Kedves (azt mondják) csodálatra méltó Hölgyemény!

Kérlek áruld el nekem, hogy miért akarod mindenáron beárazni a szerelmedet, miért akarsz egy árcímkét ragasztatni imádott párod által a füledbe, mint amikor a marhákat viszik a farmervásárra? Minél nagyobb az ajándék, minél szebb a rózsabokor, annál jobban érzed magadat szeretve? 

Nem érzed, hogy tulajdonképpen szembemész mindazzal, amit képviselni szeretnél? Mert ki akarná magát pénzért eladni? Ki akarna pénzért boldogságot vásárolni? Mert azt biztosan tudom, hogy Te NEM akarsz ilyesmit! Ehhez képest minden évben van egy Valentin nap, egy évforduló, egy heti forduló, egy napi forduló, egy "már 5 perce nem vesztünk össze" forduló, egy névnap, egy karácsony, egy hanuka, egy Nőnap és még ki tudja, hogy micsoda arra, hogy megemlékezzünk rólad. 

És hogyan emlékezhet meg a FÉRFI rólad és a jeles napodról, amiből minden évben csak egy van (igaz az adott egy napból van évente vagy 40 darab), minthogy fogja magát és belemártogatja magát az amerikai mézesmázos rózsaszín szirupba és rutinszerűen bemegy a boltba venni egy "legalább egy virágot" féle szuper és felülmúlhatatlan ajándékot. 

És Te tényleg attól érzed magad Nőnek és szeretve, ha a férfit (akinek szeme elött egy esetleges öri-hari félelme lebeg Damoklesz kardjaként a feje felett....) belekényszeríted ilyen méltatlan helyzetbe? Mert ez az életben nem úgy működik, mint ahogyan Justin Timberlake vagy Mr. Grey míveli az amerikai bullshit filmekben. A való életben egy férfinak ez általában egy kellemetlen és méltatlan helyzet, hiszen

egyrészt kötelező ezeken a napokon szeretni, miközben tudjuk, hogy vannak nehezebb napok is.

Másrészt kötelező vásárolni a "nőnapi 20-30%-os felárral" valamit, holott mi tényleg csak akkor szeretünk vásárolni, ha saját gondolattól vezérelve lephetjük meg a párunkat. És őszintén egymás között megvallva, nincsen sok meglepetés ezekben a mesterséges mondvacsinált napokban, amikor mindenki tudja, hogy mire megy ki a játék... 

És a szeretett NŐ mosolya sem mindig teljesen őszinte. Nagyjából sejti, hogy mire számíthat és érkeznek a "jujj de jó, mennyire meglepődtem idén 40-ik alkalommal, 5 éves együttlétünk alatt már a 200. alkalommal!". Annyira mű, annyira mondvacsináltak ezek a napok. 

A Férfi elött pedig három lehetőség van! Nem vesz semmit, vesz egy jelképes túlárazott csokit/virágot vagy valami drága dolgot. A drága dologgal az a baj, hogy attól nem fog téged jobban szeretni, csak beárazzátok a saját magánéleteteket és talán palástoljátok a meglévő problémákat. De ezzel a képmutatással garantálom, hogy nem fogjátok megoldani a dolgokat. Semmi nem lesz jobb!

És mi a jó a virágban, ha már itt tartunk? Jártam ma a várost és mindenhol virágcsokorral közlekedő Mucikákba botlottam. Úgy éreztem magam, mintha egy temetőben rohangálnék, ahol mindenki vidáman sétálgat kezében a sírból kiásott csontdarabkával!

Hidd el nekem, hogy a virág élve szép a természetben! Abban semmi szépség nincsen, hogy két talicska pénzért a hős férfi fakó lován lebagtat a legközelebbi virágárushoz, ahol már haldokló "egykor élettel teli" növékenyeket vásárol, amit aztán örömmel fogadsz. Majd beraksz egy vázába, két percig örömködsz benne, aztán legközelebb akkor veszed a kezedbe, amikor már elrohadt. Addig pedig az elmúlás és rothadás mámorában fürdőzől otthon, minden pillanatban,amikor rápillantasz szerencsétlen növényekre. 

