"Áhhh mi nagyon haladó gondolkodású emberek, vállalkozók, adminok, bárkik vagyunk, akik számára minden ember ugyanannyira értékes, érdekes és értelmes. Vannak azonban szabályaink. De ezen szabályokat a nyitott világnézetünk hívta életre így teljes mértékben funkcionális, tündéri és tematikus, amit minden ember számára könnyű betartani. Ne félj attól, hogy vannak félszeműek a vakok között. A szabály ugyanúgy vonatkozik az üzlettársaimra, ismerőseimre, mint rád! Gyere ölelkezzünk a naplementébe a szivárvány sarkán..."- Megannyiszor hallottam már ezt a tematikát szakmai csoportokban, közösségekben, de akár még az iskolában is. 

Örömmel jelentem, hogy Magyarországnak (néhány példától eltekintve - az írói autonómiámmal élve) ezt a diskurzust  távolról sem sikerült még elültetnie a magvas gondolatoktól prüszkölő emberek fejében. Ez a fejlett világ eszméje, amihez nem sikerült felnőni. Ellenben ezen eszmét gyakran használják mellvértként (hasonlóan a kereszténységhez - "Mert én keresztény" - típusú örökzöld) egy-egy kellemetlen helyzetben, amikor elszámoltatnák az illető gerinctelenségét.

Néha elgondolkozom, hogy mi történne az országban, ha egyszercsak mindenkit visszahelyeznének abba a bizonyos sorba? Mi lenne, ha nem lennének egyenlőbbek az orvosi váróteremben, a marketing szakmai csoportban vagy a bankban? Válság vagy reneszánsz? Az igazi kérdés az, hogy az ezidáig kiváltságos turbékok hogyan élnék meg, hogy ki kell várniuk a sorukat, hogy bármilyen marhaságot nem böföghetnek fel és ha hülyeséget csinálnak, akkor az urambáttya nem kezdi el nyílvánosan erősíteni őket?

A kártékony nyilvános urambáttyázás

Azzal még semmi gond nincsen, ha urambáttya a négy fal között marad és egymás pompolójának a fényesre tisztogatásához nem vonnak be semmiféle külsős segítséget, tőkét, elmét, munkaerőt. Oldják meg egymás között, egymás kárára. Viszont ezek a dolgok a legritkább esetben maradnak a négy fal között. Helyette urambáttya kipakolja az ablakba, amit csak gondol és a másik urambáttya az ablak előtt elkezdi a sokaságnak magasztalni ezt a remek embert.

A sokaság magvas gondolatoktól prüszkölőb féltekéje pedig erre birka módjára reagál és elhiszi feltétel nélkül a hallottakat, hiszen nemcsak látja, hanem már hallja (igaz: inkognito urambáttyától) is a dolgokat. Ez a totális megerősítése a hülyeségnek. Így jutnak el emberek kóklerekhez, varázslókhoz, napfénnyel táplálkozókhoz vagy fogalmatlanokhoz. Aztán mindenki pislog, hogy miért nem történik soha semmi komoly és érdemleges.

Kell neked egy jó víz-gáz-hűtés-fűtés szerelő-pöckölő? Pont van a zsebemben egy ilyen remek ember, aki ugyan messze nem a legjobb a szakmájában, de legalább drága. Hogy miért fontos mégis őt felkeresned? Mert ezáltal (az ajánlásommal) szerzel nekem a mesterembernél egy jó pontot, amit majd később beválthatok valamire, valamiért, valakinek. Ne aggódj, eszembe nem jutott tényleg a legjobbat ajánlani. A legjobb olyat ajánlom a számodra, akinél a vélt urambáttya pontrendszer a legjövedelmezőbb számomra.

De mégis miért őt ajánlod?

"Azért jó, mert ismerem. És azért ismerem, mert jó" - erre mondják: Circulus vitiosus.

Mint a hiénák

Időnként megmerítkezünk az internet kommentelős szekció bugyraiban, ahol igazi arcok csapnak össze, hogy a Facebook által feljogosított hatalmuknál fogva önkényesen nyilatkozzanak egy gondolat, egy kampány sikerességéről vagy bukásáról azelőtt, mielőtt véget ért volna. Mindig azt vettük észre, hogy a negatív kommentek egymást erősítve, hiéna módjára érkeznek meg.

Valaki elkezdi, amire mondjuk valaki reagál egy értelmeset. Ekkor a hiéna falka, az urambáttya csapat megérkezik és elkezdik egymást erősítve darabokra szedni szerencsétlent:

- Ez szar - mondja J.
- Miért szar? - kérdezi K.
- Bele sem megyek annyira szar- reagál J.
- Ez szerintem is szar- érkezik meg N.
- Hát nem látod, hogy mindenki szerint szar? - önigazol J.

