Naponta frissülő tartalommal, ami gondolkodásra késztet

Az oktatás megöli a kreativitást

2013. március 26. - Szarvas Norbert

edutus_kreativitas.jpgEngedjétek meg, hogy egy 2006-os TED-előadásról szóljak, mert azt gondolom, hogy témája a mai napig aktuális. Ken Robinson olyan minőségi és élvezhető keretbe foglalta komoly mondandóját, amit csakis a legnagyobbak tudnak. Ez az előadás (alul megtalálható a linkje) volt rám eddig a legnagyobb hatással. Nem szeretném K. Robinson babérjait learatni és az élményt elrontani azzal, hogy leírom, amit a végén meg is nézhettek. Inkább a gondolataimat osztom meg veletek a témával kapcsolatban, és hogy mi járt a fejemben, miközben figyeltem Robinsont. 

 

 

Hamar rá kellett jönnöm, hogy az oktatási rendszerünkben csak egyetlen jó megoldás létezik, és minden más verziót kategorikusan elutasítanak.

Elmesélem egy osztálytársam történetét.

Peti az általános iskolában a rossz tanulók közé tartozott, ráadásul nem volt népszerű, „menő” gyerek. Sokszor csúfolták, ami komoly lelki sérüléseket okozhatott neki. Anyukája mesélte egyszer édesanyámnak, hogy nem érti, a tanároknak mi bajuk a fiával, hiszen Peti lelkesen és sokat tanul, mégis mindenre kettest kap. „A fiam neve nem Peti, hanem Ketteske”...

Akkoriban senki sem gondolta, hogy valamire viszi majd. Rendkívül átlagosnak és tehetségtelennek tartották, aki képtelen teljesíteni a tantervben előírtakat. Három éve találkoztam Petivel, és leültünk beszélgetni. Az állam leesett attól, amit mesélt. Azóta is Magyarország egyik legnagyszerűbb ételszobrászaként tartják számon. Sőt kreativitásának köszönhetően megnyerte az ifjúsági világbajnokságot!

Számoljunk csak! A „tehetségtelen” Peti közel 4-5 évvel az általános iskola befejezése után kreativitásból, művészetből és alkotóképességből világbajnok lett! Ekkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy iskolarendszerünk mennyi tehetséges embert nevel  rendkívüliből átlagossá, és realizálódott bennem, hogy mennyi gyerekkel hiteti el, hogy tehetségtelen. 

Minden tiszteletem Petié, aki képes volt kitörni, és tehetségével megtalálta az utat az önmegvalósításhoz.

Azt gondolom, hogy komolyan újra kéne értelmezni az oktatási rendszert, és nagyobb hangsúlyt fektetni a tehetségek fejlesztésére. Ideje lenne elfogadni, ahogy nem lesz mindenki sztárfocista, úgy nem lesz mindenkiből akadémikus. El kéne fogadni végre, hogy attól még lehet valaki tehetséges, kreatív, intelligens és okos ember, ha képtelen az iskolarendszer követelményeinek megfelelni. 

Néhány külföldi példa az oktatási rendszerről és az általa formált világ „hibáiról”.

Elküldték egy színészképzőből azzal, hogy csak az idejét vesztegeti, túl félénk ahhoz, hogy a legtöbbet hozza ki magából. (Lucille Ball)

A Decca lemezkiadó eltanácsolta őket, és a következőt mondta: „Nem tetszik a hangzásuk. A gitárzene már különben is idejétmúlt”. (The Beatles)

Miután kicsapták az iskolai kosárcsapatból, hazament, magára zárta az ajtót, és zokogott. (Michael Jordan)

Egyik tanára szerint túl hülye volt, hogy bármit is megtanuljon, és azt tanácsolta, keressen magának valami olyan területet, ahol a kellemes személyiségével sikeres lehet. (Thomas Alva Edison)

Kirúgták egy újságtól azzal az indokkal, hogy nincs képzelete, sem pedig eredeti ötletei. (Walt Disney)

 

 

 

Update:

 

  ►►►►

Gyerekmegtakarításról szeretnél többet megtudni? Klikk

✰ ingyenesen letölthetsz egy hasznos pénzügyi eszközt:  Klikk

Segítsek neked vagy kérdésed van pénzügyekben? Akkor írj:

✰✰ szarvas.norbert@iflgroup.hu vagy

✰✰ www.iflgroup.hu 

Itt találsz meg minket, ahol további "csak itt megjelenő" egyedi tartalmakat is olvashatsz

 

Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű, szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul, nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.  

