Nem újdonság szerintem, hogy minden létező nemzetközi kimutatásban a magyarok az egyik legpesszimistább, legnegatívabb nemzet. Persze értem én, hogy te pont nem vagy ilyen, de valamiért mindenki azt gondolja magáról, hogy pozitív életszemlélettel él. Egy ország, ahol mindenki megvan győződve arról, hogy pozitívan él és egy világ, amelyik megvan győződve ugyanennek az országnak a negatív lakosságáról! Hogy van ez?

Interjúk alapján egyes afrikai országokban boldogabbak az emberek, mint a magyarok. Pedig előbbiek éheznek...

A negatívum lehet pozitív is?

Valószínűleg az anyagtejjel szívjuk magunkba a negatívumhoz való hozzáállásunkat. De legvégső esetben az iskola végére meggyőznek minket arról, hogy van a jó és a rossz. Van a fekete és van a fehér. Lehetsz jó vagy lehetsz rossz. Mindig két irányt mutatnak, míg elképzelhetetlen egy harmadik irány, vagy negyedik, vagy tizedik. A magyarok gyerekkoruktól kezdve törekednek a helyes irányra", miközben azt sem tudják, hogy az tulajdonképpen mi lenne.

Gondolj bele!  Már többször elmeséltem egyik sztorimat nektek, amiben volt Peti. Peti kódneve az általános iskolában a "ketteske volt". Ha fejreállt is mindig kettest kapott. Ebben a rendszerben ő egy negatív példa, egy bukott gyerek volt. Senki nem akart Peti lenne pontosan emiatt. Iskolából kikerülve legnagyobb meglepetésre kiderült, hogy Petit az ételek iránti szeretet mozgatja. Ételszobrász lett, mégpedig saját kategóriájában világbajnok. Felnőttként sokan szeretnének "Peti" lenni. Akkor most Peti életét hogyan értékeljük? Követendő példa vagy elkerülendő eset?

Úgy látom, hogy a magyarok mániákusan menekülnek a negatívtól, a hibáktól. Annyira félnek hibázni, hogy folyamatosan letagadják, nem ismerik el. Mivel nem vesznek "hivatalosan" tudomást róla, ezért nem is tudnak ellene tenni. Hányszor volt már az életedben olyan eset, amikor valami történt egy cuccoddal, amit kölcsönadtál, és a másik egyszerűen letagadta? Sőt! Egyenesen megsértődött, hogy azt feltételezed, nála ment tönkre!

Még a feltételezés is sértő! Hiszen Én én vagyok. Kizárt dolog, hogy a kezembe menne valami tönkre! Ha én eszek, akkor még a morzsa sem esik a földre!

Mit tettél le az asztalra?

Nem elég, hogy negatívak vagyunk, de még másokat is képesek vagyunk belefojtani saját poklunkba! "Ki vagy te? Különben is mit tettél le eddig az asztalra?"- Ismerős mondatok? Mert ugye létezik egy asztal valahol, valamikor térben és időben, amin számot kellene adnunk arról, amire képesek vagyunk. Persze ehhez az asztalhoz kizárólag a jelen nem levő harmadik felek férnek hozzá.

Van egy kognitív disszonancia az egészben. Miközben a magyarok már kiskoruktól kezdve kiindulópontként saját tökéletességüket bizonygatják (ismerős eset? Középiskolában a Te osztályod volt a legjobb, a Te osztályfőnököd volt a legjobb, a Te iskolád a legjobb, a Te oktatásod a leghatékonyabb...stb), addig el sem bírjuk képzelni, hogy a saját környezetünkben valaki világszínvonalon, de akár országos szinten teljesítsen. Érdekes, nem? A legjobbjak vagyunk, de ez csak addig működik így, amíg a csoport működik. A csoportunk a legjobb. De az egyén az nem lehet kiemelkedő. Az egyén az maradjon meg nálunk rosszabbnak.

Az erkölcsi győzelem morális zsákutcájában élve

Soha nincsen igazi felelőse semminek. Valahol elveszett a felelősségvállalási hajlandóság és létállapot. A magyarok az erkölcsi győzelemet helyezik mindenek fölé. Az erkölcsi győzelem pedig totálisan eltorzult. Ha jobban belegondolunk, akkor az erkölcsi győztes nem az lesz, aki sikereket ért el, aki meggazdagodott, aki kiállt és vállalta a felelősségét.

