Ma beszélgettem egyik ügyfelemmel a hitelfelvételről, és eszembe jutott egy történet még 2009-ből, ami igazán elrettentő lehet sokak számára. Talán a történetet megismerve könnyebben betekintést nyerhetünk a reménytelenül eladósodott emberek egy részének lelki hátterébe. Azt gondolom, hogy nem létezik olyan szabályozás, amivel valaha megvédhetjük saját maguktól az embereket az eladósodással szemben. Egyetlen megoldásnak az oktatást látom, ami képes megtanítani pénzügyi értelemben vett tudatos döntést hozni...

Reménytelen élethelyzetben voltak

Amikor találkoztam ezzel a családdal 2009-ben, akkor mondhatni teljesen kilátástalan élethelyzetben voltak. Gyakorlatban két generáció (Anya-Apa és lány+ párja) élt és dolgozott együtt minden nap azon, hogy fizetni tudják a hiteleket. Talán akkor érezhetjük a súlyát ennek, ha elmondom neked, hogy a lány párja egyszerre három munkahelyet vállalt munkát napi 12-14 órában, hogy túléljék az adott hónapot.

Elkezdtük összeírni a tartozásokat és a havi törlesztéseket, nekem pedig leesett az állam attól a ténytől, hogy ez a család abban a pillanatban 11 féle hitellel (hitelkártyák, személyi kölcsönök, áruhitelek, jelzáloghitelek) rendelkezett. Én akkor úgy éreztem, hogy még én sem tudtam volna ennyi hitelt elintézni nekik, ezért talán jobban ismerhetik a rendszer kiskapuit, mint én.

Képzelj el egy klasszikus adósságspirált, amikor a jövedelem már nem elég a megélhetésekre, és ezért csekkeket tologatnak, hitelből fizetnek hitelt. Kilátástalan helyzetben voltak, amiben egyetlen reménysugárként tudtam ötletként bedobni, hogy adósságrendező jelzáloghitellel váltsanak ki mindent egyetlen hitellé. Miután kértem a bankoktól ajánlatot, a legszerencsésebb helyzetben találtuk magunkat.

A bank ajánlata felezte volna a havi törlesztőrészletet

De ennek ára volt

Nagyon fontos látnod, hogy milyen ára van egy ilyen lépésnek. Ugyanis a bank sosem ad semmit ingyen nekünk. Az adósságrendező kölcsön kedvezőbb kamattal sem jelenti azt, hogy könnyen szabadulunk a hiteltől. Ennél a konkrét esetnél a sok-sok hitel különböző lejárati dátumot jelentet. Volt, ami 2 év múlva járt volna le, volt, ami 5-6 év múlva és így tovább.

Egy személyi kölcsön vagy hitelkeret esetében sosem a tőketartozás mértéke a kifizethetetlen, hanem a havi törlesztőrészlet, mivel alapvetően rövid futamidőre vehetjük ígénybe ezeket. Amíg egy személyi kölcsön esetében fizetniük kellett 35 000 forintot havonta, addig ugyanazt a hitelt jelzálog alapon hosszú futamidővel már havi 15 000 forintos törlesztővel elérhettük.

Tehát ennek a műveletnek az ára az volt, hogy a rövid futamidejű, de magas törlesztőrészlettel rendelkező hiteleket átváltottuk volna egy 20 éves futamidejű hitellé. Így összességében rosszabul jártak volna a teljes befizetést nézve, viszont legalább eljutottak volna biztosan abba az állapotba ahhoz képest, hogy jelen pillanatban napról napra nőtt az adósságuk.

Butaság vagy jogos elvárás?

Beszerezték a szükséges papírokat és kaptunk a banktól egy ajánlatot. Most az aprót nem számolva, a lényege az volt, hogy a futamidő 20 év mellett a havi törlesztés fele annyi lesz, mint most. Ráadásul onnantól kezdve egy hitelre kell majd fizetni. Ezen nagyon megörült a család, hiszen kaptak egy újabb esélyt arra, hogy végre összeszedjék magukat.

Tudni kell, hogy ez az állapot náluk már évek óta tartott és teljesen felőrölte őket lelkileg a kilátástalan küzdelem az egyre dagadó hitelszörnyekkel szemben. Amikor megkaptuk az ajánlatot, akkor az anyuka első kérdése az volt, hogy megoldható lenne e, ha további 5 000 000 forint hitel vennének még fel, mert szeretnék a házukat kicsinosítani. Azzal számoltak, hogy eddig is bírták valahogyan, és még a plusz hitellel együtt is lényegesen alacsonyabb lesz a törlesztés.

Az elmúlt 8 évben sokat gondolkodtam ezen az eseten. Akkoriban azonnal rávágtam, hogy nem és megmondtam nekik, hogy nem vállalom el az ügyet, ha plusz hitelt szeretnének. Nem veszek részt ebben. Viszont nagyon mérges voltam rájuk, mert a mániákus felelőtlenséggel azonosítottam ezt a kérést.

Ma már úgy gondolom, hogy ezen a ponton nem beszélhetünk pénzügyi racionalitásról, és nem kérhetjük azt egy ilyen helyzetben élő családtól, hogy saját sorsát a kezébe véve onnantól kezdve kezdjen el felnőttként viselkedni saját pénzügyeikkel kapcsolatban.

Azt is gondolom ebben a helyzetben, hogy az embereknek szüksége van a folyamatos megerősítésre és egyfajta jutalomra, amivel igazolják, hogy van értelme küzdeni. Ha évekig képtelenek előre jutni, képtelenek megjutalmazni magukat és egyszercsak mégis kapnak egy lehetőséget, akkor első dolguk nem a racionalitás lesz, hanem az elmúlt évek kilátástalan és hősies küzdelmének a megkoronázása.

Szerintem ez az 5 000 000 forint és a felújítás jelentette volna számukra azt az érzést, ami miatt végső soron "megérte" végigküzdeni azokat az éveket. Vagy legalábbis egyfajta kárpótlásként működhetett volna a dolog. Ebből talán láthatod, hogy miért beszélek nagyon gyakran a pénzügyek számokkal nem kifejezthető, emocionális aspektusairól.

A pénzügyeket ma már nem számokkal akarom mindenáron kifejezni, hanem megpróbálom élettel megtölteni mindazt, amit pénzügynek hívok

Nem tudom mi lett a vége

Persze most jogosan várhatnád a happy endet, de ebben a sztoriban sosem lehetett eredendően boldog befejezés. Sőt! Mivel mi nem tudtuk ezután a kérés után együtt működni, ezért megszakadt a kapcsolat velük. Annyit tudok, hogy pár héttel később felhívott egy másik pénzügyi tancsádó, hogy megtudakolja tőlem, hol tartottunk és elkérje a papírokat. Akkor ez a tanácsadó hölgy azt mondta a telefonban, hogy el tudja a családnak intézni a kérését és megkapják a hitelkiváltást + az 5 000 000 forintot...

Azt nem tudom, hogy ezzel segített e nekik vagy sem

►►►►

Gyerekmegtakarításról szeretnél többet megtudni? Klikk

✰ ingyenesen letölthetsz egy hasznos pénzügyi eszközt:  Klikk

Segítsek neked vagy kérdésed van pénzügyekben? Akkor írj:

✰✰ szarvas.norbert@iflgroup.hu vagy

✰✰ www.iflgroup.hu 

Itt találsz meg minket, ahol további "csak itt megjelenő" egyedi tartalmakat is olvashatsz