendelkezett semmilyen pénzügyi képzettséggel, ezért bementem egy befektető vállalathoz egy brókerházba, ahol segítséget kértem. A célom nem a nyerészkedés volt, bár bevallom, örültem volna a pénzem gyarapításának. Ott egy jól fésült elegáns bróker srác vett kezelésbe, és jól rám tukmált valami papírokat. Nem értettem én ehhez, de kénytelen voltam elhinni, hogy 300%-ot gyarapodik a pénzem minden évben. Bevallom, nagy büszkén írtam alá a különféle papírhalmazokat (közülük emlékszem valami olyanra, aminek a neve: Veszélyek és Kockázatok), miközben annyira siettem, hogy nem igazán maradt agyi kapacitásom mindet elolvasni. Otthon nagy boldogan meséltem, hogy mennyivel jobban fogunk járni, mint amennyit a bankban kapnánk, 8-10% körül. Nem is sejthettem, hogy itt valami nem stimmel, nem lehetséges magas kockázat nélkül ilyen magas hozamra szert tenni.

Ahogy teltek az évek, a befektetésem értéke folyamatosan csökkent, miközben azt vettem észre, hogy a bróker srác egyre jobb kocsival áll be a házam felhajtójára. Ha jól emlékszem, valami gazdasági világválság maszlagról magyarázott nekem évekig, és intett nyugalomra, miközben 2010-től Orbán úr és Matolcsy úr folyamatosan megnyugtatott, hogy Magyarországon nincsen válság és megszorítás. Így biztos vagyok abban, hogy ezek a brókerek lopták el és tartották meg maguknak a pénzemet. Mára a 20 millióból már csak 10 millióm van.

Azt gondolom, hogy több ezer becsületes magyar embert vezettek félre az elmúlt években, és csalták ki zsebükből a millióikat. Egyoldalúan változtatták az árfolyamokat, amikről minket egyáltalán nem kérdeztek meg. Ráadásul, ahogyan a tévéből hallani lehetett, minden ésszerű magyar bejelentést (Kósa, Matolcsy és a többiek) a külföld aljas támadása követett el a forint ellen (mivel dollárban van a pénzem, ezért engem érzékenyen érint, hiszen erre is rábeszéltek, én egyáltalán nem akarom most már, bár lehet, hogy akkor akartam, de nem, mégsem akarom).

Kérem Önöket, hogy amint a devizahitelesek sorsát a szívükön viselik és felhasználják az adófizetők pénzét a megmentésükre, próbáljanak meg azonosulni a mi problémánkkal, szegény befektetési károsultakkal is, akiket sorra tévesztettek meg, és hiányosan informáltak minket (például senki nem mondta, hogy az árfolyam változhat, illetve zuhanhat; mi pedig nem gondoltuk, hiszen nem vagyunk szakemberek). Mi nem kérünk többet az igazságnál. Az elmúlt években olyan megpróbáltatásokon kellett átesnünk, amit nem kívánunk senkinek. Mivel nem fértünk hozzá a millióinkhoz, ezért Mallorca helyett csak a Balatonra tudtunk lemenni nyaralni (évente 3 hetet), és az aspeni síelésünket kénytelenek voltunk Donovalyra korlátozni. De nehézségeink a mindennapokban is megmutatkoznak, hiszen az 1200 forintos 1 literes O2 ízesített ásványvíz helyett csak Szentkirályiba tudunk invesztálni.

Én büszke magyarnak tartom magam, aki büszkén áll a nemzeti kollektíva mögé, és aki nem hagyja magát a külföldi karvalytőkével és érdekekkel szemben. A jogainkat súlyosan károsították, és bár nem értek a pénzügyekhez, de azt számoltam ki, hogy a brókerek évenkénti 300%-os hozammal számolva jönnek nekem kamatos kamatban több mint 200 millió forinttal. Ez nem kis pénz, és ezért mára egységes egésszé szerveződve elkezdjük a pereskedéseket, ahogyan a hitelkárosultak is. Mert mivelünk, magyarokkal bármit meg lehet tenni?

Az államtól nem várunk mást, kedves elvtársak, csak annyit, hogy segítsenek meg minket, és vállalják át a veszteségünk 50%-át állami támogatás formájában, a többit pedig hárítsák a brókerekre. Mi semmiben sem vagyunk felelősek. Minket teljes mértékben megvezettek. Segítsenek a befektetési károsultaknak! Segítsenek Magyarországnak!