Elmondom, hogy mi bosszant engem nagyon, még mielőtt a sztoriba beleássuk magunkat. Ma Magyarországon vannak a hívószavak, amikre a slep gyűlik és habzó szájú inger kommentekkel reagál. Ilyenek a "valamilyen betegsétől szenvedő fiú" a "szegény vallás" és hasonló popularista kisebbségi komplexusban sütkérező maszlagok. Ha az internet népe vagy valamelyik bulvár megpendíti a harangot, akkor már senkit nem érdekel a valódi sztori. A lényeg, hogy állítsuk szemben Ludas Matyit Döbrögivel. Innentől kezdve egyértelmű, hogy Döbröginek sosincs igaza és mindig Ludas Matyi az áldozat. Most nézzük meg, hogyan tették tönkre egy ember megítélését, aki segíteni akart...

Szóval adott az illetékes, aki megszólal és akinek a mondandóját senki nem akarja meghallgatni...

Nagyon jól vázolta fel a helyzetet  a soros Döbrögi uraság, a nagy gonosz teremtulajdonos, "biztosan bömbivel közlekedő" majomparádé. A magyar sajtó valóban így működik. Igénytelen és végletekig mocskos. A jó hír nem hír. A rossz hírt is ki kell szinezni, hogy  nép kattintson. Ha balszerencséd van, akkor a kattintások árát a saját életeddel fizeted ki. Ugyanis mindenki be van árazva. Ha egyszer elindul a Facebook cunami, akkor nics mit tenni. Hiszen míg a rossz és kiszinezett "valóságnak" csúfolt ocsmányság körbefut kétszer a neten, addig a magyarázkodást és érvelést a kutya nem osztja meg...

• Egy hazugság már félig körbejárta a világot, miközben az igazság még csak a cipőjét húzza.-Mark Twain

Gyorsan tisztázzunk pár dolgot

fotó: Facebook

• a fiú súlyos szellemi fogyatékosságban szenved
• súlyosan elhízott fizikai állapotban van

Nagyon vicces dolog a részvét és együttérzés intézménye. Ha azt olvassuk, hogy egy kopasz két méteres koala hangoskodik az edzőteremben és veszélyes mutatványokat csinál, akkor egyből a konditulaj mellé állunk és drukkolunk neki, hogy sikerüljön eltávolítani az illetőt. Ha ugyanezt a cselekvést egy súlyosan beteg fiú követi el, akkor máris más a leányzó fekvése, és elítéljük a tulajdonost.

Ennek mi az oka?

Az emberek keverik a szolidarítást és az ésszerűség határait. A konditeremben a tulajdonos és az ott dolgozók felelnek a sportolók és mozogni vágyók testi és lelki épségéért. Valójában azért fizetünk egy rahedli pénzt, hogy biztonságosan és profi körülmények között sportolhassunk. Viszont egy edzőteremben számos olyan eszközelem található, ami alkalmas súlyos sérülések előidézésére (pl.: rosszul megválasztott súly, gugolópad, fekvenyomó pad, futópad, stb...). Hiába mondjuk, hogy mindenki saját felelősségére használja a gépeket,  mégsem érdeke senkinek (főleg nem a tulajnak), hogy bárkivel történjen bármi. 

Ennek ellenére előfordulnak a sérülések. Ezzel nincs is semmi gond.

Ugyanakkor ez a fiú speciális körülményeket és odafigyelést igényel. Olyan szintű odafigyelést, amit egy átlagos konditerem nem fog tudni biztosítani a számára. Innentől kezdve jogos lehet a megállapítás, hogy nem lett volna szabad beengedni edzeni, mert Ön és közveszélyes mozdulatsorokat végezhetett volna véletlenül.

Mégis beengedték, mert egy jóérzésű ember sem utasítana el egy sérült embert sem, ha van rá lehetősége.

Viszont innentől kezdve a tulaj felelősséget vállalt a gyerekért. Nagyon fontos a közös együttműködés ilyen esetben a szülők és az edző között. Ha az edző mond valamit, akkor nem lehet felülbírálni. Ez ugyanis nem egy játszótér, hanem tudományos alapokon nyugvó edzéslehetőség. Be kell látni, hogy egy egészséges ember esetében, aki hasonló túlsúllyal és edzetlenül érkezik, bizony korlátozottak a lehetőségek és az izületek védelmében, sérülések elkerülése érdekében limitált edzésmunkát végezhet. Ez nem fizikai tény. 

Ha ezt a szülő felülbírálja, akkor az edzőnek joga van elutasítani a közös munkát. Ugyanis az edző nem vállalhatja a felelősséget egy olyan emberért, aki nem tartja be az utasításokat. 

