Mintegy 460 esetet gyűjtöttek össze és vizsgáltak meg a „Krízistérkép 2016” kiadvány szerkesztői. A külföldi minták alapján, Magyarországon első ízben végigvitt kutatás a Magyar Public Relations Szövetség Kríziskommunikációs Tagozatának berkeiben készült. A szerzők olyan botrányokat, kríziseket vizsgáltak meg, amelyek valamilyen módon kríziskommunikációs eljárást, a reputáció, a hírnév védelmét követelték meg az érintettektől. „Az esetek közel harmadát az állami, nemzetgazdasági célokat ellátó intézmények produkálták, a legkisebb halmazt a technológiai cégek ügyei képezték. Kronológiát tekintve április és november volt a két leginkább krízisektől sújtott hónap. Mindösszesen az esetek majdnem felét a forprofit (nyereségérdekelt) szervezetek adták” – hangzanak a kötet legfontosabb megállapításai. A nyilvános színtér 145 válsággal messze felülreprezentált az egyéb iparági szektorokhoz képest, mivel a közéleti, politikai, közigazgatásban végbemenő, állami intézményekkel kapcsolatos válságok, illetve az oktatási-, mezőgazdasági-, egyházi- és sportpiacon megjelent krízisek egyaránt idetartoznak. A fogyasztói szolgáltatások köre nevezhető a másik legfrekventáltabb kategóriának. Jellemzően ezen szektor márkáinak ismertsége a legnagyobb, többen közülük „lovebrand” a szakmai definíciók szerint. Ebbe a kategóriába sorolták a kommunikációs- és médiaipar szolgáltatóit, akiknek elemi érdekük a hírfolyamban szereplés. Nem meglepő tehát, hogy ezen márkákat érintő kisebb-nagyobb krízisek is nagy közönséget érnek el, nagy a hírértékük. 2016-ban a regisztrált krízisek negyede e szektor vállalatait érintette. A közlekedés is veszélyes üzemnek számít, emiatt kiemelt, gyakori szereplője a kríziskommunikációt feltételező híradásoknak. Nem csupán a veszélyessége miatt érdekes a hírek szempontjából, de jelentős költségigénye és tömegeket érintő jellege miatt is. A szerzők éves összesítésben mintegy 38 esetet soroltak a közlekedéssel összefüggő krízisek közé.
A Krízistérkép a szakma vezető szakértőinek tolmácsolásában átfogó képet ad a 2016-os esztendő összes hírnevet érintő válságáról. A kiadványban szektorokra lebontva elemzik az eseteket, így az egyes iparágak aktuális krízisérzékenysége, reputációs kitettsége is megállapítható. Az első ízben megszületett kiadvány komoly hozzáadott értéke lehet, hogy a cégek, vagy állami intézmények, alapítványok vezető tisztségviselői, tulajdonosai képet kaphatnak arról, milyen kockázatokkal, veszélyekkel szembesülhet az általuk irányított szervezetek hírneve. A vezetők egyúttal ösztönzést is kapnak arra, hogy a szervezet felkészültségét megvizsgálják, a kríziskommunikációs kockázatokat elemezzék. A vezetők mellett a kommunikációs szakma képviselőinek, kutatóknak, elemzőknek is tanulságos lehet a kiadvány, amely a terület iránt érdeklődő laikusoknak is izgalmas olvasmányt jelenthet.
„A Krízistérkép legnagyobb értékét az jelenti majd, ha éves rendszerességgel elkészítjük, így évről évre referenciapont lehet az egyes szektorok krízisérzékenységével, vagy akár az időrendi eloszlás változásának megjelenítésével” – hangsúlyozta Bőhm Kornél, az MPRSZ Kríziskommunikációs Tagozatának vezetője a kötet tegnapi bemutatóján. A szakember rámutatott, az esetek gyűjtése és minősítése óhatatlanul szubjektív elemeket is tartalmaz, ugyanakkor az egységes szerkesztési elvek és közösen elfogadott módszertan biztosítja, hogy a tervek szerint évente jelentkező kiadványok összevethetőek legyenek és a tendenciákat hitelesen bemutathassák.
A Krízistérkép 2016 kutatás módszertana:
Azokat az ügyeket tekintették krízisnek, amelyek elérték a mainstream media (leginkább a legnagyobb hírportálok) ingerküszöbét. Csak blogokon, közösségi médiában megjelenő híreket nem vettek bele az összesítésbe. Alapelvük volt, hogy csak 2016-ban kipattant ügyekkel foglalkoztak, ha egy esemény korábban történt, különösen, ha már korábban is írtak róla az újságok, nem képezte a vizsgálódás bázisát. Igyekeztek kizárólag olyan ügyeket feldolgozni, amelyek során tetten érhető valamilyen reputációs sérelem, hírnéven esett kár, így általában a közlekedési baleseteket, lakástüzeket, sérüléssel, halálesettel járó katasztrófákat nem vették számításba. A közéleti - politikai - esetek közül csak azokat vették be a gyűjtésbe, ahol az ügy nem kifejezett és szándékos politikai döntés eredménye volt. A botránykőnek számító szervezeteknél, ahol az év során rendre új és új ügyek kerültek elő, minden új ügyet beleszámoltak a krízisek közé, de ugyanannak az ügynek az újbóli felemlegetését már nem számolták bele újra. Így összesen 458 esetet gyűjtöttek össze, amelyeket csoportosítottak iparágak szerint, a tulajdonos/fenntartó szektora szerint, hónapok (kronológia szerint) és aszerint, hogy az adott válságot elhúzódónak, vagy hirtelen fellépőnek és gyorsan lecsengőnek tekintették.
A krízistérkép az alábbi linken elérhető: http://bit.ly/2l9uijo
