Naponta frissülő tartalommal, ami gondolkodásra késztet

Egy HR-es mit tud elcseszni az interjún?

2013. március 11. - Szarvas Norbert

images.jpgA kétrészes előjáték után végre elérkeztünk a legforróbb témához, avagy mitől meleg a pite...

Mindenki a munkakeresőket teszi felelőssé (nem biztos, hogy alaptalanul) az elrontott interjúkért, vagy éppen a huszadik sikertelen meghallgatásért. Sokszor taglaltuk már, mire lehetne jobban odafigyelni, de annál kevesebb helyen (0?) lehetett  olvasni a másik oldal pellengérre állításáról. Mi pedig most ezekből a hibákból tanulunk. Előfordulhat, hogy a HR-es elront valamit, ami miatt már nem akarunk ott dolgozni?

Az igazság most ideát van. Reszkessetek, HR-esek, mert a munkanélküliek támadnak és megmondják a tutit!

A fogadtatás


Legutóbb ott hagytuk abba, hogy 20-25 perc várakoztatás után végre behívtak a személyes beszélgetésre.

Bemegyünk a szobába, mely valószínűleg rendkívül rideg és közegidegen számunkra, emiatt rossz érzésünk támadhat. Velünk szemben megjelenik a HR-es (legyen az férfi vagy nő), és mi – az első 5 másodperc lehetőségével élve – alaposan szemügyre vesszük. Itt már sok minden eldőlhet. Lássuk ezt az 5 másodpercet részletesen!

A HR-es öltözéke ugyan üzleties, de nagyon rossz érzés, hogy rajtunk jobb, drágább, márkásabb a ruha, mint rajta, akitől az állást reméljük. Kicsit feszengünk is emiatt, hiszen túlöltözve érezzük magunkat, és egy kívülálló szemében fordított szereposztásban kellene folynia a beszélgetésnek. Legyünk őszinték magunkhoz: igenis fontos a külsőség, és elvárjuk, hogy a HR-es jobban legyen felöltözve, mint mi.

Ezután szemrevételezzük a haját, ami az egyén egyik legfontosabb jellemzője a laikus szemében. Szerencsére mára megszűnt a konfekció, helyét átvette a kreatív hozzáállás. Szinte bármilyen hajkölteményre ráfoghatjuk, hogy nem igénytelen, viszont egyéni. Bár itt is vannak elvárásaink: a haj legyen rendezett, és csak enyhén zselés (ha szükséges egyáltalán). Ha a HR-es úgy néz ki, mint egy punk vagy mint aki Andy Warhol gépéből bújt elő, akkor nehezebben fogadjuk el tőle a kérdéseket, kevésbé akarunk neki megfelelni, hiszen egyáltalán nem tűnik számunkra olyan HR-esnek, aki egy komoly munkahelyet képvisel.

Ha igazán merészek vagyunk (és miért ne lennénk?), akkor egy alig észrevehető bólintással tekintetünket a cipőjére fókuszáljuk. Ugyanis ha meg akarod határozni a veled szemben ülő üzletember „minőségét”, ne az öltönyét nézd (általában arra mindenki figyel), hanem a cipőjét! A cipő a szakavatott szemnek mindent elárul, ugyanis ha kopott, agyonhasznált, felmerül bennünk a kérdés, hogy miért jó az nekünk, ha itt dolgozunk. Nem követi a divatot? Általában ez azt jelenti, hogy erre sincs (?) anyagi fedezete, ezért olcsóbb árfekvésű cipőket vásárol, és ezek már nem annyira tutik. Elemezhetnénk még órákig a cipő témáját, de a lényeg (és az üzenet) egyszerű: számunkra azért rendkívül fontos (kellene hogy legyen) a HR-es cipője, hiszen abból tudjuk lemérni az anyagi lehetőségeinket. Ne feledje el senki, hogy a HR-es a kirakatember, aki a céget képviseli.

 

A beszélgetés


Már izgatottan várjuk a folytatást. Az első 5 másodpercben eldöntöttük, hogy van itt keresnivalónk. A HR-es nagyon mosolyog, kedves(nek látszik), illedelmesen megvárja, hogy helyet foglaljunk, majd ő is leül. 

A beszélgetésnek általában ugyanaz a menete. Először magunkról kell mondani néhány szót; ha okos vagy, erre már modulokkal készültél, és a hitelesség hatását keltve profin válaszolgatsz. 

Komoly ellenszenvet kelt, ha a HR-es nem tartja velünk a szemkontaktust, és nem érezzük az őszinte érdeklődését. „Nem is kíváncsi ránk? Akkor ez most egy vágóhíd?” – és hasonló kérdések fogalmazódhatnak meg bennünk ebben a sajnos elég gyakori esetben. Nagyon fontos számunkra, hogy mennyire vesznek emberszámba bennünket. Mi csak akkor akarunk itt dolgozni, ha jól érezzük magunkat. Mivel ez egy interjú, ezért a szokásos körökön kívül minden információt meg akarunk tudni a munkáról és a lehetőségeinkről.