A semmiről volt szó, nulla használható érvkészlettel, de a lényegen nem változtat. A falka egyik tagjának valami nem tetszik, aminek hangot ad. Erre érkezik egy reflektálás, amit már a falka többi tagja nem engedhet (presztízsből) meg, ezért becsatlakozik akkor is, amikor teljesen irreleváns a téma.

- Hát azért a J. az mégiscsak J, aki letett valamit az asztalra.- gyorsan közbevág Q.

Az egész diskurzus pedig máris farokméregetésbe csap át, személyeskedésbe és mindenki azt a bizonyos asztalt próbálja megülni...

- Jaaaaaa, szóval J. letett valamit az asztalra? Akkor biztosan igaza van - válaszol ilyenkor a néma tömegből valaki, akit birka módjára sikerült megvezetni. Abból indul ki, hogy mivel a múltban volt valami jó lépése, akkor emiatt egész életében mindig igaza lesz (holott ilyen kártya nem létezik).

Az urambáttya rendszerben nem kritizálhat mindenki

 Nem a kritika a lényeg, hanem hogy ki mondja 

Ebben a szellemi diskurzusban dedikáltan igaz a fókuszpont tévesztés. Mindig minden esetben a személy a döntő és az, hogy milyen háttere van, és kit ismer. Gyakorlatilag szórul szóra ugyanazt a kritikát más fogadtatás övezné egy niemandtól, mint urambáttyától. 

Megfigyeltem bizonyos csoportokban, hogy vannak urambáttyák, akiknek mindent szabad. Akik minden létező Facebook poszt alá támadhatnak, fikázhatnak, kritizálhatnak és minden oké. Ha viszont a körön kívülről kritizál vagy fikáz valaki, akkor az nem ritkán belekerül a fekete skatulyába, a tiltó listára, a "mindjárt kib@szlak a csoportból" admin címkére. Hogy miért? "Mert te nagyon destruktív elem vagy". Az egész pedig egy elvi szinten körülhatárolhatatlan homogén massza, amit az objektívitásba csomagolt szubjektív sértődékenység jellemez.

Nem az a baj, ha valakit erősítesz, hanem ha a másikat elpusztítod

Az urambáttya rendszer határain kívül is létezik az a világ, amiben az egymással szimpatizálók segítik egymást. Viszont ebben a felfogásban az egymás erősítése nem jár együtt a másik végtelen degradálásával, elpusztításával. Márpedig ma ez jellemzi a magyar valóságot bármilyen csoportosulás szintjén:

A falka összeáll, majd lesz körülöttük a massza, a tömeg, aki csatlakozni akar az erősekhez és ezért támogat. Ezen a kétkörös (belső kör és külső) rendszeren kívül elhelyezkedők pedig az ellenség, aki semmiben nem lehet jobb, szebb vagy okosabb. sosem lehet igaza, kivéve ha az igazával a falka egyik tagját erősíti meg.

Pár napja figyeltem meg egy diskurzust a Facebookon, ahol szövegírót keresett különböző preferenciák alapján az ember. Ilyenkor természetes, hogy érkeznek a "szia, én az vagyok" című self promók. Mit csinált a csoport falkája? Elkezdte felzabálni, megtámadni ezeket a körön kívül elhelyezkedő szabad prédákat, akik rámerészkedtek a friss husira. Magát a létezésüket és a létjogosultságukat kérdőjelezte meg a falka és elhiteltelenítette. 

A végére kiderült, hogy valójában egész Magyarországon kábé 10 szövegíró létezik és abból szerencsére 3 most is itt van és várja a husit. Zseniálisan lehetetlen helyzet, amivel tulajdonképpen megpróbálták elzavarni azokat a félamatőr vagy kevésbé profi jelentkezőket, akik még nem tartanak valahol, de szeretnének. Mintha a falka tagjai profi szintől indultak volna, holott nem. Mindenki volt kezdő, haladó.

►►►►

Gyerekmegtakarításról szeretnél többet megtudni? Klikk

✰ ingyenesen letölthetsz egy hasznos pénzügyi eszközt:  Klikk

Segítsek neked vagy kérdésed van pénzügyekben? Akkor írj:

✰✰ szarvas.norbert@iflgroup.hu vagy

✰✰ www.iflgroup.hu 

Itt találsz meg minket, ahol további "csak itt megjelenő" egyedi tartalmakat is olvashatsz