 

Ez a cikk 2017. május 01. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://iflgazdasag.blog.hu/api/trackback/id/tr575171211

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.03.27. 16:13:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Trackback: Orvosira megyek - de máshol is körbenézek 2013.03.27. 14:17:46

Célom, hogy Bécsben az orvosi egyetemen tanuljak tovább, de ezzel párhuzamosan más lehetőségeket is feltérképezek, biztos, ami biztos. Természetesen leadtam a jelentkezési lapomat a magyarországi egyetemekre is: orvosi karokra illetve biológiához, kém...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mészáros Laci 2013.03.27. 10:51:43

Minden szavaddal egyetértek. Gyerekeim 1-8 osztályt Waldorf iskolában járták (illetve a legkisebb még járja), és bár más-más gimnáziumot választottak, már ott is megmutatkozott, hogy sokat megőriztek a belső szabadságukból.

Mészáros Laci 2013.03.27. 11:42:23

Noémi,

Így van: nem a művészet teszi az iskolát, hanem a pedagógus. Sima vaskalapos állami iskola is lehet kreatív és szabad, ha a tanári kar alapját néhány igazi tanító-nevelő adja. Nem kell, hogy mindenből tökéletesek legyenek, elegendő, ha értenek a gyerekekhez, van bennük lelkesedés és kitartás.

A Waldorf sem csodaszer, az iskolát itt is a tanári közösség határozza meg, az első gyerekkel szerencsénk volt, utána már figyeltünk a részletekre.

leroi 2013.03.27. 11:49:29

Alapvetően valós a poszt felvetése és számos pontban egyet lehet vele érteni, de mégis a helyzet az, hogy a szerző fordítva ül a lovon és a szemében levő gerendától nem látja az erdőt.
Először is a tömegoktatás és a tehetséggondozás két teljesen eltérő terület és nem veheti át egyik a másik feladatait. Az igaz, hogy a tehetségek néha nehezen érvényesülnek az iskolai osztályban, ahol rajtuk kívül még 29 gyerek van, akik mondjuk átlagos (esetleg gyenge) képességűek és az iskolának/tanárnak velük is éppúgy kell foglalkoznia, őket is előre kell tolnia, tehát az ebben a rendszerbe be nem illeszkedő tehetség inkább probléma. Ezen a tagozatos képzésnek, tehetséggondozásnak, "gifted class"-nak kellene segítenie.
Magam a pedagógiai tanulmányaim alatt a Waldorf modellt tanulmányoztam ebből a szempontból, gyakorló pedagógusként kissé kritikusabb vagyok vele szemben. de még mindig megdöbbenek, hogy az ott tökéletesen működő megoldásokat miért nem veszi át az oktatás.
Az oktatási rendszer baja inkább az, hogy a "lenti oldalon" termel teljesen életképtelen funkcionális analfabétákat, illetve hogy a társadalmi különbségeket nem csökkenti, hanem felerősíti. Ezért az egész rendszer botot érdemelne, egyszerűen pont az ellenkezőjének kellene történnie.
Egyébként abban teljesen egyetértünk, hogy a mostani oktatási rendszerünk pocsék-gyenge közepes, de nem (csak) a tehetséggondozás miatt, sokkal inkább a fent említett átlagos gyerekek ellen elkövetett bűnök miatt. Ráadásul az oktatási rendszert homogén valamiként elképzelni és azt így pocskondiázni nem vall okos emberre. Nyilvánvaló, hogy vannak rossz iskolák, buta tanárok, de vannak jó iskolák, kiváló tanárokkal is, a baj az, hogy ez utóbbiak kevesebben és szinte mind Pesten.
Hamár mindenáron a tehetség és a kreativitás témakörét akarjuk feszegetni, akkor sokkal érdekesebb lenne megnézni az apa-fiú viszonylatot. Rengeteg eset van arra, hogy a hivatásában középszerű, de annak minden csínját-bínját ismerő apa fiából világraszóló zseni lesz. Mozart, Puskás, Gretzky, nagyon hosszú a sor. Vajon a genetika, a példakövetés, vagy az apai presszió termeli ki a szupersztár életpályát?
Hasonlóan érdekes a klánelmélet (nevezzük így) a több generáció óta a szakmában tevékenykedő család, amelynek egyik-másik tagja hirtelen kirobbanóan magasra emelkedik. (Kennedyk, Bachék, Beethovenék) Itt mi lehet a háttérben? A klán kapcsolatrendszere? A példa? A tehetséget előmozdító inspiráló környezet?
Még két megjegyzés:
1. A szerző híresemberes példái rosszak, hiszen a pl. Beatles nem az oktatási rendszerben lett pária, hanem a szakmai életben volt egy vak "szakember", aki nem vette észre a nyilvánvalót, ugyanez Walt Disney és Michael Jordan esete is. Ez inkább arra példa, hogy milyen rossz az, ha csak egy ember dönt tehetségről, életpályákról. (vö. magyar kultúra)
2. Az ételszobrászatban elért eredményeket hadd röhögjem ki, azzal a kínos érzéssel, hogy a nyugati civilizáció tényleg megérett a pusztulásra, ha ilyen dolgokkal emberek komolyan foglalkoznak, díjakat osztogatnak, sőt világbajnokságot szerveznek. Mindig azt hittem, hogy a pornófilmes Oscar-díj mindennek a legalja, de aztán mindig rájövök, van még lejjebb...iskolának velük is éppúgy kell foglalkoznia, őket is előre kell tolnia, tehát az ebben a rendszerbe be nem illeszkedő tehetség inkább probléma. Ezen a tagozatos képzésnek, tehetséggondozásnak, "gifted class"-nak kellene segítenie.
Magam a pedagógiai tanulmányaim alatt a Waldorf modellt tanulmányoztam ebből a szempontból, gyakorló pedagógusként kissé kritikusabb vagyok vele szemben. de még mindig megdöbbenek, hogy az ott tökéletesen működő megoldásokat miért nem veszi át az oktatás.
Egyébként az oktatási rendszer fő baja, inkább az, hogy a "lenti oldalon" termel teljesen életképtelen funkcionális analfabétákat, illetve hogy a társadalmi különbségeket nem csökkenti, hanem felerősíti. Ezért az egész rendszer botot érdemelne, egyszerűen pont az ellenkezőjének kellene történnie.
Hamár mindenáron a tehetség és a kreativitás témakörét akarjuk feszegetni, akkor sokkal érdekesebb lenne megnézni az apa-fiú viszonylatot. Rengeteg eset van arra, hogy a hivatásában középszerű, de annak minden csínját-bínját ismerő apa fiából világraszóló zseni lesz. Mozart, Puskás, Gretzky, nagyon hosszú a sor. Vajon a genetika, a példakövetés, vagy az apai presszió termeli ki a szupersztár életpályát?
Hasonlóan érdekes a klánelmélet (nevezzük így) a több generáció óta a szakmában tevékenykedő család, amelynek egyik-másik tagja hirtelen kirobbanóan magasra emelkedik. (Kennedyk) Itt mi lehet a háttérben? A klán kapcsolatrendszere, A példa? A tehetséget előmozdító inspiráló környezet?