Az erkölcsi győztes mindig csak az lehet, aki a "nép gyereke", aki szükségszerűen szenved, nyomorog és erősíti az üldöztetést, a közösségi áldozattudatot. Tehát az erkölcsi győztes az, aki táplálja a felgyülemlet népgyűlöletet és szenvedést. Lehet erkölcsi győztes Pali bácsi, aki 40 évig minden nap 10-12 órákat dolgozott és ennek eredményeképpen ma már a legújabb BMW-vel járkál? Dehogy lehet! Ő egy köcsög, beképzelt gazdag nyugdíjas!

Lehet erkölcsi győztes Mari néni, aki ledolgozott ugyanúgy 10-12 órákat 40 éven keresztül és ma már gyógyszerre is alig futja? Szegény Mari néni! Becsületesen dolgozta végig az életét, és nem ezt érdemli!

Közben senki nem firtatja az adott létállapot mögötti tartalmat, mint például lehetséges e, hogy Pali bácsi becsületes volt, mindig bejelentette magát, mindig rendesen adózott maga után, míg lehetséges e , hogy Mari néni 40 éven keresztül jól élt, mert vállalkozóként soha nem fizetett adót, nem jelentette be magát és az eredményét most issza meg? 

Ne értsd félre! Itt most nem sablonokat gyártok, csak két létező elképzeléssel mutatom be, hogy mit jelent Magyarországon az erkölcsi győzelem! De akár hozhatnánk mai középkorúakat, ahol megannyiszor elhangzik a "de legalább én becsületesen dolgozom" című örökzöld, ha meg kell magyarázni a másik gazdagságát. Mert a magyar erkölcsbe nem fér bele a becsületes és keményen dolgozó vállalkozó képe. Mert keményen dolgozni mintha csak éhbérért lehetne. 

Azért nincsen kiút ebből, mert a kemény munka nem nyeri el méltó jutalmát

Ha szivünkre tesszük a kezünket, akkor ritkán jut eszünkbe pozitív gondolat, amikor meglátunk egy embert a 25 milliós autójából kiszállni. Vagy ritkán önti el melegség a szívünket, amikor egy hülye blogger 700.000-ért akar számítógépet vásárolni. "Kapja be a köcsög".

Az a legnagyobb baj, hogy nincsen a fiatalok számára perspektívája a kemény munkának. A legjobb esetben is mi történik? Keményen és kiemelkedően teljesít valamiben, aminek aztán meglesz az eredménye. És mi történik ezután? A barátok, emberek elfordulnak tőle, mindenki ki akarja használni, titkolni kell a sikerét és a végén még bocsánatot is kell kérni, mert többet ért el, mint mások. Ez így nem túl szép perspektíva.

Tudom, hogy már keresed a komment ablakot, hogy felrakd az "emútnyóccévv", a "fityesznation", a "privatizáció", a "mindennek van alapja" című lemezeket. De lesz@rom. Ha van eszed, akkor te is ugyanezt teszed. Van értelme sajnáltatni magunkat és elmondani tízmilliomodik alkalommal, hogy mi volt a múltban? Tudsz rajta változtatni?

Csak az számít, ami most van és ami holnap lesz! Erre van ráhatásunk!

Számomra a végső következtetés, hogy a magyaroknak csak abban az esetben lesz esélye pozitív nemzetté vállnia, ha megtanulják feltétel nélkül elismerni a másikat és örülni a másik sikerének.

►►►►

Gyerekmegtakarításról szeretnél többet megtudni? Klikk

✰ ingyenesen letölthetsz egy hasznos pénzügyi eszközt:  Klikk

Segítsek neked vagy kérdésed van pénzügyekben? Akkor írj:

✰✰ szarvas.norbert@iflgroup.hu vagy

✰✰ www.iflgroup.hu 

Itt találsz meg minket, ahol további "csak itt megjelenő" egyedi tartalmakat is olvashatsz