Azt hiszed, hogy ez a szerelmetek jelképe. Ez barbárság! Ez pusztítás! Ez megalománia! Jah, hogy Te csak 1 szál virágot kaptál? Szerinted ezzel máris felmentetted magad? Ha minden nő Magyarországon idán kapott egy szál virágot, akkor elpusztul a napokban több millió szál növény. És azt már tudjuk, hogy minél több a szál, annál nagyobb a szeretet. 

Mikor hagyunk fel ezzel az önpusztítással? Miért nem lehet azt kérni, hogy menjetek el kirándulni a természetbe és ott gyönyörködni a táj illetve a virágok, növények szépségében?

Ezt csak mellékesen jegyeztem meg!

Visszatérve az eredeti problémához! 

1910-ben határozták el, hogy nemzetközi nőnapot tartanak annak emlékére, hogy 1857. március 8-án New Yorkban a textilipari munkásnők a béregyenlőségért és munkaidő csökkentéséért sztrájkoltak. A dátum akkor vált véglegessé, amikor 1917-ben Oroszországban ugyanezen a napon tüntettek a nők kenyérért és a békéért. Az ünnep igazi születése korábbra, a századfordulóra tehető, és szorosan összekapcsolódott a nők különböző jogainak követelésével.

Néhány évtized elteltével, amikor már egyre több országban vívták ki a nők a választójogot, és a mozgalom elérte legfőbb célkitűzését, hanyatlani kezdett. A 60-as évek nőmozgalmai során viszont új értelmet kapott a nőnap: a nők már az egyenjogúságukért küzdöttek. 1977-ben az ENSZ is elismerte, és felvette a világnapjai közé.

Magyarországon először 1914-ben ünnepelték a nőnapot. 1949-től az állami propaganda állította a saját szolgálatába, a rendszerváltás után viszont az ünneplése visszaszorult. Érdekes momentum azonban, hogy Oroszországban a mai napig munkaszüneti nap március 8.

Csak szeretném jelezni, hogy a Nőnap nem a szeretetről szól és nem a Valentin nap második felvonása, mint ahogyan mégis sokan megélik. A nőnap egy igen komoly történelmi eseménysorozatnak a megemlékezésére szolgál. Nem gondolom, hogy itt helye lenne a rózsaszín mézesmáznak, mikor Nők harcoltak a jogaikért és az életükért! Persze a kapitalizmus hamar felismerte ebben az üzleti lehetőséget és gyorsan megtalálta magának az "így illik" procedúrát. Aztán ma már tényleg mindenki reflexből ajándékoz, mert így illik! Hogy miért? Mert mindig így volt és mindig így lesz!

És miért volt mindig így? Mert mi már belenőttünk (és a szüleink is) egy szabadabb és egyenjogúbb világba, ahol nem feltétlenül kellett abban az értelemben harcolni az egyenjogúságért, mint ahogyan tették azt a múlt század közepéig. 

És legyünk őszinték! Ma már igazi egyenlőség van és ezt a fajta " női elnyomottak károsultságot" inkább belenevelik a modern nyugati világ női, mintsem átélnék azt igazi valójukban. Persze vannak súrlódások, de itt már régen másról van szó. De tök felesleges erről beszélni, hiszen Én még életemben nem hallottam volna, hogy az ilyenkor kötelező csoki-virág-ajándék és puszi-puszi kombón kívül bárki egy szót szólt volna arról, hogy mire is emlékezünk meg.

Ma már ez alanyi jogon jár a nőknek, és a nők napja a létükre emlékezik meg és nem arra a történelmi eseményre, mint amiért egyáltalán életre hívták. 

És akkor visszatérünk az eredeti felvetésemre, hogy beárazzuk a saját szeretetünket, szerelmünket. Minél jobb az ajándék, annál nagyobb a szeretet. Pedig azt gondolom, hogy a szeretet és az egymás iránti tisztelet vagy jelen van a mindennapokban, vagy megette a fene (és ezen egy ajándék sem segíthet).

De Ti tudjátok!

 ►►►►

✰ ingyenesen letölthetsz egy hasznos pénzügyi eszközt:  Klikk

Segítsek neked vagy kérdésed van pénzügyekben? Akkor írj:

✰✰ szarvas.norbert@iflgroup.hu vagy

✰✰ www.iflgroup.hu 

Itt találsz meg minket, ahol további "csak itt megjelenő" egyedi tartalmakat is olvashatsz