"Bejelentett munkaviszony"- ma már ezt is meg kell említeni az álláshírdetésben. Általánosan elfogadott felfogás, miszerint az életben már az első munkahelyünktől kezdve (akár 15 évesen) biztonsági játékot kell játszani, kockáztatni nem szabad (mert belebukhatunk) és álmodozni sem illik (egy gazdagabb ls sikeresebb életről). Az akadámista örökdiák éppen most kifutó generációkban továbbörökítették a szülők, nagyszülők passzív felfogását, ami a munkát jellemzi. Nem büdös a munka, de a munkánkért biztonságot kell vásárolni.
A tökéletes munkahely
Bejelentenek egy német átlagbérre (amit természetesen leadózva megkapsz) teljesítménytől függetlenül napi 8 órában. Nem kell hamarabb menni, nem kell később eljönni. Kapunk egy középkategóriás céges autót teljes üzemanyag finanszírozással. Kapunk céges telefont, céges laptopot, kaja jegyet és utazási csekket. A munkahely fizeti az egészségpénztárunkat és lehetőleg év végén egy szép kis bónuszra is jogosultak lehetünk. Mindezt a lehető legminimálisabb felelősséggel megfűszerezve. Ismertek ilyen munkahelyet?
Pedig a legtöbb ember ezen kritériumokból szemezget, és amelyik munkahely a leginkább közelít ehhez, azt fogadják el.
"Ez az ország már nem az álmodozók, hanem a látens realisták gyűjtőhelye"
De miért?
A társadalmi felfogás folyamatosan változik és generációk örökítik egymásnak. Innentől kezdve nehéz letagadni 2015-ben az elmúlt 100 év kudarcát, csalódásait, elnyomásait és sikertelenségeit. Mondhatni a magyarok hozzászoktak ahhoz, hogy ne álmodjanak nagyokat. Helyette törekedjenek a biztonságra. A biztonság ebben az esetben pedig egy nem valódi állapot, hiszen a családot létminimum közelében életetni nem gondolnám biztonságnak. A biztonság inkább a teljesítménymentes nyugodt életnek szól mindenféle kihívás elkerülése mellett. Most már a sokadik generációban vagyunk, akik egyszerűen nem hisznek saját magukban és az értékeikben. Talán ez az egyetlen valódi magyarázata annak, hogy miért nem mernek az emberek magukat és tudásukat felvállalva vállalkozni és kockázatatni. Ez a magyarázat, hogy miért állítják be egy 18 éves pályakezdőnek egyetlen alternatívaként a kockázatmentes életet.
Épp ésszel felfoghatatlan, hogy amikor egy 18 éves gyerek elmenne dolgozni, hogy megkeresse a bulikra a zsebpénzt, akkor a szülők miért akarják megóvni és mitől akarják megóvni. Miért jobb a mekiben hambizni vagy takarítani, mint mondjuk elmenni egy MLM céghez vagy megalapítani egy saját egyéni vállalkozást és belekezdeni valamibe lehetőség szerint, vagy elmenni (akár ingyen vagy kevesebb pénzért) gyakornoknak? Miért fontos a szülőnek ennyire, hogy maximalizálja a gyerek a bevételeit, mint hogy élettapasztalatot gyűjtsön? Mit bukhat, ha nem megy el rabszolgának egy multihoz? Azt a pár tízezer forintot, ami nélkül nem tud elmenni fesztiválozni a nyáron? És akkor mi van? ÉS AKKOR MI VAN? Cserébe viszont a gyerek tapasztalatokat gyűjt és a saját bőrén megismeri a helyét a világban, amit mondjuk a mekis konyhában nehéz lenne elképzelni.
A fix bér biztonságot nyújt!
Tulajdonképpen ez a legfontosabb érv az alkalmazotti munkaviszony mellett, és talán a leginkább megcáfolható. Két fontos állítás ütközik, amikor egy átlagos magyar alkalmazottról beszélünk:
A fix bér biztonságot nyújt- Az átlagos magyar bérből nem lehet megélni
Akkor most hol van az igazság? Biztonságot jelent egy olyan összeg, amiből nem lehet megélni, de legalább növelni sem lehet az összegét? Ha keresel 130.000 forintot (KSH átlag), akkor mi lesz fix az életedben?
Pályakezdőként vagy örökség nélküli emberkét alkalmazotti átlagfizetésből az lesz a fix, hogy sosem fogsz olyan életszínvonalon élni, mint amit szeretnél (saját lakás, autó, nyaralás.. stb.). Az egész élet mindig a lemondásokról fog szólni. Gyakran az értelmetlen lemondásokról. Ez egy jó üzlet számodra? Annyira keresed a biztonságot az életben, hogy nem veszed észre saját életed megbélyegzését.
És ez mibe kerül neked?
Sokan nem gondolnak bele, de az alkalmazotti fix bérért az alkalmazott kő keményen fizet. Magyarul az alkalmazott megvásárolja a saját vélt biztonságát (fix). Hogy mire gondolok? Nyílt titok, hogy a cégek pénzt akarnak keresni, amiért munkaerőt alkalmaznak, aki elvégzi a gyártási/szolgáltatási feladatot, amiből a cég pénzt tud generálni. Cserébe az alkalmazottnak ad egy fix jövedelmet függetlenül a vállalat sikerétől. A vállalatnak akkor éri meg alkalmazottat felvenni egy fix jövedelemre, ha az alkalmazott elvégzett munkája nagyobb hasznot hajt=többet ér, mint a fix fizetése. Az alkalmazott munkaértéke-fizetés adja a vállalat bruttó nyereségét és az alkalmazott bruttó vesztéségét (magyarul az árát a "biztonságnak"). Mindenki fizet, noha nem is tud róla.
" Fix bérrel gyakorlatilag egy garanciát vásárolsz. Ennek a társadalmi garanciának az ára a termelő paritásod-bruttó béred. Nem te fizeted ki, de neked nem adják oda!"
Akkor mindenki legyen vállalkozó, vagy jutalékos rendszerben dolgozzon?
Határozottan ne váltson mindenki a cikk elolvasása után! El kell fogadni, hogy nem mindenki alkalmas mindenre. Ha nem értesz a marketinghez, de marketinges céget alapítasz, akkor mi fog történi? Az élet nagyon sokszínű, ahol sokfajta ember keresi az útját. Van aki képes nyomás alatt teljesíteni (pl.: jutalék) és van, akit megbénít ez a nyomás. Másrészről nem ugyanaz a tudásunk. Van. akinek a tudása önállóan többet érne, mint alkalmazottként és van akinek áldás a fix bér.
Egy gondolattal hadd búcsuzzak tőletek:
"Az alkalmazotti munkát általában mindenki végezheti, viszont jutalékban csak az oda illő dolgozhat. A jutalék kihozza a hiányosságokat (nem lesz fizu), az alkalmazotti fix bér, pedig megerősíti azokat (akármi lesz, van pénz)"