leroi 2013.03.27. 11:52:41

@leroi: Ehh, béna szerkesztés, bocsánat, de egy rész kétszer szerepel a hsz-ben. Nemkívánt, törlendő.

leroi 2013.03.27. 11:53:35

@leroi: a "van még lejjebbb..." utántól törlendő. Bocsi

Szarvas Norbert 2013.03.27. 12:00:23

@leroi:

amit írtál a különbségek kiélezéséről teljesen igaz, mint ahogyaz is (és erre utaltam is), hogy a tanároknak minden diákot kéne előre tolni és nincs idejük a speciális ígényekre.

Viszont a vélekedésed az ételszobrászatról szerintem tökéletesen példázza azt, amiért a kreativitást kiölik az iskolában!

Hiszen itt most te döntötted el, hogy ez egy teljesen felesleges, haszontalan dolog. Nyílván emiatt nem is különösebben ásnád bele magad a témába és figyelnél fel az olyan gyerekre aki ebben tudna sikereket elérni. A Kreativitás az sokszor pont arról szól, hogy szokatlan, nem divatos dolgokat teremtünk, csinálni- amikből később divat lesz.

Javaslom írd be a google-ba hogy ételszobrászat, menj a képekre és biztosan elfogsz ájulni milyen alkotások születtek!

leroi 2013.03.27. 12:07:04

@Szarvas Norbert: Az, hogy valamiről meg tudod állapítani hogy ostobaság, az a kreativitás előszobája, mert onnan már csak annyi kell, hogy megmondd, mi a helyette használható jobb megoldás. Én Google nélkül is elhiszem, hogy mindenféle szépet lehet összeügyeskedni karalábéból meg disznósajtból, de ettől az még mindig értelmetlen és felesleges (ha úgy tetszik dekadens) tevékenység és hogy ezt egy társadalom díjakkal, meg ilyesmikkel ismeri el, az azt jelenti, hogy az a társadalom nagy bajban van. (konkrétan a vesztébe rohan, akárcsak az antik Róma.)

Szarvas Norbert 2013.03.27. 12:18:28

@leroi: nem akarom mindenáron megvédeni az ételszobráaszt de ennyi erővel miért nem dekadens egy vászonpapírra festeni?

dr. House 2013.03.27. 12:40:03

A szokásos zagyvaság, mint az oktatásról szóló posztok 99%-a. Gyakran tévesztik össze a focival, meg az énekléssel, amikben szintén világszínvonalúak vagyunk...

leroi 2013.03.27. 12:41:48

Ok, mindegy, ne vesszünk össze ezen, a lényeg úgysem ez. Azt inkább fenntartom, hogy az oktatási rendszert ezért nem érdemes szapulni, van annak épp elég más baja.