Két résszel ezelőtt megállapodtunk abban, hogy nem akarunk jutalékos rendszerben dolgozni. Ennek már a köszönés után (a HR-est félbeszakítva) hangot adunk, és egy kevésbé udvarias közbeszólással jelezzük eme félelmünket. Érdekes ez a helyzet, hiszen alapvetően tiszteletlenek vagyunk, és talán meg is zavarjuk a HR-est, tőle mégis elvárjuk az őszinte tiszta beszédet. Közölje kerek perec, miből áll a fizetés anélkül, hogy mi bármit elmondtunk volna magunkról, vagy meggyőztük volna őt a képességeinkről. Ambivalencia ez a javából, de kit érdekel...

Amennyiben nem akarja nekünk elmondani, felállunk és felháborodva távozunk, hiszen az időnket rabolta. Nem érdekel minket, hogy igazából mi pazaroltuk az ő idejét, és hogy mindennek megvan a sorrendje, amit megtörtünk. 

Ezzel rövidre is zárhatnánk a bejegyzést, de most feltételezem a HR-es alkalmasságát és korrekt, kielégítő válaszát. Viszont van, aki a sikert megízlelve tovább üti a vasat, és folytatja a faggatózást. Oké, nem jutalék, de mit is kéne dolgoznom? 

Hát ilyen nincs! Most akkor ki kérdez kit? Megfordultak a szerepek? 

Léteznek türelmes HR-esek, akik szépen válaszolgatnak, és akadnak a magukra sokat adó komolyak, akik ilyenkor megköszönik a részvételt. Belegondoltál már, hogy pontosan kinek mi a szerepe ezen a beszélgetésen? Tudod, hogy a szereposztástól nem lehet eltérni?

Ördögi kör ez, hiszen ha peched van, akkor a HR-es egy „mamusz” rózsaszín nyuszifülekkel, és mindent megválaszol, hogy aztán majd te mondd ki: nem. Vagyis nem lesz munkád, hiszen 0 potenciál volt a céget képviselő emberben. Ha szerencsés vagy, akkor is peched lesz, hiszen a magára valamit adó, szakmailag kompetens HR-es úgy kivág, ha így viselkedsz, hogy még órákig röpködsz a megye körül. Éppen azért, mert ebben a munkában igenis volt potenciál (és ezt pontosan tudják), ezért válogathatnak a jelöltekből.

De mivel mi munkát akarunk, nem hagyjuk magunkat, és folytatódik az interjú, mely már inkább a hidegháborúra hasonlít, semmint egy interjúra. Mi mindenáron meg akarjuk találni azt a hibát, amelyik miatt nem fogadjuk el a melót.

Láttátok azt a filmet, amelyikben Owen Wilson (azt hiszem, így hívták) munkanélkülit játszik, és elmegy interjúra?

A főnök felvenné egyből, de Owen elkezdi faggatni:

– Önöknél van Hanuka? Önöknél van zsidó ünnep? Önöknél van ilyen ünnep, olyan ünnep? 

– Nincs.

– Értem, akkor azt hiszem, én nem ide való vagyok. 

Értitek már? Sokszor akaratlanul is ezt tesszük, és csak vágyunk az általunk misztifikált tökéletes munkahelyre, amely nem is létezik. Mi sok pénzért akarunk keveset dolgozni minimális szakmai tudással, de a lehető legmagasabb pozícióban.

Tudom, most felhorkantottál, hogy micsoda bunkóság ilyet írni, hiszen ez nem így van. Ám legyünk végre őszinték magunkhoz: pontosan ez a helyzet – nagy általánosságban legalábbis. Ezért jegyezhetjük meg lábjegyzetben, hogy a HR-esnek igenis fel kell kötnie a gatyáját, ha azt akarja, hogy nála dolgozzunk, és valóban világklasszis teljesítménnyel kell előrukkolnia, hogy felkeltse bennünk a vágyat a munka iránt!

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Kedves Olvasó!

Remélem, izgalmasnak és szórakoztatónak találtad a cikksorozatot, melyet tulajdonképpen mindenkihez címeztem. Jelen esetben a címzett a kétfajta ember: a HR-es, illetve a nem HR-es. Örülök, ha tudtam pár vidám percet, néhány igazán komoly önfelismerést vagy éppen megbotránkozást szerezni neked. Arra kérlek, hogy egy ingyenes és egyszerű lépéssel fejezd ki tetszésedet a munkám iránt, és like-old az oldalam, cserébe első kézből értesülsz a legújabb cikkekről.

Köszönettel:

Norbi

 

Első rész:

Mit várunk a munkáltatótól?

 

Második rész:

A munkáltató miért teszi ezt, álláskeresőkkel?

 

 

 

  ►►►►

Gyerekmegtakarításról szeretnél többet megtudni? Klikk

✰ ingyenesen letölthetsz egy hasznos pénzügyi eszközt:  Klikk

Segítsek neked vagy kérdésed van pénzügyekben? Akkor írj:

✰✰ szarvas.norbert@iflgroup.hu vagy

✰✰ www.iflgroup.hu 

Itt találsz meg minket, ahol további "csak itt megjelenő" egyedi tartalmakat is olvashatsz

 

Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű, szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul, nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.  

 

Ez a cikk 2013. március 11. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://iflgazdasag.blog.hu/api/trackback/id/tr865127648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.