Pár napja jelent meg mindent hírcsatornán a rémhír, miszerint a Fidesz a mostani formájában garantáltan halálra ítélt nyugdíjrendszer jövőjét a gyermekalapú újraelosztásban látja. Az egész ötlet kicsit fórumszerűen hatott, ahol gyakran felüti a fejét ez a megoldás az elkeseredett, ámbár nagycsaládos emberek által. Naív, szűk látókörű ötletnek tartom így sokadik átgondolás után is, hiszen egy ilyen megoldás képes lenne szinte azonnal (1-2-3 éven belül) hatalmas lyukat ütni az állami költségvetésen (ha feltételezzük, hogy a liberalizmussal való szakítás Orbán szemléletében nem egyenlő a szociális támogatások teljes megszűntetésével. Ha igen akkor nem lesz hiány).
Koncepció, nem tény. Bár már van elkészült törvényjavaslat is.
A fideszi időkben hajlamosak vagyunk a koncepciót a ténnyel összekeverni, hiszen az elmúlt évek kormányzásának legfontosabb ékköve a koncepciótlan koncepciók törvénybe ültetése azonos formában, mint ahogyan brainstormingoltak a köz előtt. A fideszi kormányzás alatt megtapasztalhattuk, hogy a család a legfontosabb, mint ahogyan azt is, hogy egy gyerek nem gyerek, nulla gyerek támadás a nemzet ellen és a család 3 gyereknél kezdődik jó keresztény mintára.
Botos Katalin, a javaslat egyik kidolgozója szerint , ha nem lesz változás, akkor 20 év múlva összeomlik a rendszer. Tény. Teljesen igaza van bárkinek, aki változtatni akar a jelenlegi nyugdíjrendszeren. Ma már nem működik, ami működött 40-50 évvel ezelőtt. Több a nyugdíjas, csökken az aktív korúak körében az adófizetési morál és túl bőkezű a teljes magyar szociális rendszer. Az állam jelen esetben nem pénzt teremt, hanem újraosztja a beszedett vagyont (adó). Sajnos jelenleg lényegesen több a kiadás, mint a végletekig megemelt adó általi bevétel.
Gyerek, mint természetbeni járulékfizetés
Jelenlegi állami berendezkedésünkben az egyén legfontosabb dolga nem a karrier építése, hanem az utódok nemzése, amivel biztosítja a nemzet fennmaradását. Az ötlet ezt a tényt jutalmazná abból a feltételezésből kiindulva, hogy több gyerek később több aktív adózó lesz, akinek a pénzéből több pénz jut a nyugdíjakra. Ebből pedig közvetlenül részesüljön az anya és az apa. Ez így szép.
Már ott bukik az ösztönző rendszer demokratikus alapja és szociális érzékenysége, amikor a képletbe behozzuk a jelenleg életben levő családi adókedvezményeket, amikkel az állam komoly anyagi előnyökhöz juttatja a több gyermekeseket, szemben a gyermektelen vagy egy gyermekkel rendelkező aktív és adózó dolgozókkal, holott gyakran adott pillanatban a második csoport tagjai karrierépítésük során többet fizetnek be a kasszába, mint azok akik gyereket nevelnek.
Tehát a gyermeki feltételeket nem teljesítők jelenlegi szabályok szerint egész életükben megfizetik többletadókkal (bocsánat, normális adószintekkel) a döntésüket. Ezek után pedig életük utolsó szakaszába belépve a javaslat szerint nem feltétlenül járna nekik az a pénz, amit befizettek, ellenben a befizetésük egy részét átcsoportosítanák azoknak, akik teljesítették életük során a gyermeki feltételeket. Ez a dupla büntetés. Meglepődni ezen nem szabad, hiszen erre mindenki életében van példa, amikor megadóztatják a fizetését (SZJA, EHO), amit aztán a pénzmozgatás során tovább adóztatnak (tranzakciós adó), mielőtt adózandó terméket (ÁFA) vásárol.
A modell nem számol a várható és messze nem megjósolható munkanélküliségi rátával, a külföldre költözők mennyiségével, és egyéb olyan helyzetekkel, amikor az államnak hosszú távon többe kerül egy 3 gyerekes szülő felnőtt gyermekeinek a szociális alapú ellátása, mint egy másik szülő 1 gyermekéé. Abban a percben, amikor ezek a nem várható események bekövetkeznek, akkor a teljes gyermek alapú nyugdíjrendszer ugyanúgy megbukik, mint a jelenlegi, hiszen hiányt fog termelni onnantól kezdve, mikor a gyerekek nem adóznak vagy nem ide adóznak, de a szüleik a magasabb juttatást kapják alanyi jogon.
Nem követelni, teljesíteni kéne!
Egyértelmű, hogy a keresztényi kormány egyfajta keresztes hadjáratot indított a társadalom "megtisztítása, megtérítése" végett. Az ország szempontjából komoly probléma, hogy a gyermekvállalás közel 10 évvel kitolódik, miközben az egy családra jutó születendő gyermekek száma 2 alatt van. Ha a statisztikából kivesszük a hátrányos helyzetű nagycsaládokat (ahol jellemző a 3-4-5-6 gyerek), akkor ez a szám a minimum érettségivel rendelkező, aktív dolgozók körében közelít az 1 gyermekhez/ család.