Szarvas Norbert 2013.03.27. 12:46:06

@leroi: ebben egyetértünk hogy sajnos annyira sok sebből vérzik, hogy ennél alapvetobb problémákat kene először orvosolni!!!

Szarvas Norbert 2013.03.27. 12:47:05

@dr. House: alapvetően nem Magyarországról van szó. Robinson elmondása alapján az egész világon jellemző ez a problematika!

leroi 2013.03.27. 13:00:55

@Szarvas Norbert: Bingó! Akkor várjuk az erről szóló posztokat.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2013.03.27. 13:53:32

jó, most akkor hallgassátok meg mint mondott ez a fickó (a mi Szentgyörgyi Albertünk) 1930-ban:

www.youtube.com/watch?v=pTtOEUwjjEs&list=LLPlRvrRCGfF2NMkvV-OFQQA

1930!!!!

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2013.03.27. 14:02:11

A poszthoz: ideje szembenézni azzal, hogy az átlagemberek (főleg az átlag magyar, élen a magyar ÉRTELMISÉGGEL) utálja a kreatív, önálló, egyedi, küzdeni képes embereket. Szívből, zsigerből gyűlöli az ilyeneket. Főleg az állami dolgozó értelmissség.
Hogy miért?

Idéznék az előbb Szentgyörgyi Albert 1930-as előadásból, de inkább nem idézek, hallgassátok meg! Röviden csak annyit hogy már akkor is állami dolgozó akart lenni a legtöbb értelmiség, hogy ott felelősség és kreativitás nélkül parancoskat teljesíthessen...

Mészáros Laci 2013.03.27. 16:36:43

@endike:

ez az attitűd az egységesítésre törekvő oktatási és nevelési rendszer következménye.

Morrancs 2013.03.28. 10:08:09

Több oldalról ismerem a témát.
1. Saját bőrömön, mert noha elég rég vettem részt az oktatásban tanulóként, egyes traumák mai napig kísértenek.
2. Korrepetálóként. Felsőfokú tanulmányaim alatt olyan gyerekekkel/felnőttekkel foglalkoztam, akiket az iskolarendszer ilyen-olyan szinten kivetni készült magából, és akit elvállaltam, azt átlendítettem a nehézségein, amik igen sok esetben nem az ő hibái voltak, hanem az iskolarendszeré.
3. Most két gyermekemmel "élvezzük" az általános iskola "gyönyöreit".
Az alábbiakat látom:
1. Egyes tanárok, ha levizsgáztatnák őket az általuk oktatott anyagból, szerintem még egy hármast sem kapnának. Ez szörnyű.
2. A jobb képességű tanulók messze intelligensebbek, és néha tájékozottabbak a saját tanáraiknál, és sajna ezt ők is tudják, amit persze vérmérsékletüknek megfelelően eléggé különbözően reagálnak le.
3. A tanulók egy részének az erkölcsi érzéke sokkal fejlettebb és kifinomultabb, mint a tanáriké, és ez is egy csomó konfliktus forrása. A gyerekeim problémáinak nagy része abból ered, hogy hogyan kezeljük le közösen és diplomatikusan a tanárok hibáit és bunkóságát.
4. Az iskolai felkészülés mit sem ér, a gyerekeim azért tudják az anyagot, mert itthon megtanítjuk nekik, az iskola max. a tankönyvválasztással meghatározza az éves mennyiséget, és délelőttönként gyerekmegőrzőként funkcionál. (Ezt egyébként kutatások is alátámasztják, bár persze finomabban fogalmazva.)

Morrancs 2013.03.28. 10:13:31

@Szarvas Norbert: leroi nem értette meg az ételszobrász példa lényegét.
Az a gyerek kettesekkel evickélt, miközben megvolt benne a képesség, hogy legalább egyvalamiben ő legyen a világon a legjobb. Az ételszobrászatnak nincsen gyakorlati jelentősége, de ahhoz, hogy az a mű ott első lehessen, annak a fiúnak rengeteget kellett tudnia az ételek tulajdonságairól, mi mennyi ideiig áll el, mit bír ki, mennyire formázható, hogyan kell elkészíteni, esetleg tartósítani, stb. Egy csomó elméleti ismeretanyaggal kellet rendelkeznie, nem csak kézügyességgel, azaz képes volt tanulni, akkor ez mért nem mutatkozott meg semmilyen formában az iskolában?

Nekem volt egy osztálytársam, aki bukásra állt magyarból, és egy csomó más tárgyból sem volt jó tanuló. Közben megnyert egy novellaíró pályázatot a Magyar Rádióban. Az iskolában rajtam kívül senki nem tudta, nem is mertük megemlíteni odabenn, nem láttuk értelmét.