Itt nagyon fontos a szülők és a család szerepe. Ezért írom ezt a cikket, mert én is hasonlót tapasztaltam az elmúlt években.

A család nincsen egyszerű helyzetben. Sosem volt, mióta megszületett a fiú. Bizonyára számos lemondással és kudarcélménnyel telt az életük. A probléma, hogy a múlt sérelmeit általában magukkal hordozzák és egyre élesebben mennek szembe a józan észnek. Mindig és mindenhol elkezdik a kirekesztettséget keresni és nem veszik észre, ha valaki jogosan jár el. Nagyons fontos, hogy a család partner legyen mindenben és hallgasson a szakemberre. Ha pedig a szakembernek elege lesz valami miatt, akkor el kell fogadni. Ő is ember, mi is emberek vagyunk. 

Megnéztem a testvére FB oldalán a képeket és láttam, amiről a videóban beszél az ember. Egyszerűen nem olyan feladatokat csináltak, ami egy hasonló testalkatú embernek kellett volna (kardió óvatosan és ezerrel, nem pedig izomépítés). Nem is értem mit keresett az evezőgépben vagy a súlyzóknál vagy a sígépen. Ezek a gyakorlatok semmit nem használnak, sőt inkább ártanak. Aztán ha ezt hagyja az edző, akkor meg abból lett volna botrány...

Nem véletlen, hogy speciális igényű embereknek speciális helyeket kell biztosítani. Ez nem arról szól, hogy zavar vagy nem zavar. Egyszerűen árthatunk vele, ha nem szakszerűen járunk el. Valószínűleg először konditerem helyett gyógytornásszal kellett volna konzultálni, ha azt akarjuk, hogy az izületi sérülések nélkül tudjanak fejlődni. Szalagszakadás utáni rehabilitációval én sem a kondeterembe mentem, hanem specialistához (gyógytornász), aki megfelelő szakmai segítséget tud nyújtani. 

Az internet zabálja

Persze sose tudjuk meg, hogy mi volt az igazság. De az biztos, hogy az internet nagyon megzabálta ezt a sztorit. Mindenki lehozta a saját oldalán is és lett egy hatalmas szenzáció. Az igazság és racionalitás senkit nem érdekel. A legszörnyűbb, hogy valószínűleg nagy sértődöttségében a család sem gondolt bele, hogy közben egy másik embert életét cseszik szét, aki egyrészt nem kérte, hogy hozzá menjenek be, másrészt segíteni próbált, harmadrészt pedig helyesen eljárva nem engedte, hogy eldurvuljon a helyzet, mert nem hallgatnak rá.

Engem az bánt nagyon, hogy ma már annyira hatalmas az egyenlőség és szolidarítás, hogy mindenki különbséget tesz az emberek között. Van egy mértékegység. 

• Ha egészséges vagy, akkor kuss a neved
• Ha beteg vagyok, akkor neked mindent lehet.

És ez így nem jó. Ugyanis sehova nem vezet, ha mindig és feltétel nélkül a "gyengébb" oldalára állunk és nem gondolunk bele a körülményekbe. Ha valóban egyenlőséget akarunk, akkor ilyen helyzetben nem itélkezünk, hanem meghallgatjuk mindkét felet és logikusan döntünk, hogy mi történhetett valójában. 

És még egy fontos körülmény, amiről senki nem beszél!

Valahogyan odakerült a fiú abba a terembe és tudott edzeni rendszeresen. Tehát nem arról van szó, hogy itt hátrányos megkülönböztetés érte volna, ugyanis ezek a dolgok nem menet közben alakulnak ki két edzés között. Tehát a tulajdonos nyitott volt a dologra. Ez a legnagyobb bizonyíték. Aztán menet közben valami megromlott. De van ilyen és ezt fel kell tudni dolgozni. Ez pontosan olyan, mintha egy gyereket beengedsz egy porcelán boltba. Ha véletlenül elkezdi leverni a dolgokat, akkor ki kell küldened. Vagy ilyenkor is hátrányosan különböztetnénk meg egymást? 

Én sajnálom a konditermest, mert ezt már az életben nem mossa le magáról. Ő lett a napi áldozat, miközben az "áldozat" családja most megkapta az 5 perces hírnevet, az ilyenkor szokásos felajánlásokat. Tehát ők végül jól jártak a dologgal, miközben a másik oldalt egy embert tettek majdnem tönkre. Elhiszem, hogy nem ez volt a szándék. De nem ártana néha gondolkodni, mielőtt rohanunk vagdalkozni. 

Ha szerinted jogos volt, akkor nyomj egy like-ot: