Nagyon burtális, sajnálatos, de sajnos várható esemény történt Párizsban, ahol a terroristák újfent ártatlanokat mészároltak le a saját nézeteik és a nyugat-gyűlölet miatt. Nehéz szavakat találni, hiszen bármelyikünk könnyen áldozat lehetett volna (áldozat lehet a jövőben), és látszólag az EU-nak és úgy általában a világnak nincsenek meg a megfelelő eszközeik a terrorizmus elhárításában. Az iszlám terroristák már itt élnek közöttünk. A helyzetet egyértelműen nem segítette a migráns áradat, aminek keretein belül a számtalan menekülő áldozat között az ellenőrizhetetlenségbe bújva bejutottak terroristák is. És ezt a legvérmesebb díszkereszténynek is végre be kéne látnia. Hogyan reagált Európa társadalma? Nagyon divatosan és kényelmesen...

Természetesen ment a hüledezés, meg sajnálkozás, de semmi több. Helyette a sok fotelforradalmár Facebook huszár fogta magát és átfestette a profil képét francia mintába. Most aztán jól megmutattátok nekik ti slacktivisták! Tudod mi az a slacktivism? 

A szociológusok így nevezték el azt a jelenséget amikor az online közösség tagjai gyakorlatban semmit sem tesznek, de lelkiismeretüket megnyugtatva nyomnak egy like-ot, megosztanak valamit vagy esetünkben kiszinezik a profilképüket. Ezzel valójában nem az ügy mellett foglalnak állást (noha azt hiszik), hanem divatosak akarnak maradni, nem akarnak a tömegből kitünni és úgy akarnak mutatkozni, mint akik az adott ügy mellett elköteleződtek.

Az UNICEF-nek volt pár éve a gyermekéhezéshez egy nagyon erős reklámja. Érdemes megnézni és átültetni a mostani eseményekbe:

Természetesen nem ítélek el senkit. Felőlem olyan színre festi a profilját, amilyen ügy épen divatos... Múltkor voltak a melegek, ma a franciák. Sok barátom van, akik ugyanígy kifestik az oldalukat, sőt még a saját párom is megtette. Nem értek vele egyet, de ez legyen az ő felelősségük. Ugyanis ezek a festegetések komolyan befolyásolhatják az általános felfogást...

Feltűnt, hogy egyre érzéketlenebbek vagyunk a világ dolgai iránt. Ma már senkit nem ráz meg egy kigyulladt ház vagy balesetben meghalt család. Azért nem, mert éjjel-nappal ezekkel van tele az internet és a tv. Így idővel a társadalom a teljes érzéketlenséggel-érdektelenséggel alkalmazkodott a helyzethez. Minél többet ismételgetünk egy eseményt (vagy annak szinonímáját), annál kevésbé fog sokkolni minket. Félek, hogy a terrorizmussal kapcsolatban is ebbe az irányba halad Európa. Nem azt mondom, hogy ne beszéljünk róla! Mert bezsélni kell ezekről az eseményekről. Beszélni, megérteni és dönteni! A döntés az átlag ember kezében van, aki eldöntheti, hogy a szavazásokon milyen felhatalmazást ad az adott országnak az ország védelme érdekében. De felelősségteljesen nem lehet úgy szavazni, hogy elolvasunk kettő vezércikket és minden ismerősünk Facebook profilképét látva (francia zászlós) eldöntjük, hogy mindenki ellenség. 

Márpedig ez a profilkép átfestés is egy szimbolum. Szimboluma franciaország és ezzel Európa megtámadásának. Szimboluma a robbantásoknak és ártatlan emberek legyilkolásának. Szimbolum, aminek a tartalmát a legtöbben nem tudják, idővel mégkevésbé fognak a háttére emlékezni az emberek és meglátva ezt a szimbolumot, annyi fog megmaradni, hogy minden Ahmed egy terrorista gyilkológép. Ráadásként a Facebook hihetetlen forgalmat generál, amit majd a marketing megrendelőknek tud mutagotni, hogy a Facebook közösségnek adott eseménykor milyen hatalmas konverziója és aktivitása van...

És amúgy mit gondoltok? A terroristák megnézik a Facebook oldalakat és majd jól elszégyelik magukat, mert a fél világ francia zászlóba öltözött? Hát nem! Pontosan ez volt a céljuk! Hogy a világ róluk beszéljen, a világ ne felejste el őket és a világ rettegjen tőlük! Gyakorlatilag ezzel (is) bátorítjuk őket, hogy sikeres amit csinálnak. Hiszen az ő szándékuk, hogy rettegjenek tőlük, hogy mindenki ismerje őket és hogy megtőrjenek minket. Azzal, hogy az ő propagandájukat elősegítjük, még nem lesz változás. A változást nem a Facebook-on fogjuk elérni és pláne nem kényelmesen, divatosan.

Kényelmes dolog ez, hiszen két kattintás, és máris úgy érzed (és a barátaid is azt látják), hogy szolidarítasz Franciaország mellette. A valóságban semmit nem tettél, csak megváltoztattad a profilképedet. Közben a tudatodat megnyugtattad, hogy mégis csináltál valamit. Ezért nem tudtam értelmezni a szívárványos bulit sem múltkor. A melegek jogait nem így kell megvédeni, hanem társasági beszélgetéseken kell erőteljesen mellettük állást foglalni és emberként kezeni őket. Persze nehezebb felvállalni egy ilyen nehéz témát, amikor konzervatív emberek vesznek körül, mint a Facebookon megváltoztatni a profilképed...

Amikor pár hete terroristák lerobbantottak egy orosz gépet 217 áldozattal, akkor kitettük az orosz zászlót? NEM! Vagy ez a színezgetés egy privilégium? Ha x ország áldozatából van 100 áldozat, akkor festegetünk, de ha másik ország áldozatából van 200 áldozat, akkor semmi sincsen? Magyarként merül fel a kérdés, hogy mi melyik csoportba tartozunk, ha itt történne bármi is? A világ festegetne vagy leszarna? Egyáltalán ez a mérce? Miért érzem úgy, hogy szimpátiatüntetésen vagyok egy eurovízió szerű szavazórendszerrel?

Felőlem festegessél továbbra is, csak kérlek egy percig se hidd el magadról, hogy bármit tettél az ügy érdekében. Ijesztő, hogy a terroristák fegyverrel, mi "ecsettel"...

Szerintem akkor tehetsz sokat, ha minél több forrást elolvasol, minél több emberrel beszélgetsz erről és minden információt megszerezve döntöd el, hogy te személy szerint milyen megbízást akarsz ebben a témában adni az aktuális kormánynak. Azzal, hogy beszélgetsz ezekről a témákról és nem festegetsz két dolgot csinálsz:

- mélységet adsz a véleményednek

- nem bátorítod a terroristákat.

Mert ez így egy hatalmas cirkusz, aminek nem látom az értelmét.