Megváltozott a gyermekvállalási kultúra az országban, aminek a felmérések és után követések szerint köze van a megváltozott munkahelyi struktúrákhoz és bérrendszerekhez. Magyarul a probléma a magas munkanélküliségben, az alacsony bérszinteken (ez nem egyenlő a minimálbérrel, ami megint követelő és nem ösztönző rendszer) és az ehhez viszonyított drága megélhetési költségekben keresendő.
A mindenkori magyar állam kommunikációjában elvárták mindig is a felnőtt korú lakosság felelősségteljességét. Azon lehet vitatkozni, hogy mennyire jó egy politika és szemlélet vezérelt vezetőségnek, ha a lakosság gondolkodik, de elméleti szinten erről van most szó. A felelősségteljes gondolkodású egyén pedig képes felmérni a lehetőséget és aszerint meghozni döntéseit (mint pl. a gyermekvállalás). Egy gyerek felnevelése statisztikák szerint 8-15 millió forintba kerül. Tehát ennyi többletvagyont kell gyermekenként előteremtenie a szülőnek ahhoz, ha azt akarja, hogy a gyerek tisztességesen, nem nélkülözve felnőjjön, majd diplomát szerezzen.
8 millió forintot ha elosztunk 20 évre, akkor az 400.000 (33.333/hó) forint többlet évente. 3 gyermeknél ez minimum 1,2M forintot jelentene. Ha hiszünk a KSH jövedelemadatainak, akkor az átlagbér 135.000 forint ( 1.62M / év). Két átlagos szülő keresete pedig évente átlagosan 3.24M forint. Tegyük fel, hogy a családnak kell egy lakás, amit bérelnek/hitelre vesznek. Ennek költsége havi 80.000 forint. Vonjuk ki egy autó fenntartási és lízing költégeit ( 50.000,-). Aztán számítsunk megélhetési költségeket egy átlagos budapesti családnak. 1 felnőtt ember megélhetési költsége a bankok szerint Budapesten minimum 60.000 forint. Két felnőtté legalább 90.000 forint. Ehhez jön még a gyerekekre eső legalább 33.333 / hó forintos kiadás.
Apa, Anya,: 220.000,- /hó
1 gyerekkel: 253.333,-
Az elvárt 3 gyerekkel: 319.999,-
A család bevétele a KSH szerint átlag 270.000,- / hó. A számítások alapja nem egy luxus élet de még csak nem is egy utazásokkal, márkás holmikkal teletűzdelt valóság, hanem a minimum. Ezt a számítást pozitív irányba torzítja még a családi adókedvezmény, de garantáltan nem egalizál.
Amikor elkezdik erőltetni a gyermekvállalást, akkor tulajdonképpen nem gondolnak bele a fenti számokba és abba, hogy a gyerek 18 évig legalább nem lesz aktív dolgozó, miközben költségeit a családnak kellene kitermelni. A család kapacitása pedig a legtöbb esetben az adott szituációhoz képest maximalizálva van, minimális az esélye annak, hogy jelentősen tudják növelni a bevételt. Abban az esetben pedig, ha mégis 3 gyereket vállal egy olyan család, ahol anyagilag csak 1-et tudnának ellátni, akkor jön a következő szociális probléma.
Olyanok kezdenek el tömegesen gyermeket vállalni (létező probléma), akik nem tudják tisztességesen felnevelni őket. Emiatt pedig a gyerekek az állami gondozórendszerre lesznek utalva, aminek a költségét a teljes lakosság fizeti meg (arányosítva többet azok, akiknek nincsen gyermeke). Ezért írtam az elején, hogy egy erőteljes gyermekvállalási ösztönző rendszer a megfelelő gazdasági háttér kiépítése nélkül rövid távon képes megroppantani a rendszer egy másik fiókját.
Nem akarok okoskodni, de az látszik, hogy jelenlegi társadalmi berendezkedésünk alapján, gazdasági infrastruktúránkkal a gyermekösztönző nyugdíjellátás nem éri el egy demokratikus alapokon nyugvó, munkaalapú társadalom mércéjét. Gazdasági szakemberként sokkal logikusabbnak és fenntarthatóbbnak vélem a problémát a másik oldalról (pénz beszedés) megközelíteni. A gazdaságot kellene élénkíteni, a munkakörülményeket erősíteni, a cégeket ösztönözni a munkabér színvonal önálló emelésére és megteremteni azt a gazdasági hátteret, ahol csökken az adót nem fizető aktívak száma (fehéredő gazdaság) és a családok rendelkezésére áll munkájukért cserébe (és nem szociális ellátásból, visszacsepegtetésből) a szükséges anyagi háttér 1-2-3-10 gyermek tisztességes felneveléséhez.
Tetszik a performance? Ez Like: